A körforgókat már sokszor félretettük, mert... Mert jött a wobbler, a twiszter, a gumihal - sõt, a jóval egyszerûbb felépítésû támolygó is gyakran maga mögé utasította a népszerûségi listán, de újra áttekintve a mûcsalik egyre színesedõ palettáját, rá kell ébrednünk, hogy a körforgó tud valamit, ami miatt mindig is ott lesz a helye a mûcsalis készletben - bármire pergetünk. Akárhogy is nézzük, a körforgó méltatlanul rozsdásodott évekig a dobozok alján. Ismét elõvenni azért is érdemes, mert a legtöbb "agyonwobblerezett" és "agyongumihalazott" horgászvízen igazi újdonságot jelenthet az egyre okosodó ragadozók számára.
Válogassunk...
Nincs természetesebb dolog annál, hogy egy horgász, ha körfogóhoz szeretne hozzájutni, a horgászboltba siet és vásárol. Persze nem volt ez mindig így: nagyapáink, sõt apáink is saját kezûleg készítették körforgóik java részét. Távol álljon tõlem, hogy valakit is rá akarjak beszélni erre, de ki merem jelenteni, hogy a gyári darabok közül az tud igazi szakértelemmel válogatni, aki már barkácsolt körforgót. Aki errõl lemaradt, az csak a mások által dicsért típusok közül válogathat.
Ha megbízható körforgókat keresek, három név cseng a fülemben: Vibrax, Effzett és Mepps - sorrendet nem tudnék felállítani, hiszen mindegyikben mást és mást szeretek.
Talán legelterjedtebbek a francia gyártmányú Mepps kanalak - ezek többnyire robusztus, egyszerû felépítésû, igen tartós villantók, fogósságukat senki sem merné vitatni. Én sem, de meg kell vallanom, hogy kissé ormótlan és durva kidolgozásúaknak találom õket. Sok a selejtes példány, csomagolás nincs, a villantók egy része már karcosan kerül a vásárlók kezébe.
A tartós, vastag fémlemez, amelybõl a Mepps kanalak készülnek, nagyszerûen érvényesül a nagyobb méreteknél, a kisebbek viszont valahogy "nem dolgoznak" rendesen. A telt Mepps körforgók nullás, egyes és kettes méreteit általában messzire elkerülöm. Kiemelkedõen jó viszont a hármas és négyes méret.
A telt és nyújtott alakú kanalak közti átmenetet képezõ, félkövér (Comet) kanalakat is dicséret illeti, kicsitõl a nagyig. Néhány név ezek közül: Comet Decoree (natúr kanál kék vagy piros pöttyökkel), Comet Rainbo (natúr kanál gyöngyház fényû matricával), Comet Black Fury (fekete kanál sárga, piros, vagy fluoreszkáló zöld pöttyökkel).
Van két "különc" is: a könnyed, egyenletes forgásra képtelen, sokat szidott Elix (bilincs nélküli, közvetlen tengelyre fûzött natúr és fekete kanál), valamint egy nagyszerû kérészutánzat, a Bug (hosszú test, bevágott aljú, erezetmintás kanál).
Az eltúlzott anyagvastagság problémája fedezhetõ fel a finn gyártmányú Vibrax körforgók nagyobb méreteinél is, bár ez a hiba itt nem annyira súlyos. A kidolgozás viszont különösen szép és pontos. A Vibrax közepes és kisebb méretei a jól eltalált anyagvastagságnak köszönhetõen nagyszerûen pörögnek, csak az ötös-hatos méret lomha kissé. További elõny: a kanalak különösen tartós festése és a viszonylag jó drillingek.
A Vibrax körforgók messzirõl is felismerhetõk a jellegzetes harangszerû testrõl, amely (a gyártó szerint) húzás közben a belsejében lévõ súllyal ellentétes irányba forog, és különleges rezgéseket keltve ingerli a ragadozókat - ráadásul a körforgók õsi szokását, a zsinórsodrást is kiküszöböli (jó érzés ezt hallani, de azért rakjunk csak eléje forgókapcsot továbbra is...).
Színek tekintetében a Vibraxnál a megszokottakkal találkozunk: Original(natúr), Shad (pikkelymintásra festett kanál, halszem a harangon), Fluorescent (fluoreszkáló színû harang, élénk színû kanalak), Hot Pepper (natúr és fekete kanalak élénk színû pöttyökkel), Foxtail (a Fluorescent és Shad típusok tarka bojtokkal).
A német DAM cég Effzett nevû körforgói különösen könnyû és precíz darabok. Esetükben az egyetlen említhetõ negatívum: a szokottnál is vékonyabb anyagból készülõ tengely (ez egy bokorról való lerángatás után rögtön fel is tûnik...). A vékony anyag és finom kidolgozás a kisebb (nullás, egyes és kettes) méreteknél vitathatatlan pozitívum - én ezek közül válogatok szívesen. A négyes és ötös Effzett kanalak pedig az általam használt körforgók közül a legnagyobb könnyedséggel pörögnek, szinte egy helyben lehet tartani még a sekély vizekben is (a part menti csukák ezeket kedvelték leginkább). Az Effzett háza táján a telt kanalak hármas méretével nem stimmel valami, ez egyik vízben sem tudott bizonyítani - ennek okára még nem tudtam rájönni.
A Predator keresztnévre hallgató Effzett modell bármelyik méretét teljes bizalommal dobálhatjuk. Ezeket a fûzfalevél alakú, gyöngyház fényû kanalakat szinte csak a felirat alapján lehet megkülönböztetni a Mepps Aglia Longtól - az Effzett Predator viszont könnyebben forog. A Vibrax körforgókra kísértetiesen emlékeztetõ harangszerû testtel lett felszerelve az Effzett Executor (natúr és festett kanalak), és végül zárja e nem túl hosszú sort a különösen karcsú Effzett Libelle (nagyon nyújtott test és kanál színes matricával) - a gyors és mély vizek bajnoka.
