Nemrég alkalmam volt egy eseménydús pisztrángozásra Varságon. Mielõtt még bárki megkövezne, hogy a tilalom feloldása elõtt pisztrángoztam, elárulom, hogy egy magántóban történt a nagy eset. Egy régi patakmeder bõvítésével, lezárásával keletkezett a tó, aminek a max vízmélysége 2 - 2, 5 méter lehet. Halállományát domolykók, petényi márnák, küszök és szebbnél-szebb pisztrángok alkotják. A halak zöme telepítés során került bele, de volt a patakmederben is néhány szép példány.
Elõzetes információk szerint a tóban számítani lehetett kilósnál nagyobb pisztrángokra és domolykókra, ám a legsûrûbben elõforduló méret a fél kiló körüli méret. Egy könnyûpergetõ felszerelést raktam össze, hogy minél jobban szórakozhassak a halakkal. Bármi nemû csali használatára lehetõségem volt, de én úgy éreztem, hogy a legsportszerûbben, pergetve próbálkozhatok rájuk. Hárman vágtunk neki a nem túl hosszú, de annál gödrösebb útnak. Álmos, Miklós alias Pikó és jómagam.
Amint megérkeztünk a helyszínre, néhány vízgyûrû jelezte, hogy mozgolódnak a halacskák. Némi beszélgetést követõen a tulajjal (akinek ezúton is meg szeretném köszönni a lehetõséget, hogy ott lehettem), rekordsebességgel raktuk össze pergetõ pálcáinkat, hogy minél hamarabb lendülhessenek az elsõ dobások.
Az elsõ dobásra azonnal kapásom volt, némileg csalódottan, egy domolykót vezethettem a parthoz. A beharangozott pisztrángok mellett eltörpül egy ilyen domi fogása.
 Az első hal, amit aznap fogtam.
Miután megszabadítottam a horgoktól, mély levegõt vettem és újra útjára indítottam a wobbleremet. Sikerült dobnom vagy hármat, közben mellettem Álmos már küzdött az elsõ fél kiló körüli pisztrángjával, mire én is akasztottam egyet. Épp ugratni akartuk Pikót, hogy húzzon már bele, mikor egy súlyosat akasztott, és rendesen görbült a botja. Beletrafált egy öregebb példányba. Ment a drukk, de nem okozott gondot barátomnak a fárasztás, hisz õ sem friss pecás.
 Harc az első nagyobb hallal.
Nem gyõztük csodálni ezt a szépséges halat, a fotózást követõen rögtön visszaengedtük, nehogy sérüljön. Ekkor még nem sejtettem, hogy alig egy órával késõbb nekem lesz alkalmam egy ilyen szépség kifogására. Leírhatatlan az az érzés, amit éreztem, ezért nem is próbalom szavakba önteni. Remélem a fotók, némileg visszaadják azt a feelinget, amiben akkor részünk volt.
 Immár eldőlt a csata.
 Nem is kicsi - nem is nagy. A legtöbb nagy pettyest ennek a csalinak köszönhetem.
 Még mindig nem tértem egészen magamhoz az adrenalintól.
 A leggyakoribb méret.
 Pikó a második nagyobb halával.
 Hevesen védekezik ez a kisebb példány.
 Egy a szépséges szajblingok közül.
 Az első nagyobb szivárványos.
 Visszaengedés előtti pillanatok.
 Álmos hala, idegesen dobálja magát.
 Innen már nincs menekvés.
 Az igazság pillanata.
 Ez meg a pózolásé.
 Megy a harc.
 Immár a parton pihen.
 Szépséges piros pettyes.
 Egy gumihalas pisztráng álá Álmos.
 Szükség van ám mind a két kézre.
 Irány vissza.
 Van bennük kakaó.
 Egy újabb kétkezes jószág.
 Álmos sem tétlenkedik, fogja rendesen őket.
 Ilyen egy igazi sebes pisztráng, csupa izom és petty.
 Belőlük is fogtunk rendesen.
 Egy újabb gyönyörű példány.
 Én is igyekeztem, nem lemaradni.
 Emlékezetes pillanatok.
 Neki is jár az öröm.
 No meg a szabadság is.
 Akcióban az Álmos - Pikó team.
 És a főszereplő.
 Egy búcsú farkcsapás.
 A legnagyobb szivárványos példány, jogos az öröm.
 Ez is a jobbak közül való.
 Harc az utolsó hallal.
Mint mindent a horgászatot is a csúcson kell abbahagyni. -Egy ilyen szép nap után, mi többre vágyhattunk volna még? Összerámoltuk a felszerelésünket, ami nehezebben ment, mint gondoltuk. A horgászat befejeztével még mindig a történtek hatása alatt voltunk, ritkán adatik meg, hogy ilyen sok szép halat foghasson az ember. Az életben általában ezek azok az alkalmak, amiket ritkán lehet megismételni. Búcsút vettünk a halaktól és a tógazdától, majd széles mosollyal az arcunkon, haza fele vettük az irányt.
Ha valaki kedvet kapott egy kis, varsági pisztrángozásra, az Horváth Tibor tógazdánál érdeklõdhet a lehetõségek felõl a következõ számon : 0740009061.
Gotthárd Ferenc Alpár
|