Nem könnyíti meg a gazdák dolgát a vadállatok okozta károk
megtérítésében az 2008/1676-os kormányhatározat, amely a vadkárok
felmérésének és a kártérítési összeg megállapításának módszertanát
tartalmazza. Bár a megjelent jogszabályra régóta várnak az érintettek,
első olvasatra úgy tűnik, hogy bürokratikus nyakatekertsége inkább a
vadak pártján áll, mint a károsultakén.
A kormányhatározat a 2006/407-es vadászati törvényben előírt, a
vadkárok megtérítését tárgyaló paragrafusok alkalmazási útmutatását
tartalmazza, szabályozza a hivatalos eljárást a kárfelmérésre és a
kártérítési összeg megállapítására a növényi kultúrák, erdészeti
faiskolák és haszonállatok esetében. A jogszabály értelmében a károsult
az észrevételezéstől számított 24 órán belül köteles jelenteni a kárt a
területileg illetékes polgármesteri hivatalnál. A helyi önkormányzat a
panasz iktatását követően ugyancsak 24 órán belül köteles értesíteni a
megyei mezőgazdasági igazgatóság, valamint a környezetvédelmi ügynökség
szakembereit – ennek hatáskörébe tartozik a kárbecslés – a felmérő
bizottság létrehozásának céljából. Ez a bizottság, amelynek tagjai
kötelező módon a helyi tanács, a környezetvédelem és a mezőgazdasági
igazgatóság egy-egy kinevezett képviselője (esetenként részt vehet
benne a vadgazdaságot üzemeltető intézmény képviselője, vagy a
természetvédelmi területek esetében annak adminisztrátora), a károsult
személy jelenlétében 48 órán belül (az illető polgármesteri hivataltól
kapott értesítés időpontjától számítva) köteles jegyzőkönyvezni a
tényállást, valamint a kárértéket.
Az elpusztított háziállatok esetében szükséges az állatorvosi hatóság
képviselőjének jelenléte is, illetve az általa kiállított bizonylat. Az
említett határidők be nem tartása a kártérítési igény semmisnek
nyilvánítását vonja maga után. Ezután a kártérítést igénylőnek az eset
aktacsomóját iktatnia kell az erdészeti hivatalnál. A dossziénak
tartalmaznia kell az igénylő kérését, a bizottság összehívását
bizonyító értesítést, a kárfelmérő jegyzőkönyvet, a károkozást igazoló
fényképeket, videofelvételeket, tanúvallomásokat vagy egyéb igazoló
bizonyítékokat, valamint a bizottság által kitöltött jegyzéket, amely
szerint a kárvallott megtette a szükséges intézkedéseket a
kármegelőzésre.
A kormányhatározat melléklete tartalmazza a kármegelőzési
kötelezettségeket is. Eszerint a növénytermesztőnek szerepelnie kell a
gazdalajstromban, kérnie kell a vadállomány hivatalos kezelőjét, hogy a
vadkárok kritikus időszakaiban hozzon megelőző intézkedéseket,
biztosítsa az őrzést ezen időszakokban, fix vagy mozgó, szag- és
hangriasztókat kell felszerelnie.
Az állattenyésztő kötelessége, hogy a megtámadott háziállat szerepeljen
az állatorvosi nyilvántartásban, legyen fülszámozva, gondoskodnia kell
az állatok őrzéséről, csak a megszabott területeken legeltessen,
éjszaka az állatokat karámban, felügyelet mellett tartsa, és csak az
erdészet vagy a vadgazdálkodási intézmény képviselőjével közösen
megállapított utakon hajtsa azokat itatni és a legelőre.
A határozat a vadállomány kezelőjének kötelezettségére is kitér.
Eszerint az évente meghatározott kilövési kvótát teljesítenie kell,
biztosítania kell a vadállatok számára a kiegészítő etetést, a vadat
távoltartó intézkedéseket kell hoznia (pl. hajtások, riasztó lövések) a
támadásoknak leginkább kitett területeken, ha szükségesnek látja,
pluszkvótát, a potenciális veszélyt jelentő vadállatokra pedig kilövési
engedélyt kell kérnie.
A kártérítési összeget védett vadak okozta károk esetében (medve,
farkas, hiúz) a környezetvédelmi minisztérium, nem védett vadak
esetében az illető területen vadgazdálkodást folytató társaság fizeti.
Az elmúlt években sok bosszúságot okoztak a gazdáknak a vadállatok
Hargita megyében. Both József, a Hargita megyei környezetvédelmi
ügynökség természetvédelmi osztályának vezetője elmondta, hogy
2007–2008-ban három, vadak által okozott személyi sérülés, 21
elpusztított szarvasmarha, valamint 63 juh esetében továbbították a
kárigénylési dossziékat a fővárosi illetékeseknek.
– Abból a feltevésből kiindulva, hogy sokan ránk telefonálnak az
igényelt kártérítés sorsát illetően, arra lehet következtetni, hogy a
legtöbben még nem kapták meg a minisztériumtól a megállapított összeget
– vélekedik Both.
