Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Élménybeszámoló arrow Horgásztúra a kedvenc vizemen

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Horgásztúra a kedvenc vizemen Nyomtatás E-mail
Írta: Lukács Levente
2011. június 06. hétfő 08:06

Minden horgásznak, függetlenül attól, hogy pergető, bojlis vagy finomszerelékes, megvan a kedvenc vize. Ha pedig még nincs ilyen, és nem is járt még ilyen vízen, akkor minden bizonnyal a képzeletében már érlelődik a gondolat, hogy milyen is kellene legyen az a tó vagy folyó, amely minden képzeletét felülmúlja.

Így voltam ezzel tavaly őszig, amikor egy három napos horgászatra érkeztünk a Tâncăbeşti-i tóra. Már önmagában a gondolat is felemelő volt, hogy eljutottunk erre a tóra, amely lenyűgöző környezetével, úszó nádszigeteivel, változatos mederalakulataival, madárfaunájával, és persze nem utolsó sorban bőséges halállományával egy álló delta képét idézte fel bennünk. Hihetetlen élmény volt 3 bottal 12 óra alatt elérni a 100 kg-os összfogást 5 kg-on felüli pontyokból, nem beszélve ezek küzdeni tudásáról (persze a jó helyválasztás, a megfelelő idő és csali itt is elengedhetetlen). Bizony azonnal rabul ejtett ez a víz

Idén május végén ismét megadatott a lehetőség egy rövidebb horgásztúrára kedvenc vizünkön, a Tâncăbeşti-i tavon. A tavalyi évhez képest sokkal gördülékenyebben ment a túra megszervezése, minden a terv szerint ment. Kissé aggasztott a gondolat, hogy közvetlenül egy 5 napos, 8 tonnás összfogást realizáló rangos verseny után érkezünk, amely rendesen bezavarhatott a halállománynak, emellett pedig a szolunáris naptár szerint sem a legkedvezőbb időszakban fogunk horgászni. És itt még meg sem említettem azt, hogy az ívás kellős közepében találhatjuk magunkat. A döntő tényezők a túra kiválasztásánál ezek kellene legyenek, de az idő hiánya, a munka és a horgásztárssal történő egyeztetés nehézségei miatt ez sokszor körülményes; ha sikerült is egyeztetni, előfordulhat, hogy az általunk kiválasztott időszak épp egybe esik a tavon megrendezendő gyakori versenyek egyikével. Röviden szólva örültünk, hogy sikerült egyeztetni és nekivágni az útnak. Az autó helykihasználásának tudományát már mesteri szintre emeltem, de így is meggyűlt a bajunk a sok csomaggal. A csomagtartó bepöccenése aztán jelezte, hogy minden cucc elfért és indulhatunk.
   

Magyarán mondva rendesen megvettük a Skodát.
Magyarán mondva rendesen megvettük a Skodát.


A tavon Vlad Parfene tógazda  fogadott, majd  a szokásos rablómesék és „mistózások” után nekiláttunk a kipakolásnak.
Az előttünk elterülő horgászhely 2-2,5 méteres vízmélységet takart, és két haltartó hely miatt is ígéretesnek bizonyult. Az egyik ilyen haltartó helyet a nagy számban megtalálható víz alatti tuskók jelentették, amelyek egy idősebb őr elmondása szerint még a középkorból, a „bojárok” idejéből maradtak vissza. A másik, sokkal ígéretesebb haltartó hely a tó legnagyobb úszó nádszigete volt, amely 60 méterre helyezkedett el. Az úszó nádsziget gyökerekből, különféle növényekből, nádból, nádtorzsákból, szerves maradványokból és földből áll. A nádszigetek alatt különböző mélységű vízréteg található, amely kitűnő életteret biztosít minden halfajnak, mivel búvóhelyül szolgál és rengeteg táplálékot hordoz magával (rákok, kagylók, csigák, stb.). Ezt a tavalyi évben 2 hónapos kemény munka után sikerült egy kis bravúrral rögzíteni, mivel mozgása kiszámíthatatlan volt, sok kellemetlenséget okozott. A tavalyi évben megesett, hogy egy éjszaka folyamán a mit sem sejtő, mély álomba szenderült bojlisok előtti horgászhelyre befészkelte magát ez a hatalmas nádsziget, mégpedig egészen a stég lábáig.. Reggel aztán volt nagy riadalom, hiszen az addig nyílt víz egyetlen éjszaka alatt sűrű nádassá „alakult át”, meghorgászhatatlanná téve a helyet.

