Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow A Duna-Deltában arrow Hogy lettem én a legrosszabb horgász?

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Hogy lettem én a legrosszabb horgász? Nyomtatás E-mail
Írta: Szabó Ákos
2009. február 18. szerda 06:24

Nyolc éves voltam, amikor megelégeltem a kibicelést jó apám és nagybátyám mellett a Barót-patak partján. Elvarázsolt a halkereső bóklászás a hajnali harmatos fűben, ágak-bogak között, olykor úttalan utakon, s már nem kísérőként, hanem pecabottal a kezemben akartam érezni a feszült várakozást a kukoricaszár úszó rezdülésére.


Első pálcámat nagybátyám készítette nekem. Könnyű, érzékeny darab volt: bő másfél méteres mogyorófa „blank” ujjnyi vastag spiccel, két szigetelőszalaggal ráerősített, drótból hajlított gyűrű, talán tíz méter damil két szögre csévélve, a fentebb említett kukoricaszár úszó, ólom, horog. Kaptam mellé egy kilyuggatott tetejű cipőkrémes dobozt a gilisztákhoz a következő mondat kíséretében: „Vigyázz reja, me’ nem kapsz mást, ha elhagyod!”, s ezzel az útravalóval indulhattam is.

Ettől kezdve hol tejes kukoricával, hol gilisztával, hol piócával, de amikor csak lehetett, a halakat kergettem. Visszaemlékszem ezekre a kezdeti pecákra, és nem a mindent megszépítő nosztalgia íratja velem: rengeteg élménnyel gazdagodtam. Nem túl nagyokat, nem nemes halakat, csak domolykókat, paducokat, küllőket és küszöket fogtam, de a betli szinte mindig elkerült.

Ami elvarázsolt...
Ami elvarázsolt...


...egy életre.
...egy életre.


Most, amikor évek óta kivétel nélkül minden fogásom visszakerül éltető elemébe, eszembe jut az akkoriban konyhára szánt halak sorsa, és ez bizony szégyenteljes és fájó pont az emlékezésben. Soha nem vittem haza apróságokat „A macskának jó lesz!” felkiáltással, de ha nem egyedül voltam, zsákmányom mindig a közös nejlonszatyorba került – élve. Hosszú, elkeseredett fuldoklás után váltak ebéddé azok a halak… Tisztán éreztem a különbséget fél kiló hús és egy félkilós domolykó között, és egyre gyakrabban kerestem a magányos peca lehetőségét, amikor a Fekete István Matulájától tanult módon, egy tarkón vágással elejét vehettem a kínhalálnak anélkül, hogy furcsán néztek volna rám, vagy a vízpartról hazatérve egyszerűen ennyit mondhattam: „Csak a bot nyelet fogtam.” Ha tudták volna a turpisságot…

Elsősorban ezért járunk a vízpartra...
Elsősorban ezért járunk a vízpartra...


...de azért megcsodálhatjuk őt is...
...de azért megcsodálhatjuk őt is...


...és őt is.
...és őt is.


Telt-múlt az idő, míg egy napon beállt egy kamion a lakásunk alá, s bútoraink, dobozokba zárt házi könyvtárunk, ruháink - mindenünk felkerült rá, hogy majd a piros vonal túloldalán, az anyaországban kerüljenek le róla. Ezután, néhány év úgy telt el, hogy csak hébe-hóba mentem vízpartra, elérkezett a vészterhes kamaszkor, s én nem találtam a helyem, bárhová mentem. Közben fejlődött azért az arzenálom, már volt egy szép narancssárga, tömör üvegszálas botom egy békebeli szovjet peremfutó orsóval. Amikor aztán úgy tíz éve Eger mellé költöztünk, az új szomszédság egyik áldása a gyerekkori szenvedély újraéledése lett. Összebarátkoztam a velünk szemben lakó Norbival és családjával, s egyik beszélgetésünk során előkerült egy jó nagy stóc szakirodalom, amit kezdetben csak ott lapozgattam, majd elkértem, és töviről hegyire átrágtam. Egy új világ nyílt meg előttem, ilyen úszó, olyan horog, amolyan bot, csak úgy kapkodtam a fejem. Kevéske pénzemből először csak egy spiccbotot vettem a hozzávaló apróságokkal, és élveztem is nagyon az első keszegezéseket, de mindeközben egyre a rablóhalakon, a villantókon, wobblereken járt az eszem; végül elcsábultam. Nem a sárgavégű dióverők közül választottam, de teleszkópos bottal kezdtem, mint szinte mindenki, s láss csodát, az első pergetésem halat hozott, egy szép csapósügeret. Ettől kezdve nem volt megállás, a következő alkalommal elkönyvelhettem az első csukámat, majd a másodikat, a harmadikat… A teleszkópos üvegbotot felváltotta egy kétrészes pergető pálca, az orsómat is jobbra cseréltem, és fonott zsinórt csévéltem rá. A spiccbot egyre ritkábban került elő, végül el is ajándékoztam.

