Hónapok óta csak sóvárogva gondolok a horgászatra, időm, és egészségi állapotom, nem engedett a vízpartra hosszú heteken keresztül. Végre elérkezett az én időm. Családi kirándulással egybekötött horgászat ígérkezett az etédi Küsmőd patakban. Nem túl nagy, nem túl híres de ez a kis patak tartja életbe a bözödi tavat. Azt is kevesen tudják, hogy vannak benne, kiló közeli fejes domolykók és fél kiló körüli sügérek is, én már találkoztam jó néhánnyal.
Ezért is örvendtem, hogy meglátogathatom ezt a kis patakot oly hosszú kényszerszünet után. Most nem az volt fő célpont, hogy a rekord halat kifogjam, hanem már végre olyan hosszú szünet után horgászbottal járhassam az ilyen kusza, sekély vizű patakokat. De ha halat is sikerül fogjak az már csak hal a tortán. Most szűkös időket élünk a pergetésről csak álmodunk ezért maradt a matchbottos, cserkelős, keresgélős horgászat. Ebben a tavaszias téli időben, aki halat akar fogni, annak finomkodnia kell. Kis úszó, vékony szerelék, kis horog és kis csobbanás.
Késő délután érkeztünk Etédre, de azért csak elballagtam egy pár trágyagilisztával a dobozban a híd lábához. Már az első úsztatások alkalmával jelentkezett az első önkéntes. Nem volt nagy, de boldogságom, mint egy kisgyereké, akit beszabadítottak a csoki gyárba. Ilyenkor minden halat illik megbecsülni, még ha picike is.
 Az én csoki gyáram.
Felbuzdulva fogásomon, fokozottabban kezdtem figyelni az úszóm antennáját. Én is kezdtem elhinni, hogy lesz még hal, amitől nyálkás lesz a kezem. Nem kellet sokáig várnom, merült az úszó, de nem akárhogy, mintha egy vízi szörny rántotta volna alá. Ebben az időben kicsit meglepett ez a vehemens kapás, de valaki nem tudott ellenállni a cérnaszál vékony gilisztának. Egy újabb kisdomi volt a vízi szörny. –Van még mit nőnie!
 Mindjárt mehetsz.
A szürkület sötétbe váltott épp ideje volt nyugovóra térni és hinni a másnapban. Reggel nem keltem korán, nincs miért kapkodni, tél van, hideg van, ilyenkor még a halak is pihennek. Az egyetlen dolgom a csali beszerzése volt és kezdődhetett a jól megérdemelt horgászat. Párat lapátoltam és máris volt kétdoboznyira való "girnyó". Ezúttal elkísért apum is, aki szintén rajong a horgászatért. A falut elhagytuk, hogy ne zavarjanak horgászat közben, hisz ez a kikapcsolódásról, a pihenésről szól. A közeli Sajgó nevű helyet céloztuk meg. Az autóból még ki sem szálltam, már a szemem sarkából a vizet kémleltem, láttam is egy csendes szakaszt, aminek halat kell rejtenie. Reméltem, hogy otthon találom a lakóit, és épp kajaidő van náluk.
 Itt történnie kell valaminek.
Az ágakon fennakadt kukoricakórók mellé pöttyintettem vékony kis szerelékem. A vörös trágyagiliszta íncsiklandón hullott alá és máris vitte egy kisdomolykó. Ez a nap is jól kezdődik!
 Ijedten bámul, de nincs mitől félni, hamarosan elmehet.
 A kis mohó alig vastagabb a matchbotomnál.
Több halacska nem mutatott érdeklődést a csalim iránt, ezért épp indulni készültem felfele, amikor apum szólított, hogy nézzek meg valamit. Amint közelebb érek, látom, hogy egy őztetem fele mutat, a nyomokból ítélve a legvérengzőbb állat végzett a szerencsétlen őzzel, mégpedig az ember-állat. Csak a leghúsosabb részek hiányoztak, a többit otthagyták a vadaknak. Kártékony állatok vagyunk mi emberek.
 No Comment!
Összeszedtem magam és újból a víz felé vettem az irányt. Itt-ott bekukkantottam, hogy hol találok egy jó kis öblöt, ami még a halat is rejthet.
 Kukucs...  Talán itt?  Hmm... igen ez jó lesz!  Apumnak is tetszett a terep.  Hamar beállt az úszó, egyelőre csak az áramlatok lökődték.
Várakozással teli másodpercek következtek, de tudtam, hogy itt halnak kell lennie. Sokáig nem is késett a kis haramia. Szájba kapta a kis gilisztát és önfeledten rohant vele.
 Már jön felém, nem nagy szeretettel, de jön.  Ő sem sokkal nagyobb előző társainál, de azért nekem tetszik.  Búcsú pillanat.
Gyorsan elszállt az idő, halacskák jöttek, halacskák mentek, és lassan a hazaindulás pillanata is elérkezett.
Minden egyes hal visszanyerte szabadságát nem csak azért, mert méreten aluliak, hanem mert kell az utánpótlás is. Sajnos a kis őz nem volt ilyen szerencsés, de mindenki felel majd a tetteiért, ha eljön az ideje. Nem egy napból áll a világ, mint ahogy azt egyes embertársaink gondolják. Így esett a nagy eset, és hosszú kihagyás után én is visszatértem az aktív horgászok sorába.
Péter Szilárd
|
A Duna-Deltában 
ESZTER 
