Vannak-e halak egyáltalán ebben a tóban? – kérdezte nyeglén egy, a II. Sepsibükszádi 24 órás verseny záróakkordjai után érkező horgász a tógazdától.

Van itt elég, csak tudja, azé’ nem látszanak, me’ jól bé vannak takarva vízzel – felelte a tulajdonos helyett az egyik versenyző, akinek humorérzékét egyáltalán nem tompította el az egész napos úszólesés okozta fáradtság.

Végül is nem csoda, ha „lefárad” a tóparton 24 óra versenystressz után a városi ember, a homo urbanus, aki a mindennapi egzisztencia-teremtés taposómalmát egy teljes nap vízparti viszontagságaira cserélte fel. Tűzte a nap a fejét reggeltől estig, néha szél fújt a szemébe, a rovarok csípték, éjszaka pedig dideregve harapdálta a tóból felszálló párát, miközben a bőséges, nyirkos harmatot igyekezett a lehető legjobban elszigetelni testétől. Szóval a 24 órás horgászversenyt nem vasárnapi pecások számára találták ki a szervezők. Az eredeti ötlet, amely egy szokványos időtartamú verseny után merült fel, ahol a kánikula miatt alig fogtak halat a résztvevők, és arról szólt, hogy a jobb fogás érdekében a versenyidő ölelje fel az összes ígéretes kapásidőt: a kora hajnalitól az estin keresztül az éjszakai halmozgásig. A megmérettetésre a horgászat megszállottait, azokat a vérbeli halvadászokat várták, akik bíznak az állóképességükben, és élvezni tudják a hosszú verseny minden egyes percét, valamint belekóstolhatnak a csak tévében látott többnapos nagy versenyek hangulatába, ízelítők kaphatnak a profik világának módszereiről.
Már tavaly sikerült elérni a kitűzött célt, a verseny határozottan népszerű lett horgászberkekben, ezt támasztották alá a pozitív visszajelzések.
Idén rutinosabban mentek a dolgok, sikerült finomítani a szervezésen, például a tavalyi, jórészt a perzselő melegnek, illetve a falunapi dübörgő mulatságnak köszönhető „vékony” fogást elkerülendő 200 kiló pontyot telepítettek a tóba, közvetlenül a verseny előtt.

Versenyláz

A főhadiszálláson, a csíkszeredai városi önkormányzattól kölcsönkapott hatalmas katonai sátor alatt már a kora reggeli órában tolongtak a versenyzők. A versenyek többségére jellemző, időbeli csúszásokat is sikerült kibekkelni, az iratkozást követően azonnal sorshúzás döntötte el, hogy ki hol kezdi az első harmadot.
 

A sepsibükszádi horgásztavak esetében az akadásmentes horgászat érdekében a tógazdaság működtetői folyamatosan elejét veszik a nádas, a nádszigetek, burjánosok kialakulásának. Ezért a halaknak nincs „kedvenc” búvóhelyük, az előbbiek hiánya pedig a táplálékkeresés során folyamatos úszkálásra kényszeríti őket, így gyakorlatilag a tó bármelyik partjáról kifoghatóak. Ennek tudatában voltak a résztvevők is, hiszen a versenyzők között nem volt „ufó”, mindegyikük horgászott már a tóban a megmérettetés előtt is. Az elméletet a gyakorlat is igazolta, hiszen röviddel a kezdést jelző füttyszó után itt is, ott is az etetésekből jelentkezett a ponty, görbültek a botok, tombolt a versenyláz. Tulajdonképpen az utolsó percig nyitott volt az út a dobogóra, a harmadik helyezettnek például röviddel a verseny vége előtt sikerült
megfognia azt a kétkilós potykát, amely biztosította számára a díjat.
 

A nyertesek titkai

Az első helyezett, a csíkszeredai Bordi Tamás nem csinál titkot, sem a felhasznált etetőanyagból, sem a babért hozó horgászmódszerből.
– Az elején az etetésről fogtam néhány pontyot, majd teljes lett a kapáscsend. Gergely Ernő barátommal úgy okoskodtunk, hogy a vízbe szórt sokféle aroma előbb vonzotta, majd később inkább zavarta a halakat, amelyek elvileg a nem etetett részeken kerestek menedéket. Igyekeztünk tehát minél messzebbre dobni, túl az etetésen. A taktika bejött, sikerült az első, illetve a második helyen végezni. Természetesen kellett a különösen finom szerelés, a szilikongyűrűvel a horog alá akasztott pelett mint csali és az állandó figyelem. Aki ágvillára fektetett bottal, néha odasandítva az úszóra várta a határozott húzást, az startból vesztesnek ítéltetett. A kapások mindegyike halvány, alig észrevehető volt, a pontyok megemelték kissé a liftes úszót, esetleg tíz centit vitték. Aki nem vette észre, illetve nem vágott be idejében, az hal nélkül maradt – meséli a 24 órás verseny hőse, aki tíz szép pontyot zsákmányolt, valamint kettőt szalasztott fárasztás közben.