A körforgók feljavítása
Aki ismert nevû villantókkal fegyverzi fel magát, annak szinte nem is kell átalakítást végeznie rajtuk. Az elsõ horgászatok alatt talán még a hármashorguk is jó (bár az igényesebbek ezt vásárlás után rögtön lecserélik minõségi horgokra) - esetleg egy kis bojtot is ügyeskedhetünk rá, és máris lehet a forgókapocsba akasztani.
A bojtról röviden annyit, hogy nem minden esetben szükséges. A csuka szereti a nagy, hullámzó, piros bojtot, amely vérzõ kishalra vagy vörös úszókra emlékezteti, viszont a méreteiben eltúlzott bojt merevvé, nehézkessé teheti a körforgó mozgását. A nagy bojt vízellenállása miatt a villantó lassabban halad, a kanál fordulatszáma csökken, gyakran kihagy. Egy nagyméretû körforgó könnyen viseli a bojtot, de a kisebb (nullás, egyes) spinnereket kíméljük meg ettõl - ezekre legfennebb egy mûlegyes hármashorgot lehet elképzelni. A mûlegyes horog nagyban növelheti esélyeinket, ha pisztrángra, domolykóra, sügérfélékre vagy balinra horgászunk. Akár bojtról, akár mûlégyrõl legyen szó - ha nincs a villantón, az sohasem lehet akkora baj, mintha fölöslegesen lenne rajta.
Ha éveken keresztül sikerrel dobáltunk egy körforgót, sikerült visszaszereznünk a legalattomosabb akadókból is, és párszor már horgot is cseréltünk rajta, az "idõ vasfoga" még két problémában nyilvánulhat meg:
A kanál
A hosszabb-rövidebb idõn keresztül csábosan csillogó kanál matt lesz, lekopik a festék, leázik a matrica. A festett kanalakon nem lehet segíteni, a gyári (netán mintás) festést házilag pótolni enyhén szólva: nehéz. Vagy teljesen lecsiszoljuk a festéket és egy natúr kanalat kapunk, vagy maradunk azzal, ami van. A leázott vagy megrongálódott matrica pótlása nem igényel különösebb szaktudást - esetleg egy kis türelmet. Az ehhez szükséges gyöngyház fényû matrica horgászboltban vagy autósboltban is beszerezhetõ.
A natúr fémszínû kanalakat a gyárban polírozás után vékonyan lakkozzák, ez jó idõre megakadályozza a fém oxidáció elõidézte sötétedését. Amíg ez a lakkozás ép, a világért se próbáljuk csiszolással fényezni a kanalat! Viszont ha a hosszabb ideje tartó használat során a lakk lekopott, fogkefével és fogkrémmel (otthon!) fényezhetjük kíméletesen a villantót - az eljárást viszont idõrõl idõre kénytelenek leszünk megismételni. Persze elõbb azt is el kell döntenünk, hogy jobb-e, ha fényes a kanál? Mert napsütötte, tiszta vízben néha a matt kanalak sikeresek (ezért sem kell félretennünk õket). Ilyenkor dobáljunk elõbb a matt kanállal, és ha nincs különösebb eredménye, akkor fényezzük egy csipetnyi sárral.
A tengely
A másik problémát rendszerint a körforgó tengelyének elgörbülése jelenti. Egyes pergetõhorgászok számára ez a villantó végét jelenti: eldobják a "sérült" darabot. Én nem. A tengelyen lévõ bilincset és gyöngyöket ide-oda tologatva, türelmesen kiegyengetem azt. Persze a sok egyengetés elõbb-utóbb a tengely eltöréséhez vezethet, de kétszer-háromszor megengedhetjük magunknak. Sõt, megfelelõ acéldrót birtokában akár tengelycserére is vállalkozhatunk.
A gyártók - ismerve a tengely tragédiáját - igyekeznek minél vastagabb és tartósabb rozsdamentes acéldrótból készíteni azt, de a problémát teljesen felszámolni egyelõre nem sikerült. A Vibrax villantók esetében a görbülés-veszélyt azzal is próbálják csökkenteni, hogy a tengelyt különösen rövidre szabják - ettõl a körforgó mozgása is szabadabb, viszont gyakrabban visszaakad a fõzsinórra.
A tengelyt mi is kímélhetjük: igyekezzünk pontosan dobni, hogy a villantó ne ütõdjék kõnek, illetve ne akadjon fára, bokorra. Ellenkezõ esetben marad az egyengetés, amit viszont a legenyhébb esetben sem szabad elhanyagolnunk, különben a körforgónk fokozatosan lebénul.
Otthon
Hazaérve pedig ne feledjük a villantókészletet meleg helyre (fûtõtestre, kályha mellé) tenni, ahol gyorsan kiszárad - így elejét vehetjük az esetleges rozsdásodásnak. Ha netán sáros vagy hínaras lerakódásokkal teli villantókkal tértünk haza, egy kis mosásnak is alávethetjük õket.
Ami a körforgók tárolását illeti, a klasszikus villantós táskák hasznosabbak, mint a dobozok. A táskában mozdulatlanul lapulnak a kanalak és nem karcolják össze egymást. Mindemellett a táska nemcsak kisebb helyet foglal, hanem csendesebb is - mert egy doboz villantó bizony betölti csilingeléssel a környéket, ha szaporábbra fogjuk lépteinket.
Murányi Antal
|
Rablóhalazás 
