Az égiek sem szólhattak közbe, hisz 61 elszánt ember sétált a jégre február 12–én. A reggeli havazás, eső és a néha fel-felerősödő szél sem tudta meghátrálásra kényszeríteni a mezőnyt. Habár a rendezvény versenynek volt titulálva, a hangulat nem versengést idézett.
 Reggeli megbeszélés...  ...aztán start.  Az időjárás szeszélyes volt.
Sejtettük, hogy a tavalyi akcióhoz képest nagyobb létszámra számíthatunk, de csak az összesítésnél csodálkoztunk el igazán. Mintegy háromszor annyi személy nevezett be, mint az előző évben, ami nem mondható rossznak így télen.
Az már csak hab volt a tortán, hogy nem csak a közeli helységekből érkeztek horgászok. A neves napon számos horgász érkezett Gyergyószentmiklósról és környékéről, Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Barótról, még egy Svájcból érkező horgász is akadt, és természetesen Székelyudvarhelyről és a környező kisebb falvakból is szép számmal voltak érdeklődők.
 Már nem esik, és a nap is erőlködik.  Készül a kaja is.  Többnyire a partszélben keresgéltek a horgászok.  Minden rezdülésre kellett figyelni.  Az eredmény sem maradt el.  Gyűl a zsákmány.
Az időjárás már a helyszínre vezető útszakaszon is gördített akadályokat az elszánt horgászok elé, mint például a jeges utak, a szakadó eső és hó, de ennek ellenére mindenki épségben megékezett.
A reggeli találkozón jól esett a rég látott arcokat viszontlátni, és új, hasonlóan lelkes emberekkel megismerkedni. Könnyen került beszédtéma, hisz mindannyian horgászok voltuk. Az előkészületek rendben zajlottak, a technikai megbeszélést kővetően mindenki a jégre vonult, hogy az általa legjobbnak vélt helyeket elfoglalja. Nem voltak konkrét standok megszabva, mindenki oda ment, ahova akart. Talán ennek is volt köszönhető az oldott hangulat a barátságos légkör. Mindenfelé csikorogtak a lékfúrók a jégen, izgő-mozgó emberekkel lett tele a tó felszíne. A női versenyzők közt volt egy „nagyágyú” is, ha mondhatom így, a világbajnoki 5–ik helyezett Cristina Maluţan.
 A domolykók mérésnél elsőbbséget élveztek.  Ezekből kellett sokat fogni.  A leendő második helyezett is szorgoskodik.  A kicsik is ügyeskedtek.  Rod-pod lékhorgászathoz.  Mindenütt volt sügér.
Utólag visszatekintve, azok a horgászok döntöttek helyesen, akik a partközelben tették próbára szerencséjüket. Természetesen nem voltak teljesen esélytelenek azok sem, akik a mélyebb vízréteg felett fúrtak lyukat, hisz a számos süllőből bárhol horogra kerülhetett volna egy-kettő, és ezzel már előkelő helyen végezhetett volna az illető. Süllő végül nem jelentkezett, de néhány szivárványos pisztráng azért akadt, és a legnagyobb kifogott hal is belőlük került ki. A néhány pisztráng mellett horogra került még pár darab domolykó és töménytelen mennyiségű sügér. Ha nem tévesek az infóim, akkor a második helyezést elérő férfi horgász 100 darabot fogott a tüskéshátú csíkos apróságokból. Tehát jó taktikának bizonyult ezekre a folyton éhes ragadozókra koncentrálni. Nem volt nehéz rájuk lelni, egy bedőlt fa, egy kisebb bokor, vagy néhány vastagabb ág mellett bőségesen lehetett fogni belőlük.
 Kis legény kis hallal.  Ennyi hal kellett az első helyhez.  A legnagyobb pisztráng.  A forró nedűnek is volt keletje.  Következhet a végjáték.  Harmadik hely, ifjúsági (Nisztor Hunor).
A horgászatra szánt idő három óra volt, de ennyi is éppen elegendő ahhoz, hogy a társaság megéhezzen, megszomjazzon. A parton maradt szervezők gondoskodtak, hogy a megfárad horgászok igényeit ki tudják elégíteni. Amíg az eredmények összesítése zajlott, addig meleg tea, és forralt bor állt a melegedni vágyók rendelkezésére. A díjátadás és az emléklapok kiosztása már forralt boros hangulatban telt. Akár egy futballstadionban, hatalmas kiabálás, éljenzés fogadta a díjazottakat.
 Második hely, ifjúsági (Balázsi Bence).  Első hely, apu is büszke (Pál Zalán).  Női második hely (Balázs Magda).  Női első hely (Cristina Maluţan).  Férfiak, harmadik hely (Cocis Dorin).  Férfiak, második hely (Pavel Maluţan).
Miért nem írtam győzteseket? Talán azért, mert mindenki győztesnek számít, aki végig helytállt és dacolt a természet elemeivel. Gyerekek, nők, férfiak, egyaránt példásan megtették a magukét. A díjátadás végére, mindenki nagy örömére, az étel is fogyasztható állapotba került. Igazán jóra sikeredett a harapnivaló, hisz többen kétszer is sorba álltak a gőzölgő üst előtt, ami nem is csoda, hisz egy hivatásos főszakács főzött az éhes tömegre. És itt rögtön meg is köszönném Karácsony Józsefnek, hogy vállalta a sok éhes száj betömésével járó feladatot.
 És természetesen az első (Kovács István).  A legnagyobb halért is járt díj (Jakab István).  A legidősebb versenyzőt is megleptük (Hadnagy Gábor).  A főszakács nem lazsált.  Jöhet mindenkinek a megérdemelt jutalom.  Voltunk néhányan!
Utólag elemezve az eseményeket úgy vélem, hogy mindenki jól érezte magát, és sikeresnek mondható a rendezvény. Remélem, jövőre ismét találkozhatunk a víztározó jegén, ha csak a globális felmelegedés addig nem húzza át a számításokat.
A „Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület” és a szervezésben besegítető horgászok nevében szeretném megköszönni a résztvevőknek, hogy időt és fáradtságot nem kímélve eljöttek, és amint mondani szokták jelenlétükkel emelték a rendezvény fényét.
Természetesen a helyezettekről sem feledkeztem meg:
Gyerekek:
1. Pál Zalán (Székelyudvarhely) – 6 éves
2. Balázsi Bence (Székelyudvarhely)
3. Nisztor Hunor (Székelyudvarhely)
Nők:
1. Cristina Maluţan (Brassó)
2. Balázs Magda (Barót)
Férfiak:
1. Kovács István (Székelyudvarhely)
2. Pavel Maluţan (Brassó)
3. Cocis Dorin (Marosvásárhely)
Legnagyobb hal:
Jakab István (Udvarhely)
Emellett a legfiatalabb és legidősebb versenyző is kapott egy-egy jelképes díjat.
Legfiatalabb: Pál Zalán
Legidősebb: Hadnagy Gábor
Gotthárd Ferenc Alpár
|
Versenybeszámoló 
Nagy Levente 