72 órás pontyfogó verseny zajlott hétvégén a rugonfalvi halastónál, melyen 16 csapat mérte össze tudását, szerencséjét. A bajnokság fő támogatója a Big Carp csaligyártó cég volt. Az első székelyföldi pontyfogó bajnokság igen jó hangulatban zajlott le. A sűrű fronthatások miatt a halak kissé szerényen mutatkoztak, no de ne szaladjunk ennyire előre.
Csütörtök reggel indult a nagy hepaj. A reggeli kezdés sorshúzással egybekötött baráti poharazgatással telt, ahogy illik! Ezt követte a helyek elfoglalása és a szomszédok köszöntése egy kupica itallal, majd megkezdődhetett a lázas készülődés. Rengeteg pontyoknak való finomság került elő az autókból, a különböző aromáknak köszönhetően néha az ember nyála is összefutott. A déli harangszóval és egy fegyver elsütésével vette kezdetét a rajt. Sűrűn záporoztak az etetésnek szánt gombócok, és a bojlik. A halak csak ámultak, hogy mi ez a hírtelen jött áldás?
Az időjárás nem volt e legkegyesebb az összegyűlt horgászokhoz, erős széllökésekkel, záporokkal, jégesővel volt tarkított az első nap délutánja. A rossz időjárás megfelelő alkalom volt, hogy mindenki közelebbről megismerkedjen a közelében horgászó sporttársakkal. A szabályzat nem tiltotta a helyek elhagyását, így nyújtva lehetőséget a barátkozásra. A goromba idő lehűtötte a levegő és a víz hőmérsékletét, ezért akik a tó sekélyebb részeire sorsoltak, egyelőre nem reménykedtek halfogásban. Amint leszállt az est, az időjárás megmutatta, hogy tud még meglepetéseket okozni. A hőmérő higanyszála nulla fok alá süllyedt, reggelre -5 fokot jeleztek az autók hőmérői. Ennek megfelelően, vastag hóharmat borított be mindent, és befagyott a tó széle is.
Néhány horgásznak, akik a hideg dacára a botok mellett töltötték az éjszakát, siker koronázta a kitartásukat. Egy-két kisebb ponty a hideg ellenére behörpintette a bojlival és kukoricával ékesített horgokat. Ezek a halak természetesen a mélyebb vízrészekről jelentkeztek.
A reggeli napsugarak megváltásként érkeztek, akár a hüllők a horgászok zöme is próbálta feltölteni az éjszaka folyamán lemerült „napelemeit”. Az idő végre kegyesnek mutatkozott, +17 fok és viszonylagos szélcsend volt. A szorgos tógazdák, halászlével kínálták meg a mezőnyt, amit jóízűen be is kanalazott a társaság.
A felmelegedésnek köszönhetően egy-két bátortalan ponty meghúzta a horgot, néhányan a szákban is végezték, de nem volt az igazi még az érdeklődés. Leginkább az éjszakában bíztak a horgászok, ám Fortuna másképp gondolta. Beborult az ég, igaz a levegő nem hűlt, de a légnyomásváltozást ismét megsínylették a kapások. Nem a várt mennyiségű halat fogták a versenyzők az éjszaka folyamán. Voltak néhányan, akiknek kissé kedvét szegte a haltalanság, de a legtöbb csapat nem volt elkeseredve. A szomszéd tüzénél sütött szalonna, flekken, meg a házilag készült bor mellett eltöltött beszélgetések, sok horgász számára felértek egy-egy jobb hal megfogásával. Sűrűn hangzott el a „Soha rosszabb napot ne érjünk” mondat.
