|
Októberi pontyok Szentpálról, nameg két csuka |
|
|
|
Írta: Nagy Levente
|
| 2008. július 30. szerda 15:03 |
Egy igen hideg októberi hajnalra ébredtem. A szokásos menetrendet követve, kihajoltam az ablakon és leolvastam a hõmérõ higanyszálát, +4 fokot mutatott.
Hát, ami azt illeti nem egy tökéletes idõ a horgászatra, de az a néhány fok, ami még megmaradt az elõzõ napi 14-bõl nem fogja elvenni a kedvem a horgászattól, legfeljebb 4-el több pólót veszek majd magamra és, ahogy melegedik az idõ, úgy sorra vetem majd le õket.
Ha igazán elszánt az ember mindenre talál megoldást, csak mehessen.
Gyors pakolászás és már autóban is voltunk Csabával, hogy nekivágjunk a 80 kilométeres "autóútnak", hogy Székelyudvarhelyen felvegyük csapatunk harmadik tagját, Ferencet, és végre igénybe vehessük a Homoródszentpáli tavat egy néhány órás pergetés erejéig. (aki ismeri a Libáni utat, ami összeköti Gyergyószentmiklóst Székelyudvarhelyel, az tudni fogja mért használtam idézõjelet, aki meg nem, az sejtheti).
Eredetileg a csukáknak szerettük volna szánni a napot, de amint a késõbbiekben kiderült egy nem mindennapi pontyhorgászaton volt szerencsénk részt venni. Hogy hogyan lesz egy néhány órás pergetõhorgászat után a terítéken 2 csuka és 29 ponty, arra még a mai napig sem kaptunk logikus választ, legalábbis, ami a 29 pontyot illeti.
Az egész úgy kezdõdött, hogy míg Ferenccel a vízbe gázolva, a nádasban kerestük a csukákat addig Csaba barátunk a pontyokat próbálta kapásra bírni, mindenféle csalival.
Körülbelül félóra után kiderült, hogy sikerült is neki.
 Ferenc barátommal a nádasban kezdtünk, remélve, hogy néhány csuka megtisztel bennünket a látványos rablásokkal.
Egyik sms érkezett a másik után: megvan az elsõ, megvan a második, majd a harmadik és így tovább. talán az ötödikig. A hatodikat már mi sem bírtuk megvárni és siettünk Csabához, hogy megbizonyosodjunk az üzenetek hitelességérõl. És igazat mondott, a haltartóban 5 ponty, a hatodik meg már a kapásjelzõt emelgette, amit Ferenc barátunk máris szájon rántott esélyt se adva neki a szabadulásra. Megvan a hatodik, majd én következtem a hetedikkel. Így váltottuk egymást a botok körül, amikor éppen nem pergettünk.
Ha nem lennének az alábbi fotók, a következõ szavakkal foglalnám össze a nap eseményeit: három horgász, 6 óra horgászat, 29 ponty, 2 csuka, na meg egy kis vödör harmatgiliszta.
 A sekély víz miatt még a feszíni wobblerekell is gyakran elakadtunk.
 És Ferencnek megvan az első, közvetlenül a nádfal mellől vetette rá magát a műcsalira.
 Jó ha van az embernél egy fotómasina, hogy megörökítse a nem mindennapi eseményeket.
 Kb. Ekkor érkezett az első üzenet Csabától.
 Csaba mosolyogva számolt be a történtekről...
 ...miközben Ferenc akasztotta is a hatodikat.
 Nekem a hetedik jutott.
 A nap végi fotózás. Csaba barátunk kezében egy közel 3-as pikkelyes. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen hideg vízben is ennyire aktívak lesznek a pontyok.
 És hogy senki se maradjon le a fotózásról...
 ...Ferenc is beáll a képbe, hisz ő volt a felelős a két csukáért.
Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
