|
Már tél óta tervezek egy pár napos pontyhorgászatot valamilyen „jobbacska” horgászvízre, ahol a jó kezű horgászember akár egy hétvége alatt is belefuthat néhány 10+os pikkelyesbe. Általában Szentpálra járok bojlizni, nem mondom, szép halak vannak itt is, de évente legalább egyszer jó elmenni egy idegen vízre is, hogy szebb fogásokkal és értékes tapasztalatokkal gazdagodjon a horgász...
Több tényező is akadályozta a túra megvalósítását, de székely makacssággal kitartottam a horgászat mellett, még az sem rendített vissza, hogy a havernak közbejött valami és egyedül kell elmennem. Volt is visszhangja az egyszemélyes horgásztúra ötletének a család és a barátnőm részéről is, nem egyszer hangzott el a „nem vagy normális, hogy egyedül mész el olyan messze”. Egyiken be, a másikon ki...ha esik, ha havaz, ha vénasszonyok potyognak is az égből, pénteken indulás! Szerencsére az utolsó napokban csatlakozott Szabolcs barátom, mint kísérő, így örültem, hogy nem kell egyedül mennem és hangulatosabban fog telni a horgászat.
Mivel éjszaka keveset sikerült aludnom, elég gyűrött voltam a megérkezésünkkor. Ezt még csak tetőzte a meleg és viharos erejű szél, amely a csíki létemre nagyon szokatlan volt, és olyan idegesítő érzést keltett benned mintha belülről fűtenének.
Délután 5 órára már minden végszerelék a helyén volt, etetni nem etettem semmit, csupán PVA zsinóron küldtem utána 2-3 szem bojlit. Az első nap és éjszaka támadtak is rendesen az apró, legfennebb 1 kg-os pontyok, csupán egy 5 kg-osat sikerült fogni éjszaka. Na de hát mi nem ezért jöttünk kérem!
Másnap a tógazdával történő beszélgetés során tudtam meg, hogy tavasszal 2-3 cm-es pontyivadékokat helyez a tóba, elég szép számmal, naponta 20 talicska malátát szór be nekik, és őszre elérik az 1 kg-os méretet. Nem semmi növekedési ráta az biztos.
Gondolkodóba estem, hogyan tudnám kiküszöbölni ezeket az apróságokat. Ha napi 20 talicska maláta sem csillapítja az étvágyukat, akkor vagy gyorsan emésztenek...vagy rengeteg van belőlük. Vagy mindkettő...20-as bojlinál nagyobb nem volt nálam, ezt pedig úgy szippantották be, mint balin a legyet.
Sokat nem kellett várnom, a választ maga a tó és a kétféle csalizás – gyümölcsös és hallisztes bojli használata adta meg. Láthatóan jobban reagáltak a büdös, halas, még a bors-dipbe áztatott bojlira az apróbb pontyok, ami ugyebár sok vízen nagyhalas fegyvernek számit. Hát itt teljesen másképp működött. A gyümölcsöset meg inkább a szebb példányok húzták el. A szomszéd horgász például teljesen növényi alapú mixből gyúrt bojlival dobta, ő egyetlen egy apró pontyot fogott...igaz, ezen kívül csak egy 10-eset sikerült fognia, bár elmondása szerint minden hétvégén ott van.
Így a gyümölcsös bojlira fektettem a hangsúlyt. Reggel be is dobócsöveztem vagy fél kilót, keményet és oldódót vegyesen, ez utóbbit azért, mert oldódásával hamarább kiengedi magából az értékes íz anyagokat, így figyelemfelkeltőbb hatású lesz. Magyarul ez volt az etetőanyag. A kemény golyó pedig az etetésen tartotta a halakat, aztán óránként még kb. 10 szemet küldtem utána, illetve kapás esetén valamivel többet.
 A nyerő végszerelék és csalik: 6-os horog, 20-24 cm-es előke, 75 gr-os ólom és 90 cm ólombetétes zsinór, illetve kemény és a csalogatónak szánt oldódó 20 mm-es golyók.
Délben aztán beindultak a jobb példányok is, az első a maga 13,3 kg-jával nagyon megmosolyogtatott.
 Gyönyörű potyka...  ...és társa a matracon...  ...majd kézűgyben.  Nem csak mi próbáltunk halat fogni, hanem a törpegém...  ...és a fehér kócsag is.  Még egy ponty.  Arrivederci ciao grande!  Éjszakai meglepetéshal, harcsabocs gyümölcsös bojlira.  Hajnalodunk.  A szerény hajlék.  Reggeli ponty... hát nem gyönyörű?  Kilátás a tóra.  Olyan szél volt, hogy fújta ki a kezemből a halat... tartottam is rendesen.
|
A Duna-Deltában 
macskási istván 