Az új nap, változékony, hol napsütéses, hol meg borongós időt hozott, egy nyári horgászatnál kellemesnek mondható lett volna, de tavasszal sem embernek, sem halnak nem kedvezett az időjárás. Néhol fel-felsípolt egy–egy elektromos kapásjelző, imitt-amott szákba is került pár darab pikkelyes. A nap fénypontja ismét az ebéd volt, hála a házigazdák szorgoskodásának. Az est közeledtével tisztult az ég alja is, és végre kellemes kora esti idő kerekedett. A remény újjáéledt és egy erőteljes hajrával, még akár az utolsók is lehettek elsők. Az éjszaka folyamán már több hal mutatta magát, és a reggeli órákban kezdett elég kiélezett lenni a helyzet néhány csapat közt. Ennek ellenére jó volt látni, hogy mennyire segítőkészek voltak a rivális csapatok egymással szemben. Bojlit adtak a saját készletükből, amik a legtitkosabb receptek alapján készültek. Halat szákoltak a szomszédos csapattagok, és közösen fotózkodtak a fogott halakkal. Igazi barátság alakult ki több pecás közt is, ami a legnagyobb nyereménynek számít.
A vasárnap déli finis után, majd’ mindenki nyertes volt, ki kupát nyert, ki pedig új barátokat. A távdobó verseny, már felszabadult hangulatban zajlott, amin megmutatták a résztvevők, hogy biz nem elérhetetlen a 150 méter feletti dobás, a komplett végszerelékkel sem. Ezután következhetett a díjátadás, a nyertesek megtapsolása, és sűrű telefonszám-cserélgetés a résztvevők közt. Jó volt, kár lett volna kihagyni!
Természetesen a helyezettekről sem feledkezhetünk meg:
1. Péterfi Lajos
2. Márkó Zoltán, Hegyi József
3. Dénes Gábor, Hauszlinger István, Benkő Zsolt (Speedmaster team)
4. Munteanu Samir, Theil Cristin
5. Simó Levente, Szász Gáspár Attila, Benke Levente
Igyekeztem minél tömörebb lenni, de azért valamit mégis átadni a verseny napjaiból. Természetesen sűrűn nyomogattam a fotógépem exponáló gombját is, íme néhány emlékezetes pillanat az elmúlt eseményről:
 A helyszín.  Egy kortyot esetleg?  Zajlanak az előkészületek.  Egy bevetésre váró szerelék.  Csak roskadozik az asztal a sok szilvás gombóc alatt.  Még kicsit teszek a piros bogyókból is, és tökéletes lesz!  Szabolcsék próbálnak áttéríteni a bojlis horgászok táborába. Nem sikerült nekik!  Májusi eső aranyat ér... pláne áprilisban!  A megváltást jelentő napsugarak.  Csak ennyire volt hideg éjszaka.  Hóharmatos csendélet.  Nyammm, hát nem ínycsiklandozó!  Szép hölgyek és szép kutyák színesítették a versenyt.  Mindhárman más-más csapatból vannak, de ez nem számított.  A boldog elejtő.  Egy újabb hal a szákban.  Ha ezt az asszony meglátja!  Egy újabb pikkelyes a terítéken.  A zord idő ellenére akadt néhány hal.  Örömteli pillanat.  Ez a hal is megérdemli, hogy megmutassuk.  Épp álomból riasztott a kapás, de megvan!  A majdani első helyezett egy újabb értékes fogással.  Formás potyka.  Immár szabad.  Három csapat egy helyen, azaz sok jó ember kis helyen.  Szorgoskodik a séf.  Mi is vacsoravendégek voltunk, mindenki döntse el magának, hogy melyik fele jutott nekünk.  A vacsorát félbeszakította ez a hal, de megbocsátottunk neki.  Az első és második helyezett csapat közösen, néhány ponty társaságában.  Süllő is akadt, igaz ez nem számított bele a mérlegelésbe.  A verseny egyetlen tükröse.  Szemet gyönyörködtető serlegek.  A verseny szervezője és egyben bírója, épp összesít.  A nagy csapat.
Gotthárd Ferenc
|
Versenybeszámoló 
bartalis denes 
