Vannak borús hajnalok, amikor csak a profik mennek vízpartra. Ezeken a napokon teljesen üres a Szentpáli Halgazdaság horgásztava - csupán hat fehérpóló fickó serénykedik, plusz néhány bámészkodó. Az Energo Team romániai versenycsapata nem mindennapi látvány, így edzés közben sem - ezt abból gondolom, hogy én magam is elõször táthattam itt a számat.
Tudod, mindig az van, hogy nem árt, ha van némi hal is a képen - osztottuk Ferenccel, hozzátéve, hogy ezzel ma biztosan nem lesz gond! Jönnek a fiúk, és partra hányják az egész tavat! A hírek szerint, nem csak a pályát osztották fel maguk közt, hanem a módszereket is: rakós, match, spicc meg keszegezõ is szerepel majd. És így is volt. Mindenki elõkészítette a számára kiosztott felszerelést, az egyik versenyzõ megállt a tó elõtt, szótlanul kémlelte a vizet, majd komoran ennyit mondott: - Kérek egy kávét!
 Ahol a profik gyúrnak: halgazdaság az erdélyi Homoródszentpálon.  Reggeli helyett. Vali az etetőanyagot csekkolja.
Valentin Opriºãnescu, bukaresti versenyzõ roppant céltudatos volt: egy szempillantás alatt elõkészítette a SPEEDY névre keresztelt vesszõcskéit - ilyen a keszegezés, ha ezt kapja az ember, ezt is lehet professzionális szinten mûvelni. A többiek egyébként nem lelkesedtek a Vali módszeréért. Nincs esélyed nagy halra. - intették le, ennek ellenére az elsõ kölyökponty Vali virgácsán akadt fenn, minden figyelmet a rutinosan fárasztó horgászra irányítva. Ezt a higgadt halkezelést megfigyeltem már egy videón, ahol Vali egy hétkilós pisztrángot fáraszt - nyilván élete halát, de olyan játékosan terelte part felé, mintha csak egy lenne a napi harminc ponty közül.
 Csiribi-csiribá... Varázsetetés Vali-módra, meg a szükséges varázspálcák.
Ha nem itt lennék, most biztosan a hegyi vizek pisztrángjait hajtanám! - adta közre Vali, és ezzel máris újabb közös pont született beszélgetésünkben. Azt viszont két szó után világosan láttam, hogy a pisztrángozásról is csak õ fog újakat mondani nekem, semmi esetre sem fordítva.
 Néha ilyen pofás dévérek is beszállnak.  Az apróhalazás is tartogat trófeákat.
Emberünk horgászfanatizmusa olyan precizitással párosul, ahol már azt méricskéli a mester, hogy hány tizedmásodperc alatt tud egyszerre csalizni, etetni és halat a hálóba dobni. Aztán beáll az ütem, szív-sûrít-gyújt-kipuffog, és a tó kárászállománya átvándorol Vali haltartójába. Plusz néhány buta képû dévér meg értetlenkedõ ponty. Hja, így nyomják a nagyok. A kicsik pedig szótlanul figyelnek, hátha elleshetnek valamit a gyors csalizás meg úszótáncoltatás trükkjeibõl.
 Etetés foggal-körömmel.
Marius Bîrlã, brãila-i versenyzõ nem csak tökéletes magyartudása miatt volt elsõre feltûnõ, és nem is a látványos rakós botja miatt, hanem a közvetlen társalgása, na meg tévés érdeklõdése miatt: az edzésrõl forgatott filmünkben õ vállalta a riporter szerepét. Korábbi filmes szereplései (Benzár Zsolt román nyelvû, pontyos dévédéje) arra bátorították õt is meg minket is, hogy csak benne gondolkodjunk. És nem volt csalódás: a srác tökéletesen helyt állt, profikat idézõ rutinnal interjúvolta kollégáit, majd szerényen visszaült a rakós bot mellé.
 Felvétel indul! Marius bemutatja felszerelését.  Még kölyökponty, de már mutogatható.
Úgy tûnt, hogy a rakós különösen a szíve csücske. Annak ellenére, hogy ezen a napon szó szerint, mindenkire "kiosztottak" egy versenymódszert, a készülõ film sokszínûsége érdekében, Marius nagy odaadással tolta a részeket, etetett csészébõl, gumizott, méricskélt, jelölt, aztán csak üvöltött - itt a ponty! A hal a mélyben lüktetett, a horgász tüsténkedve szedte darabokra botját, majd a kinyúlt gumiból próbált visszanyerni. Nem olyan nagy! - szólt hátra Marius, mert mindenki görcsösen szorított mögötte. Aztán hidegvérrel elkapta a hosszúnyelû lepkehálót és ráhúzta a pontyra.
 A rakós bot olyan, mint a többi horgászbot, a különbség annyi, hogy ezt akkor is szétszedjük, ha éppen nem készülünk haza - magyarázza Mateescu .
Volt, akit semmi sem tudott kimozdítani a végtelen nyugalomból. Üvöltözhettek, filmezhettek, fotózhattak körülötte, Mateescu Constantin szótlanul végezte dolgát. A bukaresti versenyzõ abból a csendes fajtából való, aki ha kezébe veszi a horgászbotot, rögtön alfa-szintre jut, és egy teljesen más világban éli meg a halakkal való találkozást. A szamurájok szótlanságával végezte dolgát, emelgette a rakóst, hálóba tette a halakat. Nem volt fölös fecsegés. Mindig ilyen horgásztársat szerettem volna magamnak!
 Mateescu nyugodtan kivár.
Maty háta mögött egy köteg matchbot volt kerítésnek támasztva, csupa válogatott felszerelés a legjobb fajtából. Nem volt nehéz kitalálni, hogy emberünk gyengéd érzelmeket táplál a matchbotozás mûfaja iránt. Nem gond neked, hogy mégis a rakóst osztották ki rád? - kérdeztem tõle, de õ csak megvonta vállát: - Miért lenne gond? Minden módszerben jártasnak kell lenned! Sosem tudhatod, hogy milyen helyzetbe kerülsz egy versenyen...
 És érdemes volt! Itt van a dévér!
Ja, a verseny kemény dolog... Most, hogy a srácok a franciaországi Niort-ban, június 7-8-án sorra kerülõ Klubcsapat Világbajnokságra gyúrnak, még hangsúlyozottabbá válik a versenyhorgászat komoly tétje. Az edzésen viszont érzõdött, hogy a feszült menetekhez szokott fiúk jólesõen engedik el magukat, és nem sztresszelnek a lemaradó nagyobb halak miatt sem. Csak dobálnak, beszórnak egy-két zsáknyi etetõt, majd bámészkodva várják a halat. Elõbb-utóbb csak meg kell jönnie!
- folytatása következik -
Murányi Antal
|
Versenybeszámoló 