Mostanra van egy felszerelésem domolykózáshoz, egy csukázáshoz, balinozáshoz, süllőzéshez, egy feketesügerezéshez, egy a jerkcsalikhoz, s tudom, ez a négy összeállítás messze nem elég minden helyzetre, de azért valahogy elboldogulok. Nem is ez a lényeg, rájöttem rég: technikai sport ugyan a miénk, de nem az számít, hogy mogyoróbottal, vagy pillekönnyű karboncsodával kergetjük a pikkelyeseket.

Lehet nem hinni a csodákban?
Lehet nem hinni a csodákban?


Ugyan idestova tizenkilenc éve „idegenbe” szakadtam, nyaranta még mindig visszajárok elcsábulásom helyszínére, a Barót-pataka varázsos partjára. A meder sokat változott, gépek marták, sebezték egyenletesre, játékos kanyargását vonalzó mellett rajzolták át, lapulevelek, fűzfák, bokrok helyett drótrács alá kényszerített, szögletes kavicspartok közt csordogál, s itt-ott vastól, borvíztől rozsdás föld helyett betonon tapos a vízpart nyugalmát kereső ember. Megváltozott a víz, megváltoztam magam is, s van, akinek büszkén mutogatom fogásaimról készült fotóimat, az én digitális trófeáimat, de sajnos megmaradt, mert meg kellett, hogy maradjon a füllentés is: „Csak a bot nyelit fogtam.” Így lettem én a legrosszabb horgász… s amíg lesznek nejlonzacskóban kiszenvedő domolykók, az is maradok.

