Az afrikai meleget is megszégyenítő kánikulában horgászni felér az öngyilkossággal. Viszont, ha valaki annyira megszállott, mint én, akkor nincs mese, menni kell. Az ilyen alkalmakra nyújtanak igazán jó lehetőséget a hideg hegyvidéki patakok, és a bennük bujkáló pettyes halacskák.
Aki rekord halakat akar fogni, annak bizonyára nem felelnek meg az ilyen helyek. Viszont aki beéri a kisebb halakkal, a kövek közt való botorkálással, annak egy–egy ilyen kis patak maga a paradicsom.
 Árnyékot vető fák, kristálytiszta hideg víz, hát kell ennél több?
Mivel a műcsalis horgászatok közül a pergetés közelebb áll hozzám, mint a legyezés, ezért én többnyire ezzel a módszerrel keresem a kis vizek ragadozóit.
A csalik terén az apró és könnyű wobblereket, körforgókat kedveltem meg igazán az évek folyamán. A gyorsan áramló viszonylag sekély vizekben ezeket a csalikat lehet úgy vezetni, hogy ne fogjanak talajt, ne akadjanak el a kövek közt.
 Kicsi, zöld és szúrós.
 Egy marék apróság.
 Egy eredményes szín és méret.
 Így a legszebbek.
Érdemes odafigyelni a damilra is, amivel horgászunk. A kisméretű csalik nem igazán dobhatók jól a vastag kanóccal és a mozgásuk is lebutulhat. Ugyanez a helyzet, a túlméretezett forgókapocs használatával is. Mindenből a legfinomabbat igyekszem használni. Madzagból elég a 0,16-os vastagság, ez már bírja a súrlódást a köveken, és ha jobb példányba botlok egy akadós terepen, akkor sem kell kétségbe esnem.
 Azért a víz az úr.
A hosszú botok nem igazán megfelelőek, meg nem is szeretem őket. Egy rövid, 1,80 méteres bottal gyorsabb és pontosabb vagyok, no meg az sem mellékes, hogy a sűrű növényzetben könnyen tudok haladni egy kurtább pálcával. Fárasztás, bevágás közben sem kell attól félnem, hogy leverem a spiccet a víz fölé hajló ágakban.
Egy merev, gerinces botról leverheti magát a pisztráng a szaltók, fejrázások közepette, ezért a B akciós botokat kedvelem erre a fajta horgászatra. Ezek elég kemények, hogy bevágásnál azért üljön a horog, és elég rugalmasak a fárasztáshoz is. Dobósúlyban inkább az ultralight, mint a light jön szóba, a 0 –tól 5-10 grammig terjedő intervallum, ami ideálisnak mondható.
 Nincs pardon, mindent megtesznek a szabadulás érdekében.
 Egy gyönyöru hal és a hozzá illo horgászbot.
Az orsóknál fontos a méret és a finoman hangolható fékrendszer. Finom horgászbothoz kis orsó dukál. Ha a vékonyka botra egy nagy robusztus orsót helyeznénk, elrontanánk a bot egyensúlyát és a csuklónk is rövid idő alatt elfáradna. A fékrendszer jelentőségét, gondolom, nem kell részleteznem. Mindenki számára világos, hogy mi történhet, ha nem szólal meg a fék időben. Habár az ilyen aprócska patakokban nem nőnek túl nagyra a halak, de mivel egész életükben gyors, áramló vízben kénytelenek élni, ezért bőven van erő bennük. Gondoljunk arra is, hogy mennyi kínnal és szenvedéssel járna, amíg meg tudna szabadulni a műcsalinktól a hal, ha egyáltalán sikerülne neki.
 Pettyek kavalkádja.
 Bánjunk óvatosan velük.
 Élj soká.
A felszerelés fontos dolog, de ha nem vagyunk elég ügyesek, mit sem ér. A kristálytiszta vízben prédára leső halat úgy kell megközelítenünk, hogy az ne vegyen észre sem minket, sem az árnyékunkat. Erre a legegyszerűbb megoldás, ha folyással szemben haladunk és lefele vontatjuk a csalinkat. A pisztráng, többnyire az áramlattal szemben egy helyben állva kémleli a vizet, hogy időben észrevegye a sodródó rovart, vagy az áramlattal küzdő kishalat. Ezt kell kihasználnunk. Ha hátulról közelítünk feléje, nem kerülünk a látómezejébe és kevés eséllyel vesz észre.
 Akár ihatnánk is belőle.
 A kisebb példányok is odavernek a körforgónak .
 Egy mohó kispisztráng.
Elképesztő élményt nyújt a tiszta vízben végignézni, amint a semmiből egyszer csak ott terem a műcsalink mögött egy példány és nekimegy, üti-vágja, amíg el nem kapja, utána magasra ugorva próbál szabadulni a tápláléknak vélt falattól. Akinek volt már szerencséje ezt átélni, az tudja, hogy miért is szeretem ezt a fajta horgászatot. Aki viszont még nem próbálta, annak mindenképp pótolnia kell ezt az űrt, különben egy életre szóló élményről marad le.
 Harc a végsőkig.
 Egy fotózással megússzák a dolgot.
 A legjobb, amit tehetünk velük.
Ha sikerült becsapnunk őket, akkor bánjunk velük kíméletesen, becsüljük meg ezeket a harcosokat és engedjük szabadon, hadd örvendjünk még sokáig nekik.
Gotthárd Ferenc Alpár
|