|
Írta: Újvári Krisztián Róbert
|
| 2009. július 17. péntek 19:25 |
Mintha csak tegnap lett volna, mikor hazaértünk Levente barátommal a négy napos magyarországi horgásztúránkról, melyből 2 napot a Verba tanyán tölthetünk. Ez 2008-ban történt és most 2009-et írunk…
Én egy újabb horgásztúrán vagyok túl. Hogy ezúttal miképpen alakultak az események, azt megtudhatjátok, ha velem tartotok az alábbiakban.
Már első látogatásom során eldöntöttem, hogy ide vissza fogok térni. És ebben nem csak a szép halak játszottak szerepet, hanem a közelben lévő Sóstó-fürdő, ahol több termálfürdő mellett, egy nagy vadaspark, múzeumfalu, lovas klub és más szórakozási lehetőségek várják az ide látogatókat. Ezeket látva, már tavaly motoszkált bennem a gondolat hogy a szabadságunkat itt töltsük a családommal. A gondolatot azután több hónapi várakozás követte. Itt csendben elárulom, hogy csak reménykedtem, hogy a hatodik Verba Tanya egyéni horgászkupa azon a héten legyen megrendezve… és a fohászaim meg lettek hallgatva!
 A Sóstófürdői állatparkban
Ahogy terveztem egy edzés napot is be tudtam csúsztatni a sok program közé. Nem is gondoltam volna, hogy sok csodálatos percet tudok tölteni a családdal, főleg a kisfiam arca van előttem, ahogy a sok furcsa állat látványát szívta magába a kis szemein keresztül. De még mielőtt bárki megvádolna, hogy ez nem is egy horgász beszámoló, visszatérek az edzés naphoz…
 Hadd toljam én is egy kicsit apu, légyszi...
Már ahogy az előző beszámolókból kiderült a Verba Tanya egy intenzíven telepített tó, ez viszont nem jelenti azt, hogy egyszerű a több kilós példányok kifogása. Mint minden más horgászvízen, itt is nagymértékben befolyásolja a halak kapókedvét az időjárás. Ez nem csak az edzés napon, de főleg a verseny napján volt látható. Amúgy azon a héten olyan nap nem volt hogy, bár kis zápor formájában is, de ne essék az eső.
A tavalyi tapasztalatokból kiindulva rakóssal próbáltam horogra csalni a barna hasúakat. Annyit változtattam az etetési technikán, hogy most etető csészével jutattam be az alapozó etetést, amihez az idén tettem hallisztes pelletet epres aromába áztatva. A tavalyhoz képest, amikor szinte az első percekben már szákoltam is egy szép compót, az idén nehezen találtak rá a halak az etetésre és csak egy óra után jött az első pikkelyes, egy jó félkilós kárász képében.
 És megvan az első compó.
A halak kapókedve sem volt a régi, hiszen csak maszatolós kapások jelentkeztek. A tavalyi csali kombináció, konzervkukorica és trágyagiliszta, sem hozott több halat, mint a szimplán feltűzőt giliszta vagy 6-8 darab csontiból álló csokor…
Körülbelül három óra horgászat után visszavittem a családot a panzióhoz, hogy fiamat lefektesse párom a délutáni szunyókára, de előtte még pár gombócot betoltam a csészével. Az első félidőt pár fél kiló-kiló körüli kárásszal és compóval valamint egy ponttyal zártam…
 Egy a kárászokból.  Compó portré.  Nagy az öröm...
Visszatérve a horgászhelyre körülbelül 20 perc horgászat után határozott kapás után bevágtam, de egyből felugrottam a ládámról, hisz a víz alatti fenevad nemcsak, hogy vehemensen húzta a csőgumit a top szettből, de az egész botot is vitte volna magával. Majdnem 15 métert sétáltam vele, mikor visszafordult a horgászhely felé. Körülbelül 5 perc múlva lerövidítettem a botot, de elhamarkodottnak tűnt a döntés, mivel a hal egy erősebb kirohanásnál elszakította a 16-os vastagságú előkét. Egy káromkodást elengedtem a fogam közt és már toltam is be az új szereléket.
Aznap több pontyot nem sikerült fognom… délutánra is maradtak a kárászok és compók ugyan olyan arányban, mint délelőtt.
 A gilisztának nem tudott ellenállni.
Nem voltam teljesen elégedet a fogott halmennyiséggel, de a taktikám már a versenyre otthon kialakítottam és azon nem módosítottam, így vártam a szombat reggelt!
- folytatása következik -
Újvári Krisztián Róbert
|
Élménybeszámoló 
balog gyula 