Szabó Ákos
Fotók: Cselle Judit / szerző



Hozzászólások (25)
2009. február 18. 07:43
1.
Misi (Regisztrált tag) írta:
Engedd meg hogy elsokent gratulaljak, nagyon jol sikerult cikk, tiszta horgaszkultura, agyoncukrozott termekreklam nelkul, es ez kell ide.Sok sikert a tovabbiakban is!!
2009. február 18. 07:56
2.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Köszönöm! :) Remélem, nyáron a közös pecáinkon sok "trófeát" összehozunk a Maros-parton!
2009. február 18. 09:21
3.
Veres Attila (Regisztrált tag) írta:
Nagyon jo a cikk gratulalok. Szerintem elso hal vissza engedeseit minden horgasz felve valota be othon. En biztosan :)
2009. február 18. 19:09
4.
Vargyas Kalman (Regisztrált tag) írta:
Ha ha ha, jópofa hozzászólás Veres. Én van hogy viszek haza halat, amikor meg visszaengedem akkor azok mindig " kicsikék voltak " az otthoni verzióban, habár ez mig kisebb voltam, most nem érdekel nagyon senkit mit csinálok velük. Örülnek ha viszek ha nem akkor is örűlnek valami másnak. :))) Nagyon jó cikk Gratulálok Ákos.
2009. február 18. 20:22
5.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Köszönöm! A C&R kezdete tényleg nem egyszerű, de mostanra azért sikerült elérnem, hogy akkor lepődnének meg otthon, ha nem pár új fotóval, hanem hallal a táskámban mennék haza a vízpartról. :D
2009. február 20. 23:08
6.
ANTAL CSOK ANDRAS (Regisztrált tag) írta:
*10 a cikk,*10 a fotok,gratula
2009. február 22. 09:32
7.
Iván Ákos (Vendégként) írta:
Valahogy magamra emlékeztet...:)
2009. február 26. 14:27
8.
Mate Maria (Vendégként) írta:
en sajnos nem ertek a horgaszathoz, de viszont nagyon orulok hogy ennyi sok ev utan is a Barot-pataka meg az itthon jut eszedbe..,gratulalok
2009. február 27. 09:48
9.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Köszönöm!:) 
Mari, kerüljek akárhová, a Barót-patakát nem felejtem el, amíg élek.:)
2009. február 28. 20:31
10.
Huncut (Vendégként) írta:
Tetszik nekem is a cikk, talan mert szeretem az ilyen kis patakokat, de amugy is jo :) kaphatnek/nank egy kicsivel tobb infot a patakrol? ha szentgyorgy felol megyunk barotra, a varos elott az ut bal oldalan melyik patak folyik? talan eppen Barot- pataka? koszi elore is az infokat
2009. március 01. 03:59
11.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Igen, az az. Nagybacon és Bibarcfalva között a hídon áthaladsz a kisbaconi ág felett, ami nem sokkal a bodosi híd előtt folyik össze a nagybaconival.
2009. március 01. 13:28
12.
Kalman Hunor (Regisztrált tag) írta:
szelesseg? melyseg? halfauna?
2009. március 01. 14:38
13.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Kis patak, átlagos halfaunával.
2009. március 02. 18:21
14.
Valentin Béla (Vendégként) írta:
Szia Ákos nagyon jó az írásod , a többit majd személyesen.
2009. március 04. 14:01
15.
Nyerges Norbert (Vendégként) írta:
Jól sikerult,tetszik nekem is a cikked.Foleg az a pár mondat,meghatott.Jó volt vissza emlékezni arra a szép idokre.Mostanában gyakran vssza sírom.Grat.
2009. március 04. 14:57
16.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Béla, Norbi, köszönöm! Többet segítettetek, mint hinnétek. :)
2009. március 07. 20:01
17.
Nyergesné Tündi (Regisztrált tag) írta:
Szia Ákos!Én is bállok a gratulálók sorába.Kösz,hogy még emlékszel ránk,hiányoztok, Anyuddal a beszélgetések nagyon.Remélem még hallunk rólad.Sok sikert!
2009. március 17. 01:00
18.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Köszönöm! :)
2009. március 28. 17:35
19.
Grizzly (Vendégként) írta:
Nagyon szép.Grat!Én is mostanság minden halat visszaengedek de van 1,amit már egy jó pár évvel ezelőtt fogtam és gyarlóságból hazavittem.7.5 kilós csuka.Azóta is bánom.További sok sikert az íráshoz.
2009. március 30. 09:03
20.
H_Marci (Vendégként) írta:
csalihó! 
GRAT! egyébként az egérke nem Alpáron lakik? :)
2009. március 30. 09:03
21.
H_Marci (Vendégként) írta:
csalihó! 
GRAT! egyébként az egérke nem Alpáron lakik? :)
2009. március 30. 09:04
22.
H_Marci (Vendégként) írta:
csalihó! 
GRAT! egyébként az egérke nem Alpáron lakik? :)
2009. március 30. 18:03
23.
Szabó Ákos (Regisztrált tag) írta:
Grizzly, Marci, köszi! 
De bizony, ott lakik az egérke. Jópofa volt, a vaku szemlátomást nem zavarta, szinte rámászott a cipőmre, amíg én a fotómasinával voltam elfoglalva.
2009. április 04. 10:46
24.
csubex (Vendégként) írta:
Hat szuper cikk volt, delutan megyek is horgaszni:) Sajna ez van nalunk, ami kicsi maradt azt is tonkretesszuk. Nyaradtore szoktam jarni, de sajnos ugy tonkretettek ott is a nyaradmentet... Ha lehetne fogni se mennek oda mar, annyira rosszul esik amit ott muveltek.
2009. április 12. 15:19
25.
Szabó Ágnes (Vendégként) írta:
Szia, Eccse! Vannak dolgok, amiket innen tudtam meg Rólad, pedig a nővéred vagyok. :) Szerintem bátran írhatnál könyvet is, olyan jó a stílusod. :) Örülök, hogy végre én is elolvastam a cikked; egyes részeinél kis híján sírva fakadtam, mert tudtam, hogy miről van szó. No jó, a töbit majd szóban. :)
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web