Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Rablóhalazás arrow Harcsás pillanatok 2. rész - A diadal

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Harcsás pillanatok 2. rész - A diadal Nyomtatás E-mail
Írta: Gotthárd Ferenc Alpár
2008. október 26. vasárnap 07:01

Az utolsó dobáshoz lendült a botom, a Boxer diszkrét toccsanással ért vizet, és abban a pillanatban egy hatalmas örvény keletkezett, ami a mélybe akarta szippantani a duci wobblert. A gyenge fények ellenére igen jól látszott, amint a támadó harcsa megborzolja a víz felszínét. Bevágásra lendült a karom, egy jókora loccsanással jelezte a hal, hogy a szúrós horgok bizony támaszt találtak valahol az öblös szájban…

A sötétség egyre jobban körülölelte a Duna menti tájat. A szúnyogok hada előkerült a nádasokból, megőrjítve minden élőlényt, ami a víz közelében tartózkodott. Én is magamra fújtam félpalacknyi sprayt, hogy békén hagyjanak a vérszomjas fenevadak. Még a ruhán keresztül is képesek megcsípni ezek a deltai vérszívók, némelyikük akkora döfést képes adni, hogy egy gyengébb injekciózást szívesebben bevállalnék helyette.

Lassacskán minden szükséges apróság bekerült a csónakba. A legfontosabb természetesen egy bikaerős 2,10 méteres Penn harcsázóbot volt, ami nem éppen pergetésre volt kitalálva, de a szükség törvényt bont. A bedőlt fákkal, kövezésekkel tarkított folyómederben nem volt helye a könnyelműségnek, hisz már a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen fájdalmas egy-egy ritkán megakasztott nagyobb hal elvesztése. A bot egymagában nem ért volna sokat, de egy erős Banax orsóval és 0,36 – os fonott Sufix Performance Braiddel társítva, már akár a túlpartot is magamhoz vontathattam volna.

Tóni barátommal ketten eredtünk a harcsák után a koromsötét éjszakában. Általában kicsit nehezen tudtam elcibálni a kedvenc süllői mellől, hisz majd’ minden bokor alatt rávágtak a wobblerre, míg a harcsák nem kényeztettek el ennyi kapással. Nekem személy szerint jó a kevesebb, pláne ha nagyobb az egyedsúly, meg hát - mi tagadás - a bajszik a kedvenceim.

Elsőre a Duna egyik mellékágában próbáltunk szerencsét. Barátom a kedvencévé vált Salmo Hornetett csatolta fel az erős kapocsba, míg én a vadonatúj szerzeményemet, egy 7 centis Salmo Boxert kötöttem fel a zsinórom végére. Halkan csordogáltunk a part közelében és dobáltuk csalijainkat a parti fák ágai alá. Hosszú csorgás után az egyik húzásba belenyúlt valaki. Bevágtam egy erőset, amivel a tettest egyből a felszínre rántottam. Egy fiatal hari volt az áldozat, száját teljesen kitöltötte a wobblerem. Csapott párat a farkával, majd beemeltem a csónakba. –Fog ez működni – nyugtatgattam magam.

Horogvégen az első bajszi.
Horogvégen az első bajszi.


Nyugi-nyugi, mindjárt elkaplak.
Nyugi-nyugi, mindjárt elkaplak.

 
Csak bámul nagy bambán a kis sunyi szemeivel.
Csak bámul nagy bambán a kis sunyi szemeivel.


Mikor megszabadítottam a kisharcsát, csak akkor vettem észre, hogy a nagy sietségben nem cseréltem le a horgokat erősebbre, nosza neki, gyorsan megejtettem a műtétet.

