Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Jó tudni arrow Horgászokra leselkedve...

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Horgászokra leselkedve... Nyomtatás E-mail
Írta: Imecs István
2009. július 29. szerda 14:46

Horgászként rengeteg időt töltök folyók, patakok parján és mivel természetes környezetben vagyok, így fel lehetek készülve arra, hogy néhol találkozok ezen területek őshonos lakóival is. Közéjük tartozik az eurázsiai hód (Castor fiber) is, melynek jelenléte Hargita megyében néhány éve ismeretes. Igaziból a nyomait bárki láthatja, az állattal annál nehezebb találkozni, mivel elsősorban éjszakai aktivitású és nagyon érzékeny a zavarásokra. Értem ezalatt azt, hogy ha megijed jelenlétünktől, akkor a vízbe csobban és attól kezdve csak abban az esetben merészkedik elő, ha úgy érzi, hogy bíztonságban van.

Hódokkal kapcsolatos élményeim, vizsgálataim és tapasztalataim előtt szeretném bemutatni az állatot, annak biológiáját és ökológiáját.

A part menti fűzek kedvelt hódcsemegék.
A part menti fűzek kedvelt hódcsemegék.

   
Az eurázsiai hód Európában és Ázsiában a hódfélék családjának (Castoridae) egyetlen őshonos képviselője. A közeli rokona, a kanadai hód (Castor canadensis) Észak-Amerikában él. A két faj elkülönítése nehézkes és csak a 70-es években derült fény arra, hogy valójában 2 különböző fajról van szó. A hód valaha Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt- és hideg égövi erdeiben minden folyó- és állóvíz mellett előfordult, de a XIX. század végére egyedszámuk mindenütt megfogyatkozott, Eurázsiában a becslések szerint mintegy 1200 példányra csökkent. Drasztikus mértékű fogyatkozásuk csak részben magyarázható a vizes élőhelyek visszaszorulásával. A kipusztulás fő oka a túlzott vadászat volt. A hódot prémje, húsa, és a hódzacskók váladéka (gyógyhatást tulajdonítottak neki) végett vadászták. Ezek mellett fontos hozzájárulása volt a mértéktelen pusztításának az a tévhit, miszerint a hódok halat esznek. Első sorban ezért láttam fontosnak bemutatni a fajt, mivel szeretném, ha horgászként mindannyian ismernénk a vízinkben élő más fajokat is és semmiképp nem esnénk hasonló tévhitek áldozatául.

A XIX. század végére a hód Eurázsiában közel került a kipusztuláshoz, és csak földrajzilag elkülönült alfajok (8 alfaj) formájában maradt fenn Franciaországtól Mongóliáig. Így az 1920-as években elkezdődött a visszatelepítés, mely az elmúlt 15 évben élte virágkorát, amikor Spanyolországtól, Belgiumon át, Romániáig megkezdődtek a visszatelepítési programok.

Az eurázsiai hód legnagyobb rágcsálonk, 30 kg-ot is elérheti, jól alkalmazkodott a
vízben való mozgáshoz, mivel teste torpedó alakú, szőrzete vízálló, úszás közben pikkelyes farkukával és úszóhártyás hátsó lábával haladó és kormányzó lökéseket végez. Úszás közben is képes rágni és ágakat szállítani, mindemellett 15 percig képes a víz alatt tartózkodni. Szaporodási biológiájuk rendkívül érdekes: a hím és a nőstény állatok monogám párkapcsolatban élnek és hosszú ideig együtt vannak. A nőstény évente 1-2 utódot hoz világra május-júniusban, 100 napos vemhesség után, melyek a gondos szülői magatartást élveznek. Jellegzetes riasztási viselkedése a szülőknek a farkukkal való vízfelület csapdosása, melyet veszély érzékelésének esetén alkalmaznak. Ezt hallva a család a víz alá bukik.

A partok közelében rengeteg kaja várja a hódokat.
A partok közelében rengeteg kaja várja a hódokat.

   
A hódokat ökológiai mérnököknek szokás nevezni. A megnevezés abból adódik, hogy előhelyüket tudatos munkával alakítják. Ez a gátépítésben nyílvánul meg legfőképp, bár az eurázsiai hódra kevésbé jellemző ez a tevékenység. Az eurázsiai hódok nagy része partoldalba vájt üregekben lakik, ritkán épít várat. Amennyiben a partoldal lejtése túl kicsi, vagy egy áradás folyamán a vízszint megemelkedik és magas part híján az állat a felszínre kényszerül, faágakból és gallyakból várat épít. Ősszel a vár réseit sárral tapasztja be a jobb szigetelés és biztosabb védelem érdekében. Zord klímájú élőhelyeken
egyidejűleg élelemraktárt is létesít lakóürege bejáratánál (vagy az üregrendszer egy belső csarnokában) az összegyűjtött friss hajtásokból és nagyobb faágakból. Így a fagy beálltával - amikor már nem képes a jeget feltörni és elhagyni kotorékát - nem marad táplálék nélkül. A család együtt tölti a telet a kotorékban, táplálékukat a télire elraktározott élelemforrásból biztosítják.