Az úszó nádsziget egy része.
Az úszó nádsziget egy része.


A helykeresés, az ígéretes nádnyílások kitapogatása, a jónak tűnő helyek környékén található csutakok megkeresése sem maradt el. A jó hely(ek) a legjobb bojlinál is többet ér. Ránézésre voltak bizony szép nádnyílások, de a túra alatt egyetlen nádnyílás adta halaim döntő hányadát. Mi több, az alig 5 méter széles  nádöböl egyik oldalából gyakran fogtam halat, a másik oldala szinte kihalt volt. A helykeresést egy terepfelmérő etetés követte, minimális mennyiséggel, körülbelül egy-egy marék bojlit és pelletet szántunk minden botra.

Szemet gyönyörködtető látvány.
Szemet gyönyörködtető látvány.


Mire a botok a helyükre kerültek és a táborhely felállításával is végeztünk, rendesen elernyedtünk, ezt pedig a kánikula és a szélcsend is tetőzte. Volt időnk elrendezkedni a táborhelyen, mert éjszakáig még csak pöccintésünk sem volt.

Hozzám nőtt ez a placc.
Hozzám nőtt ez a placc.



Éjszaka megtört a jég és beindultak a kapások, igaz, hogy csak szerényen, de jó eső érzés volt halat fogni az akadóból. Vérpezsdítő látvány volt, ahogy a felállított botspiccet szemrebbenés alatt megtűri a hal. 

Tibi és hibátlan nyurgája.
Tibi és hibátlan nyurgája.


A jobb példányokért a sok csutak meg a leakadás veszélye miatt ajánlatos volt csónakba szállni, és onnan folytatni a fárasztást. A legoptimálisabb az volt, hogyha a csónakot nekitolattuk a nádfalnak és onnan folytattuk a fárasztást. Itt azonban a halakat mindig kísértette a nádsziget közelsége, még a fárasztás végén is, és nem egyszer megpróbáltak betörni alája. Nagy élmény volt így fárasztani. Ki kell próbálni, át kell élni. Olvasással lehetetlen átérezni ezt az élményt.

Az első tízes tőpontyom.
Az első tízes tőpontyom.


A másnap számomra gyengén indult, kevés volt a kapás, sőt, ami volt az is lemaradt. Tibi reggel megfogta az első tízen felüli duci pontyát, amely bizony megérdemelt volna egy bottornásztató oklevelet.

Tibi a nádsziget sarkából birkózik egy izmos tövessel.
Tibi a nádsziget sarkából birkózik egy izmos tövessel.


Dupla bojlira éhezett meg.
Dupla bojlira éhezett meg.


Történt egy egész érdekes dolog, amely a kapástalanságot is valamelyest megmagyarázza. Három olyan kapásnak nyúltam oda, amelyek ejtésekből és enyhe húzásokból álltak, azonban bevágáskor vagy éppen botemeléskor egyik sem akadt. Az utolsónál savanyúan tapasztaltam, hogy bizony harcsa ólálkodik a kedvenc nádnyílásomnál: a 4-es Prologic acél horgát a harcsa nem összenyomta, hanem kinyitotta. És mindezt anélkül, hogy bevágáskor valamit is éreztem volna. Ez az eset is bizonyítja, hogy milyen iszonyatos szorítő erő van a harcsa állkapcsában.
Délután nagy örömünkre elkezdett esni az eső, egy kisebb futózápor vonult végig a tájon, aminek meg is lett az eredménye. Az első kapás, azaz bottűrés még zápor előtt történt. Esőruha nélkül szálltam csónakba, a harcias potyka pontosan addig küzdött, amíg bőrig nem áztam. De megérte!

Nagyszerű fotó, mesés hal.
Nagyszerű fotó, mesés hal.


Fényképezés, fertőtőlenítés, majd a búcsú a haltól. Jó szolgálatot tett az oldalfallal és tépőzáras tetővel felszerelt pontymatrac, mivel a parton is szilajul védekező hal nem tudott kiugrani belőle.

Fárasztás esőre álló időben.
Fárasztás esőre álló időben.


Hamar beesteledett, izgatottan vártuk az éjszaka eseményeit. A kapásjelzők éjszakai fényénél lestem a következő bottűrős kapást.

Éjszakai hangulat.
Éjszakai hangulat.


Az első pontyom határozottan, a botot nyeléből megbillentve jelentkezett, mintegy éreztetve, hogy lesz még agresszívebb kapás is.

