|
Ismét a Verba tavon - második rész |
|
|
|
Írta: Újvári Krisztián Róbert
|
| 2009. augusztus 23. vasárnap 05:14 |
Hogy menyire fontosak egy verseny szempontjából az információk gyűjtése azt szemléltetni szeretném az alábbiakban, még mielőtt rátérnék a versenybeszámolóra. A Verba tanya és az ott rendezett rangos versenyek híre elterjedt a határon túlra is, hisz az idén már három versenyző nevezett Romániából az úszós kategóriába és kettő a fenekezőbe, míg a tavaly csak ketten voltunk Levente barátommal.
A másik két Erdélyből érkező sráccal rendeltettem meg az élő csalit, 2 kg fehér csonti formájában. Ők ketten már pénteken érkeztek a tóra, hogy ismerkedjenek a pályával melyen először fognak versenyezni. Érdekességképpen említem csak, hogy kettőjük közül Koszorús Botond épp azon helyen edzett pénteken ahová jómagam húztam szombaton a versenyen. Ez még lényegében nem nagy hír, de amit Botinál láttam az merőben hozzá járult a versenyen elért eredményhez.
Hogy mit csinált Botond? Topszettel fárasztott egy 2 kiló körüli pontyot. Ez még mindig nem nagy szám, viszont észrevettem, hogy a rakós botja be van tolva és ekkor már gyanúsan meg kellett kérdeznem: „A pontyot hol fogtad?” „Itt előttem” jött a válasz. Ezt az infót elraktároztam az „adattárban”.
Mint említettem már a helyhúzásnál az is jónak számit ott, hogy én kellett a legkevesebbet cipekednem, mivel közvetlen a bejáratnál lévő nullás helyett adta Fortuna. Gondoltam is magamba „na, csak az eredmény ne legyen a verseny végén ugyan ennyi...”
 Most nem figyel oda senki, arra a középsőre fáj a fogam.
A másik dolog a sorsolt hellyel az volt, hogy jómagam is két hellyel arrább edzettem, sőt Botit is ott tudtam szemlélni egy nappal a verseny előtt. A verseny elkezdése előtt jöttem rá hogy a „0” stand még egy előnyt rejtett magában: bal oldalamon a fenekező szektor kezdődött és mind tudjátok a fenekező horgászok nem a part közelben keresik a hallat, ha éppenséggel nem a túl partról van szó.
A nehéz etetést meglehetet kezdeni egy fél órával a verseny megkezdése előtt, azzal a megfontolásból, hogy a nagy csobogtatás után legyen idő a hallaknak „megnyugodni” és kezdjék keresni a felkínált finomságokat.
Én csak a rakós távot, ami 13 métert jelent, etettem meg, azt is kupázva nyolc teniszlabda méretű gombóccal. A rövid spiccbot távolságára (3 méter) csak két maréknyi etetőt szórtam, mert csak felkelteni akartam a küszök figyelmét és nem egyből jóllakatni. Erre a két módszere alapoztam a taktikámat: rákozás és rövid spiccbotos küszözés. De hogy a kettőnek a kombinációja lett a legsikeresebb még legelvadultabb álmomban sem gondoltam volna. Ez hogy sikerült azt már a bevezetőben is próbáltam leírni, de persze az nem elég ha valaki észreveszi a mások tippjeit vagy türköknek is nevezhetjük, ha azokat nem alkalmazza sikeresen.
 Úton a finomságok.  Itt még snecizek.
Miután több mint egy órát vesződtem, hogy minél több snecit fogjak, kisebb vagy még kisebb szerencsével és látva, hogy a rakós távon nincs hal az etetésemen, gondoltam megpróbálom én is amit Botond csinált edzésen, egyszóval lecseréltem a spiccbotot a rakós topszetjére. A horogra 8 darab fehér csonti került és az előke egész hosszban lekerült a fenékre. Körülbelül 10 percet várhattam mikor határozott kapásra lettem figyelmes. Nem jött, hogy higgyek a szememnek mikor a közel kilós compót megszákoltam . Na ha egy volt, kell ott többnek is lennie, gondoltam magamban és már került is vissza a 10 es horog a csonti csokorral. Lassan beindult a gépezet és úgy 10 percenként horogra került vagy egy szép compó, vagy egy testesebb kárász, sőt két dévér is jelenlétét tette a merítő hálómban. Ponty nem jött, de nem is bántam, hisz minden egyes kifogott halam majd egy kilogrammal növelte a hálom tartalmát. Sajnos másfél órával a verseny vége előtt elmentek a hallak előlem, így ismét a küszöknek jutott a főszerep. Előbb említettem, hogy a küszözés korántsem volt olyan könnyű, mint egy ével azelőtt, hisz mintha számuk is megcsappant volna, de főleg nem maradtak sokat az etetésen. Ezt főleg a megnövekedett ragadozok számának tudhattam be, ugyanis verseny után tudtam meg hogy tavasszal süllők voltak telepítve a tóba.
 Hopp, téged becsaptalak.
Mivel sötét felhők közeledtek Nyíregyháza irányából és a szervezők megtudták telefonon keresztül, hogy ott ítéletidő volt, hát lefújták a versenyt 25 perccel a vége előtt. Következett a gyors mérlegelés. Nálam 13,75 kg hallat mértek melynek 80% súlyban a compók tették ki. Ezzel sikerült a szektoromat megnyerni de őszesítésben csak a harmadik helyre volt elegendő.
 Az úszós kategória nyertesei.  Mindkét kategória nyertesei és külön díjazottjai.
Nem lehetek családot hisz úgy érzem a maximumot kitudtam hozni akkor, abból a helyből és magamból. Sőt, ennél szebb szabadságolást nem is kívánhat egy családos horgász ember...
Újvári Krisztián Róbert
|
Versenybeszámoló 