Ágakkal befedett járatnyílás az ebédlő mellett.
Ágakkal befedett járatnyílás az ebédlő mellett.

   
Fontos tudni róluk, hogy erősen territoriális állatok, területük határait szaganyagokkal jelőlik ki és két család territóriuma nem fed át, illetve mérete stabil marad. Ez a teritórium tartalmaz egy fő és néhány másodlagos lakóhelyet, illetve több táplálkozó területet. Tudni kell, hogy a hód éjjel aktív. Növényi eredetű táplálékát a vízpartot szegélyező 10-20 méteres sávon belül szerzi be, távolabbra ritkán merészkedik. Első sorban ezt azért teszi, mert a szárazon nehézkes a mozgása és több veszélyeztető tényezőnek ki van téve ott: hiúz (Lynx lynx), barnamedve (Ursus arctos), farkas (Canis lupus). Azokon az élőhelyeken, ahol májustól szeptemberig bőséges a kedvelt lágyszárúak kínálata, ezek képezik fő táplálékát. A leggyakrabban fogyasztott vízinövények közül a vízitököt (Nuphar luteum) és a fehér tündérrózsát (Nymphaea alba) lehet kiemelni, amelyek tápanyagban gazdag gyöktörzseik révén a téli étrendben is szerepelnek. Egyébként októbertől májusig többnyire fásszárú fajokat fogyasztanak, amelyek közül a fűz (Salix), nyár (Populus), szil (Ulmus), éger (Alnus), som (Cornus), kőris (Fraxinus), szilva (Prunus) és tölgy (Quercus) nemzetség fajai fordulnak elő a leggyakrabban. Legnagyobb százalékban minden esetben fűzféléket fogyaszt.

A vékonyabb ágakat meghámozzák.
A vékonyabb ágakat meghámozzák.


Korábban kidöntött és frissen letakarított égerfa.
Korábban kidöntött és frissen letakarított égerfa.


Mindezeket a jellemzőket ismerve, az emberrel való közvetlen konfliktusok okaira könnyedén tudunk következtetni. Mivel a hódok nem távolodnak 15-20 m-nél távolabb eső partszakaszokra, így beláthatjuk, hogy ha erre a szakaszra esik gyümölcsösünk, vagy mezőgazdasági területünk, akkor találkozni fogunk nyomaival, illetve javaink táplálékául szolgalhatnak. Ezt megelőzhetjük a part mentén fűzfa és hasonló puhatestűek ültetésével, mivel a hódnak ezek a természetes táplálékai, így nem kell felnünk attól, hogy “rákapnak” az általunk termesztett növényekre. Másik átmeneti probléma a horgászok szavaiból ítélve az, hogy elijesztik a halakat. Ez az eset akkor fordul elő, amikor a horgászt meglátva a hód, a fent említett riasztó viselkedése révén a farkával a vízre csap, hogy jellezze a veszélyt családjának. Ekkor valószínű, hogy a közelben lévő halakat is elriasztja, de ha belegondolunk, hogy territóriális állatként, több kilométeres folyószakaszon 10-15 hód él, így beláthatjuk, hogy ez nem lesz mindennapos probléma. Attól se kell tartanunk, hogy a hódok nagymértékben elszaporodnak, mivel ezek a territóriumok stabilak és a szomszéd területek között nagy a fizikai rivalizáció, melynek áldozata is lehet a területét védő gyengébb állat.
   
Elsősorban olyan területeken fordul elő és érzi jól magát a hód, melyen a vízfolyás mentén sürűn benőtt, változatos növényzet van. Egy ilyen terület Hargita megye déli részére eső, Újtusnad – Tusnádfürdő Oltszakasz. Ezen terület hódállományát egy következő beszámoló fogja részletezni.

A nagy metszőfogak nyoma könnyen észrevehető.
A nagy metszőfogak nyoma könnyen észrevehető.


A fák megmaradt törzse egy földből kiálló ceruzára emlékeztet.
A fák megmaradt törzse egy földből kiálló ceruzára emlékeztet.


- folytatása következik -
Imecs István



Hozzászólások (3)
2009. szeptember 10. 21:24
1.
miklos szabolcs (Regisztrált tag) írta:
igen tenleg a horgaszok nincsenek tisztaba azzal hogy kizarolag novenyevo,en mar lattam jod tetemet az emlitett szakaszon ember vagyis nagy valoszinuseggel az olte meg.....
2009. szeptember 10. 21:25
2.
miklos szabolcs (Regisztrált tag) írta:
hod tetemet elnezest
2009. október 02. 12:41
3.
Imecs Istvan (Regisztrált tag) írta:
igen, en is talalkoztam vele, marmint a tetemmel es irtam is rola meg a nyar elejen. remelhetoleg felkerul az oldalra, szeretnem ha minel tobb ember olvasna el, nem fontos a hozzaszolas egyszeruen csak ismerteto jellegu kozlemeny. Meg 2 cikk var felkerulesre, az egyik a konkret allomanyrol fog szolni, a masik a hod tetemekrol, fotokkal ellatva. Minden jot
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web