Első éjszakai vendég.
Első éjszakai vendég.


Ami ezután következett, az az agresszív kapásokról alkotott minden elképzelésemet túlszárnyalta. Az izmos tőponty olyan gyorsasággal és erővel húzott rá a botra, hogy az elektromos kapásjelzőt kitörte a rögzítőcsavarjából. Elképesztő látvány volt!

Emlékezetes kapással jelentkezett.
Emlékezetes kapással jelentkezett.


Közben Tibinek is számos kapása volt, igaz, kisebbek, de a lényeg, hogy egyikünk sem unatkozott. Az éjszakai meglepetéshal egy 2-es körüli harcsabocs volt, okozott is fejtörést Tibinek, hogy miként is markolja meg, aztán nagy ímmel-ámmal sikerült elkapni a jószágot és a kamera fele tartani.

Hol a nagyanyád? - kérdeztük a harcsát.
Hol a nagyanyád? - kérdeztük a harcsát.


Az éjszaka hamar eltelt, másnap délelőtt Tibi füstölő kapásnak nyúlt oda, és kemény fárasztás végén egy újabb gyönyörű pontyot fotózhattam.

Még egy szépséges Tâncăbeşti - i tőponty.
Még egy szépséges Tâncăbeşti - i tőponty.


Ez is a délelőtti kánikulában kapott.
Ez is a délelőtti kánikulában kapott.


A nappali kánikulában és szélcsendben inkább Tibinek voltak kapásai, nekem valahogy nem akart halat adni a nádfal, vagy csak nagyritkán. A kapástalanság cselekvésre sarkallott, és a már több halat is adó helyemről kicájgoltam, majd az előke hosszát felére csökkentettem, és a horgot is kisebbre cseréltem. A csalizó bojlikat pedig elkezdtem bepasztázni. A másik, nagyobb nyílásban levő szereléket, amely eddig alig adott halat, teljesen lecseréltem, és az addig bojlis-halibut pelletes etetést csak halibutosra (halibut = óriás lepényhal) váltottam, a pelleteket pedig beáztattam egy meleg időben jól működő folyékony attraktánsba. 6-7 szem áztatott pellett a horog köré, a helyzetnek megfelelő végszerelék és persze a jó „megérzés” a helyválasztást illetően...negyedóra sem telt bele és máris egy 8-as körüli ponty húzta el a halibutosat. Hamar matracra került a hal, majd pillanatok alatt visszajuttattam a szereléket, és rászórtam még egy kevés pelletet. A hatás nem maradt el, rövid időn belül erőteljes kapással jelentkezett a következő hal. Jókora lendülettel próbált betörni a nádsziget alá, így a többi halhoz hasonlóan vízbe nyomott spiccel próbáltam eltartani a nádfaltól, óvva a zsinórt a nádsziget szélétől. Ajánlatos erre odafigyelni, ugyanis a hal ráhúzhatja a zsinórt a nádsziget szélére, amelybe, hiába a 40-es monofil, könnyedén belevághat, vagy éppen a szélén található kagylók metszhetik el. A fárasztás első másodperceit karikába hajló bot és közben meg-megreccsenő fék jellemezte. Az ember ilyenkor szó szerint csordulásig van tele adrenalinnal, az izgalom a tetőfokára hág, emellett pedig  minden porcikájával a halra összpontosít. Így voltam ezzel én is, tisztán érződött, ez bizony jóval nagyobb lesz az eddigieknél...fohászkodtam is, hogy a 6-os horog jól üljön a hal szájában. Az erőteljes lomha rugdalózások lassa enyhülni látszottak, sikerült kifordítani őkelmét a nádból, így már oldottam is el a csónakot, ellöktem magam és rövid időn belül közel kerültem hozzá. Felhozni még nem lehetett, rendesen tartotta a mélységet, egyedül a víz alatti csutakokra kellett odafigyelni, már amelyikről volt tudomásom. A nádfalnak tolt csónakból folytattam a fárasztást. Egyszerűbb egy stabilabb pontról fárasztani a halat mintsem a vízen hánykolódni. A nádfal közelségét érezve többször is betört a sziget alá, mégpedig olyan vehemenciával, hogy a bot nyelét is a vízbe húzta. Nem semmi érzés és látvány. Partól ugyanezt nem lehet átélni. Mivel a nádsziget melletti részt nem tűnt a legalkalmasabbnak a szákolásra, kénytelen voltam a nyílt vízre lökni a csónakot, ahol aztán még keményebbre fogtam a fárasztást és a legelső felhúzáskor nyomban megszákoltam. Nem is tudom, hogy írhatnám le azt az érzést ami akkor elfogott. Nem egy akadómentes, tiszta pályáról fogtam ki 5-10 perc alatt egy alig küzdő nagy pontyot (volt már erre precedens), amely, valljuk be, nem sok élménnyel jár, hanem egy nádas-csutakos helyről iszonyat kemény, tartós fárasztás után sikerült megszákolnom ezt a harcias és gyönyörű halat. Még Tâncăbeşti-i mércével nézve is.