Suciu Levente, a harmadik helyezett is – aki már tavaly dobogón végezte a versenyt – a kitartásban látja a siker kulcsát.
Szervezési elveimmel alanyi alapon ellenkezik az, hogy valaki életkorával vagy nemével nyerjen díjat egy horgászversenyen, hiszen már a verseny megkezdésének pillanatában eldől, ilyen esetben kihez vándorolnak a különdíjak. Szerintem tessék halat fogni, ha már horgászversenybe neveztek be hölgyek és urak, valamint mindenféle korú gyerekek! Itt azonban kénytelen voltam kivételt tenni, hiszen muszáj volt díjazni Daragics Pétert, azt a nyolcéves kisfiút, aki a verseny legfiatalabb résztvevőjeként a felnőtteket megszégyenítő állóképességéről tett tanúbizonyságot, sőt teljesítményét tekintve tartotta a lépést a középmezőnnyel, három szép ponttyal. A díjkiosztó gálán, frissen és üdén vette át a nyereményt, miközben a versenysegéd apán határozottan kiütköztek a fáradtság jelei. Szintén megérdemelte a különdíjat Nagy Galaci Enikő is, az a huszonéves lány, aki egyetlen nőként vállalta a versenyt a férfiakkal, emberségesen végigvacogta botja mellett a fárasztó nap után a különösen hideg éjszakát is.

Bogrács, halászlé

Idén is megőrizték a szervezők a hagyományt, a versenyzőket az esemény záróakkordjaként egy tányér kiadós halászlé várta, benne jókora pontyszelettel. A verseny izgalmát kellemes ernyedtség váltotta fel, senki nem bánta, hogy rászánt egy hétvégét a nem mindennapi tóparti élményre. Külön sikerként könyvelem el, hogy kollégáimat is sikerült kicsalogatni a vízpartra a számítógépek mögül, ahol, ha nem is neveztek be a versenybe, de gasztronómiai performanszként eszméletlen ízű grillezett pontyokat sütöttek, valamint olvasószerkesztőnk „megrotyogtatta” a bográcsban minden idők legfinomabb zöldséges pörköltjét, a szerkesztőség jelenlevő munkatársainak nagy örömére.
Kötelességünk megemlíteni azokat, akiknek jóvoltából a II. Sepsibükszádi 24 órás horgászverseny megvalósult. Külön elismerést érdemel a főtámogató, a csíkszeredai Parabellum horgász- és vadászbolt, az Image Sporthorgász és hobbiállat szaküzlet, valamint a Geplas Kft., amely az egyik nagyobb szponzor visszalépését követően „megmentette” a versenyt. Nem kisebb azonban az érdeme csíkszeredai Decean Kft.-nek vagy a Harmopan Rt.-nek, illetve a Tipographic nyomdának sem az esemény zökkenőmentes lebonyolításában, amelyek a gazdasági válság ellenére hozzájárultak a sikerhez.

Anélkül, hogy különösebben „hazabeszélnék”, megemlíteném a társszervezőjeként résztvevő HARGITA NÉPE szerepét, amely a verseny gyakorlati lebonyolítása mellett a támogatásért reklámfelületet ajánlott fel a támogatóknak. Lapunk a lehetőségeihez mérten a jövőben is támogat minden kezdeményezést az élhető környezetért, a fenntartható fejlődésért, a természeti értékek megóvásáért. A horgászat pedig egy a természet-közeli sportok közül, amelynek a társadalom minden rétegét képviselő megszállottjai biztosan nem lesznek folyó- és természet szennyezők; olyan tevékenység, amely közvetlen kapcsolatot teremt a titokzatos víz alatti világgal, rádöbbent a vizek szennyezettségének mértékére. Minél több a „horgászvírussal” megfertőzött ember, annál nagyobb a tiszta vizekért kardoskodók tábora. Ebben pedig partnerek vagyunk…