Hamarosan kellemetlen meglepetés ért. Társam drillingjének egyik ága, szakállával együtt az alkaromba fúródott. Összeszorítottam a fogaimat, összeszedtem minden erőmet s próbáltam kitépni a vastag harcsázó kankót a húsból. Nehezen, de sikerült, igaz, hogy utána pár percig a csónakdeszkán pihentem. Lehetett volna rosszabb is! A továbbiakban még néhány kisebb harcsa rárabolt a Salmóinkra, de semmi komoly hal nem mutatkozott, ezért a főágra kormányoztuk csónakunkat, és ott folytattuk a dobálást.
A Dunán jóval erősebb volt az áramlás, itt éreztük csak igazán, hogy mennyire elkelne egy elektromos motor a csónak csorgás közbeni korrigálásához. Elektromotor helyett volt egy evezőnk, amivel valahogy megoldottuk a problémát.

Több ígéretes helyet is átfésültünk, de elég elkeserítő volt a helyzet, még a kicsik sem mutattak semmi aktivitást. Elhatároztuk, hogy még néhány dobás és majd másnap folytatjuk tovább.

Az utolsó dobáshoz lendült a botom, a Boxer diszkrét toccsanással ért vizet, és abban a pillanatban egy hatalmas örvény keletkezett, ami a mélybe akarta szippantani a duci wobblert. A gyenge fények ellenére igen jól látszott, amint a támadó harcsa megborzolja a víz felszínét. Bevágásra lendült a karom, egy jókora loccsanással jelezte a hal, hogy a szúrós horgok bizony támaszt találtak valahol az öblös szájban. Minden erejét összeszedve próbált a mélybe törni, de én is kapaszkodtam rendesen. Pumpálni kezdtem, a hal csak egy helyben forgolódott, mi közeledtünk feléje a csónakkal. Amint közel értünk hozzá, próbált betörni a csónak alá, erősen ráfeszítettem és nem engedtem, hogy tervét véghez vigye. Erre köszönetképpen jókorákat ütött farkával a zsinóromra. Minden erőmet beleadva ráemeltem egyet, majd gyorsan feltekertem a nyert zsinórt, majd még egy emelés és már a felszínen locsolt. Még mindig volt ereje, hatalmasakat csapott lapos farkával a vízre, jutott nekünk is belőle bőven. Lassan fáradni kezdett, és a fejét is fel tudtam már emelni. Hamarosan megpillantottam a wobblert a szája szélében, kicsit megijedtem, mert elsőre úgy tűnt, hogy csak valami kevés bőrt fognak a horgok. Óvatosabbra vettem a dolgot, hagytam, hadd körözzön még egy kicsit. Nemsokára már csak lomhán lóbálta jobbra-balra a nagy fejét. Megpróbáltuk a csónakba emelni, de mindannyiszor elfordította fejét, és nem kockáztattuk, hogy a horog a kezünkbe akadjon. Negyedik alkalommal sikerült fogást találni rajta és a csónakba csusszant.
 
Végre bent van.
Végre bent van.


Csapkodott még kicsit a padlón, csinált egy kis rendet a cuccok közt, majd megnyugodott. Mikor jobban szemügyre vettem, akkor láttam, hogy kár volt aggódnom, a horgok jól ültek.
 
Az akadásban nem volt hiba.
Az akadásban nem volt hiba.

 
Komolynak tűnök, de a látszat csal, örültem rendesen.
Komolynak tűnök, de a látszat csal, örültem rendesen.


Add vissza szépen.
Add vissza szépen.


Készítettünk néhány pillanatképet, majd mérlegelés után bekötöttük a stég alá, hogy a nappali fényekben jobban megörökíthessük. A mérés során 12,50 kilósnak bizonyult, soha rosszabb „még egy utolsó dobást". Örömöm határtalan volt, végre sikerült egy rendes bajszost fognom.
 
Így nagyobbnak mutat.
Így nagyobbnak mutat.

 
Teljes pompájában.
Teljes pompájában.

Gotthárd Ferenc Alpár



Hozzászólások (3)
2008. november 18. 19:06
1.
kovacs istvan (Regisztrált tag) írta:
Szep harcsa Frici,gratula.
2008. november 29. 10:35
2.
Gotthárd Ferenc Alpár (Regisztrált tag) írta:
Kösz István :)
2008. december 18. 13:27
3.
zahonyai ferenc (Regisztrált tag) írta:
nagyon szép a tiszán is érdemes próbálkozni sok sikert
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web