Rég nem szórakoztam olyan jól, mint az elmúlt nap délutánján...
Dél körül hívott Csaba cimborám, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy néhány órás horgászatra egy városunk határában található kis magántóra, melyet Eszenyõ néven ismerünk. Biztos forrásból tudta, hogy néhány nappal azelõtt halak érkeztek, telepített a tógazda pár száz kiló pontyot és hozzá kísérõnek néhány amurt.
Amúgy én nem igazán vagyok oda az ilyen kis, kézilabda pálya nagyságú tavakon történõ horgászatért melyeket anélkül, hogy megsértenénk a tógazdát nyugodtan lehetne egyszerûen csak "gödröknek, helyesbítek szép gödröknek" nevezni, de az biztos, hogyha a horgászatból csak a fárasztás élményét szeretnénk átélni akkor ilyen kis vizek partján van a helyünk. Fõleg arra a pár órára, ami rendelkezésünkre áll tökéletes szórakozást biztosít.
Nagyon korrekt minden, a készülõdéssel sem kell összetörnöm magam. Elõszedtem a sarokból a mindig bevetésre kész Energo Team Impact Telematch pálcámat rajta az EXCALIBUR orsóval és irány a horgászbolt, ahol sorba álltam egy kis etetõért, meg némi élõ csaliért. Ezzel megvolnánk. Befordultam az élelmiszerboltba, ahol egy doboznyi konzervkukorica meg egy jó hideg sör került a bevásárló szatyorba.
Mindez röpke fél óra alatt, és már gyúrtam is be az etetõt, hogy mire végzek a szereléssel, már terített asztallal várhassam a halakat.
 Minden ami kell egy délutáni pontyozáshoz.
A gombócok alapját egy kilónyi Timár Mix és ugyancsak egy kilónyi Vidra etetõ képezte, hozzá adva néhány szem csonti. Ez pont az a mennyiség, ami elegendõ egy néhány órás horgászatra és még cimborám is tud dobni belõle. A kukorica kimaradt az etetõanyagból, azt majd késõbb csúzlival lövöm be a nádszélbe attól függõen, hogy hogyan, merre mozognak a halak.
 Repül az első gombóc pontosan az úszó mellé.
Egy kicsit be kellett keményítenem, ami a szereléket illeti, hisz az elmúlt hétvégén öt halból négyet csak a közeli nádfalig tudtam kísérni, halvány esélyét sem látva annak, hogy merítõbe kerüljenek. (Zárójelben megjegyzem, hogy 1-3 kilós pontyok álltak szemben 0, 12 mm-es fõzsinórral és 0, 10 mm-es elõkével és a nádfaltól mintegy 20-30 centire voltak a kapások, így keményen rá kellett tartani a halra, aminek legtöbbször, durr lett a vége). Szokásosnál vastagabb 0, 17 mm-es Carp Expert fõzsinór, 0,14 mm-es elõke és 10-es MARUTO horog képezte a szerelék lelkét. Úszót, egy 6+2 grammos DíNÓ pávatollas waglert választottam, melyet könnyedén legyintettem át a tó túlsó partjára, ha kellett akár Csaba barátom etetésére. De nem ezért esett erre az úszóra a választás, hanem mert még a DíNÓ wagglerek sosem teljesítettek szolgálatot nálam és kíváncsi voltam, tényleg olyan jól mûködnek-e, mint ahogy azt sokan mondják. Másrészt meg néhány darabot személyesen a mestertõl kaptam ajándékba.
 Csabának hamar jelentkezett az első pontyocska.
Közben, míg én elvagyok a fotómasinámmal, az etetéssel, szereléssel, addig Csaba cimborám sem tétlenkedik. Õ már a második halat fárasztja, úgy látszik hamar rátaláltak etetésére a halak (õ mindig ezt csinálja, mire én szerelek, neki már megvan az elsõ hala, de ahogy a szólás mondja: õsszel számolják a pipéket). Elsõre egy tenyeres kárászt emelt partra, de ha jól látom, most már egy ponttyal viaskodik...
 Ez még csak a kezdet...  Tökéletes akadás.
Persze azért én is igyekszem, amennyire lehet, és kb. az etetés után 10 perccel már megmozdult az elsõ nádszál, ami még csak néhány napja dugta ki orrát a vízbõl, de már jól jelzi a halak közelségét. Most már jó figyelni, hisz a halak néhány centire vannak az etetéstõl.
A szereléket teljesen fenékre engedtem így az úszó egy kissé kiemelkedve a vízbõl várta a kapást. és jött is nemsokára. Óvatosan megtolta felfele, majd elindult vele oldalra, mit sem sejtve, hogy csak átverés az egész...
 Most már nekem is görbül az Impact.  Itt még kétesélyes a csata...  Úgy néz ki ez az enyém lesz.  Ez már közel a ketteshez...
Az elsõt a második, a másodikat a harmadik követte, majd egy fél órás szünet szakította meg a sort. Itt az ideje lõni egy pár szem kukoricát, várni néhány percet, talán egy fél órát és már óvatosan emelkedik is ki az úszó, halat sejtetve a szerelék túlsó végén. Üres akasztás, a kukoricának lõttek.
Csalizok, újradobok, majd ugyanaz a mese csak most akad a horog, megy a hal a nád fele... Nem nagy, szûk kilós pontyka.
Közben Csaba is halat fáraszt, és mivel egyetlen merítõ került az autóba így ki kapja, az marja. Ezúttal barátom akasztott hamarabb, így az õ kezébe kerül, nekem meg kézzel kellett megbirkóznom a kis behemóttal. Megvan a negyedik!
 Volt erő a kis behemótban.  Ezt csak az ige tartotta, na meg egy 10-es számú MARUTO horog.
Így telt a délután, egyik halat fogtuk a másik után. Mikor a kapások ritkulni kezdtek, lõttük a kukoricát az úszóra és néhány perc múlva nyújtózkodott is a waggler.
Újabb hal a horgon. Fárasztottunk, fotóztunk és saccoltunk, kinek mekkora a legnagyobb hala. A nap végén egy közös fotó a halakkal, majd visszaengedtük õket, szûkös otthonukba, hogy más is átélhesse ezt a néhány csodálatos órát, melyet legfõképp nekik köszönhetünk.
 Egy délutáni pontyozás eredménye.
Nagy Levente
|
Teszthorgászat 
Tusa Szilard 
