Az egyik hajnalban érdekes kis álomból ébredtem fel. Álmomban egy tarka ruhás ragadozó halat szorongattam a kezeim között, amit hosszas küzdelem után sikerült legyõznöm. A hal nem volt fajtája óriása, de rég fogtam a valóságban már ekkora példányt, kb. két kilós lehetett menyire vissza, tudok emlékezni, vagy az is meglehet, hogy még ennél is nagyobb volt, ha jobban belegondolok, mégis egy óriási csukát fogtam álmomban, mert bizony a tarka ruhás ragadozó egy színpompás csuka volt.
Így kezdõdött számomra az a bizonyos reggel, amin elhatároztam, hogy elmegyek és megfogom az álombéli lidércet, különben nem hagy nyugodni ez a lidérchal hosszú idõn keresztül. Már azt is eldöntöttem, hogy pergetve próbálom elkapni ezt a nemes ragadozót, csak már az volt a kérdés, hogy hol lesz a helyszín.
Rövid töprengés után a közeli oczfalvi tavak mellett döntöttem, ami csupán 9 - 10 kilométerre található Udvarhelytõl. Ugyanis nem ált sok idõ a rendelkezésemre, pontosabban csak egy délelõtt volt, amit e nagyszabású tervre szánhattam, és ezt az idõt nem szerettem volna holmi felesleges utazgatással eltölteni, ezért irány Oczfalva, lesz ott csuka!
Amint virradni kezdett felpattantam a már sok kalandot megért bicajomra és nekivágtam, hogy legyûrjem azt a pár kilométeres akadályt, ami az álmom és köztem ált. Útitársaim csupán a pergetõbotom és a mûcsalikkal teletömött dobozaim voltak. Október vége felé lévén igencsak frissek a reggelek, ezt meg is érzem a hajnali bringázás során, de a csukák majd kárpótolnak mindenért, meg lassan már kezdek én is városi puhány lenni, nem árt egy kis testmozgás.
A nap elsõ sugarai már a parton találtak, amint pergetõ szerelésemet élesítettem ép. Elkészülvén a szerelkezéssel, élveztem a nap sugarainak melengetõ hatását, úgy éreztem nem késhetek le semmirõl, a csukák a tóban vannak és megvárnak. Abban a ritka szerencsés helyzetben voltam, hogy rajtam és a tógazdán kívül nem tartózkodott más a tó körül, ezért attól sem kell tartanom, hogy valaki kifogja elõlem álmaim halát. Vagy mégis..? A tóhoz vezetõ úton egy horgász jelent meg, és elszántan a tó felé tartott. Hiszen ez csak Szilárd, úgy fest õ is álmot, láthatott az éjjel és nem bírt otthon maradni ezen a reggelen.
Némi eszmecsere után nekiestünk a tavaknak, és eszelõsen kezdtük dobálni mûcsalijainkat a vízbe, hátha egy éhes csuka elkapná valamelyiket.
 Reggeli fények a tó víztükrén.
Alig tízpercnyi dobálás után Szilárd akasztotta az elsõ csukát, ami közel két kilós volt. Vajon megfogta az álmaimban szereplõ csukát? ... Az nem lehet, õ az én álmomban jelent meg elõször, és az szebb színû is volt, ahogy visszaemlékszem, nekem rendelte õt a sors és kész. Aggodalomra semmi okom, van még hátra a délelõttbõl jócskán, és még megfoghatom a csukámat.
 Szilárd akcióban...  ...és az első csuka.
A délelõtt óráiban több csukát is fogtunk, habár nem túl nagyokat de jól szórakoztunk, legalábbis én igen, a csukák gondolom már nem annyira, de mentségünkre szóljon, hogy minden példány visszanyerte szabadságát a fotózkodás után. Néhány óra és sok-sok dobálás után, végül is sikerült megfognom az álmaimban kísértõ csukát. A következõkben meséljenek a fotók helyettem a délelõtt történtekrõl.
 Hová is dobjak?  A part mellett lapultak a csukák, szorosan a part mellett húzva talán el is kapja egy a csalimat.  Őszi csendélet egy fiatal csukával.  Végre egy termetesebb csuka is horogra akadt. Talán pont az álombéli csukám az?  Lassan elkészül erejével ellenfelem.  Egészben benyelte a 6 centis, kishal színű wobbleremet, nagyon éhes lehetett a koma.  Ebben a szájban nem szívesen lennék wobbler sem, nemhogy kishal.  Íme álmaimban kísértő csukám, ezen túl talán nyugodtan fogok aludni.  Nem adtam fel a reményt, hogy fogok még aznap valamit, elszántan dobáltam tovább újabb csuka reményében.  Sűrűn cserélgettem csalijaimat, hátha megtetszik valamelyikük a csukáknak.  Csukaportré, kicsit meglepett volt a modell, de jól tűrte a fotózást.  Műcsalis dobozom titkai...  ...vagyis, eddig az volt  Egyivású csukák, egyenként nyomják a két kilót.  Itt van az ősz, itt van újra.  Még egy utolsó pillantás indulás előtt, majd búcsú a tavaktól, de érzem nem fog sokáig tartani a viszontlátás, mert még tartogatnak meglepetéseket számomra a tavak...
Gotthárd Ferenc Alpár
|
Élménybeszámoló 