Megfogtam a halamat. Parádés fárasztás, gyönyörű hal.
Megfogtam a halamat. Parádés fárasztás, gyönyörű hal.


Az élmény az enyém, a hal a tóé. Vízben állva  engedtem útjára a szép nyurgát, amely eleinte nem akaródzott elúszni; kellett még egy kis idő mire magához tért és saját erejéből elúszott.

Közben Tibi sem tétlenkedett, szépen szedegette a pontyokat. Ez itt épp egy ikrától duzzadó töves.
Közben Tibi sem tétlenkedett, szépen szedegette a pontyokat. Ez itt épp egy ikrától duzzadó töves.


Kapás után kicsit leültem pihenni, de nem élvezhettem sokáig, mert az egyik bent levő bot spicce olyat bólintott, hogy majdnem kiestem a székből. Viszonylag könnyedén sikerült eltéríteni a nádszigettől, aztán, habár partról kényelmesebb lett volna és eléggé elcsigázott az előző fárasztás, csónakba szálltam. És milyen jól tettem. Őszintén szólva a fene számított rá, hogy az előbbi hal erejét felül fogja múlni a következő. Roppant erővel tartotta a mélységet, rendíthetetlenül húzott, komótos, nagyhalas stílusban. Nem volt vele mit tenni, mentem utána. Félelmetes érzés volt a zsinór vízbe érkezésétől 3 méterre visszább látni a buborékokat...te jó ég, mi lehet ez, tettem fel a kérdést magamban. A fárasztás első perceiben egyértelművé vált számomra, hogy soha életemben nem volt még dolgom ilyen erős hallal, mi több, elképzelni sem tudtam ilyen erőt. Csak vonszolt, vonszolt, tartottam amennyire tudtam, hogy legalább a víz alatti csutakokat ne érje el. Fél óra múlva sem lehetett egy centit sem feljebb hozni. Hiába emeltem bele vagy húztam, nem reagált. Rendíthetetlenül küzdött, nem tehettem mást, maximálisan összpontosítottam minden mozdulatára. Lelki szemeim előtt jóval 20 kg feletti ponty látványa körvonalazódott. Nagyon távol voltam már a horgászhelytől, és, mivel ezeken a pályákon nem horgásztam, nem ismertem az aljzatot, folyamatosan attól rettegtem, hogy egy víz alatti tuskóra szerelékestől leakad. De nem így történt, minden jól működött. Már lassan háromnegyed órája tartott a fárasztás. Kezdtem úgy érezni, hogy ennek sosem lesz vége, sokkal inkább úgy tűnt, hogy én fáradok és nem pedig a hal. De nem adtam fel, minden idegemmel a fárasztásra összpontosítottam. Már legalább 300 méterre lehettem a horgászhelytől, amikor egy csendes nádöbölbe vonszoltuk be egymást. Reméltem, hogy itt végre megpillanthatom a halamat, de erre még kellett várnom egy keveset. Lassan kezdtek mutatkozni a fáradás első jelei, és egyik pumpálásnál kicsit sikerült fentébb hoznom. A víz alatt hatalmas fekete testet pillantottam meg, de hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy valójában mekkora a hal. Azonnal visszatört, és legalább negyedóráig tartott még a huzavona. Amikor végre sikerült felhoznom, azonnal megszákoltam...és nem jött, hogy higyjek a szemeimnek. Öröm az ürömben: csak egy 10 kg-os, fekete ponty pihegett a szákban. Mondom magamban, hogy ilyen nincs, ilyen nem létezik. Ennyi erő, egy ekkora halban. A horog tökéletesen ült a szájában, és legnagyobb meglepetésemre a hal szája érintetlen volt! Én fogtam meg először.
Mire visszaeveztem, Vlad is a helyszínen volt, el is meséltem neki a történteket. Bizony ő is meg volt lepődve, csodálkozott, hogy egy órán keresztül küzdöttem ezzel a hallal. Csodálatos élmény volt bejárni a Tâncăbeşti tó nádasait, ráadásul csónakban, egy ilyen ereje teljében levő halat fárasztva.

Röviden csak Herkules.
Röviden csak Herkules.


Minden halat megfogtam ezzel a végszerelékkel.
Minden halat megfogtam ezzel a végszerelékkel.


Hamar beesteledett, és erős észak-keleti szél kezdett fújni. Nagyon ki voltunk merülve, nehezemre esett rendet rakni a táborhelyen, vacsorázni pedig már nem volt energiám. Alig vártam, hogy lepakoljam az ágyról a szerelékes doboz szerteszét heverő minden apró kellékét és a ruhákat, majd végignyúljak rajta. Sikerült egy pár órát aludni. Hiába, ha nagyon kifáradsz, a jelző hangjára sem sikerül azonnal felébredni.  Szerencsémre Tibi csak félálomban volt és felköltött, így még egy pontyot sikerült megörökíteni.

Félálomban fárasztottam ki ezt a szép tőpontyot.
Félálomban fárasztottam ki ezt a szép tőpontyot.


Egy másik éjszakai vendég.
Egy másik éjszakai vendég.


Másnap reggel mindketten már nagyon elcsigázottak voltunk, így a hazaindulás mellett döntöttünk. Eredetileg még egy napot maradtunk volna, de már nem tudtunk teljes odaadással horgászni, meg a viharos erejű szél is kedvünket szegte. A folyamatos éjjel-nappali horgászatok alatt véleményem szerint nagyon fontos a rendszeres táplálkozás és folyadékbevitel. Sajnos, ezt nem tartottam szem előtt, volt olyan nap, hogy egy kávét és egy liter vizet ittam. Egyszerűen nem kellett több. Őszintén szólva csodálkoztam, hogy hogy bírom a folyamatos ébrenlétet étel nélkül.

Összegezve a túrát mindketten meg voltunk elégedve, figyelembe véve a különféle körülményeket, illetve a tavon horgászó többi bojlis eredményét. Közel 300 kg pontyot sikerült fognunk a három és fél nap alatt, úgy, hogy volt olyan éjszaka, hogy csak két bottal horgásztam. Többnyire dupla bojlival csaliztunk, a csalibojlikat pasztáztuk vagy dippeltük, mivel így jobban hozták a halat. Kapástalanság esetén taktikázni, váltogatni kellett (kellett volna már az első két nap kapástalan időszakaiban, a délelőtti és délutáni kánikulákban) a csalikat, esetleg új helyre letenni. Összesen körülbelül 12-13 halunk ment el, nekem általában leakadtak a horogról, Tibinek pedig néhány befutott a nádsziget alá és leakadt.
A horgászat során a legnagyobb kellemetlenséget az esőzés miatt felázott agyagos talaj okozta. Igazi sártenger volt a horgászhelyen. A fűszálakkal összevegyült agyagos sár néhány lépés után fecskefészek módjára összeállt a cipőnk vagy csizmánk talpán. Ebből persze a csónakba is jutott, úgyhogy lassan egy valódi sárfürdőre kezdett hasonlítani a csónak. Derékig csupa sár voltam minden nap, hiába takarítottad le magad, egy óra múlva ugyanúgy néztél ki.

Részlet a sártengerből.
Részlet a sártengerből.


A táborbontás, bepakolás a peca legútálatosabb része, ráadásul a sok sáros holmit is le kellett mosni és megtörölgetni. A hazaindulás szokás szerint keserű érzéssel töltött el, mintha a fáradtságunk is elmúlt volna. Mindkettőnkben tudatosult, hogy az idén még visszatérünk erre a mesés vízre, és ha minden jól megy, egy új helyen próbálkozunk majd, még nagyobb pontyok reményében.
Elbúcsúzunk Vladtól, majd egy rövid sétát teszünk még a tó első felében. A hazafele vezető úton pedig újra peregnek bennünk a  képek az emlékezetes pontyfogásokról...

Búcsúhal 1.
Búcsúhal 1.


Búcsúhal 2.
Búcsúhal 2.


Lukács Levente



Hozzászólások (2)
2011. június 28. 08:38
1.
kovacs istvan (Regisztrált tag) írta:
szep latvany teso gratula:))))
2012. március 11. 16:22
2.
Bocz Gyula (Regisztrált tag) írta:
csodállatos élmények lehetek
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web