Visszatekintve az elmúlt esztendők pergetőhorgászataira, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az esetek döntő többségében a műcsalik közül a wobblerek játszották a főszerepet és úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
De mi van akkor a körforgókkal? Keveset beszélünk róluk, egyszerűen, mert keveset használjuk őket. Pedig vannak horgászatok, mikor ezek a műcsalik kerülnek előtérbe és mindenképp megérdemelnek egy rövid kitérőt…
 Ritkán kerülnek előtérbe. Piros és fekete pöttyös Mosca SPANTO körforgók.
Néhány napja a vízpartra érve kellemetlen meglepetéssel kellett szembesülnöm. A Maros vize enyhén zavarosan fogadott, annak ellenére, hogy már több napja egyetlen csepp csapadék sem hullott (köszönhetjük a Maroson folyó kavicskitermelésnek). Nehéz volt eldönteni, hogy ez most pergetésre alkalmas víz, vagy sem. Egyszer zavarosnak tűnt, máskor meg éppen jónak.
Ilyenkor két dolgot tehet az ember: vagy hátat fordít az egésznek és leeresztett fejjel haza vonul, vagy elszántan próbálgatja a különböző műcsalikat, hátha sikerül valamelyikükkel néhány kapást kicsikarnia.
Elsőként veszi a jól bevált wobbler típusokat, melyekkel szinte mindig sikeres, majd az újakat próbálja ki. Semmi! Nem is csoda, hisz az alig lábszárig érő vízben sem látni az aljzatot, ezért a víz színére fogja az egészet, és ebben az esetben igaza van.
Mikor már mindent kipróbált, a táska mélyéről előkerül a kis villantós doboz, benne néhány féltve őrzött körforgóval és kétségbeesetten elkezd dobálni, tudván, hogy az utolsó lehetőségét próbálja éppen kiaknázni…
Körforgó? Igen, egy 2-es számmal pecsételt, fekete pöttyökkel díszített Mosca körforgó volt a kis karabinerre csatolva…
 A Mosca Spanto Feket pöttyös gyakorlatilag csak a körforgó kanál színezetében különbözik az alapmodelltől (Mosca Spanto). Ugyanazt a minőséget és megbízhatóságot adja, mint az alapmodell. Ugyanolyan kiváló minőségű horoggal van ellátva, s a vízben való viselkedésében sincs eltérés. Ezt a verziót 1-estől a 4-es méretig árusítjuk kétféle alapszínben. Az arany és az ezüst változat kanalán is fekete pöttyök találhatók. Ami talán a legfontosabb, hogy a minőségi alkatrészeknek köszönhetően már alacsony sebességgel vontatva is jól pörögnek.  Erre biza rámozdult valami!
4-5 dobásnál járhattam, mikor egy hirtelen kopp! Ez biza nem akadás, nem túl erőteljes, de… kopp! Az első halat nem sikerült elcsípni, de ez az aprócska jel elég volt ahhoz, hogy tovább dobáljam e kis műcsalit…
Egy lassúbb szakaszhoz érve óvatosan vízbe állok, hogy jobban érjem a túlpartot, majd néhány dobást elengedek a szemközti bokrok irányába. Talán ott lapulnak a domolykók!
A víz alig fél méter, a fák árnyékot tartanak a vakító napfényben, a fűzek ágai vízre hajlanak… Ideális domolykós pálya, ott kell lenniük valahol!
Dobok egyet, dobok kettőt, de semmi. Óvatos közelebb lopózom a fűzekhez, majd lesz, ami lesz alapon egy oldalra irányított erőteljes dobással beküldöm a kis körforgót egyenesen a fűzek alá – egy hirtelen berántással elindítom, és láss csodát, szinte azonnal ráragad egy fotózásra érett domolykó.
Sejtésem beigazolódott!
 Végre egy domolykó, amit meg is lehet mutatni...  ...majd szájon csókolni...  ...és szabadjára engedni.
Ekkor kezdek gondolkodni… Mért pont körforgó? A válaszom egyszerű: a körforgó villantó által keltett rezgésekben rejlik.
Zavaros víz esetén a halak nem a vizuális ingerekre alapoznak, sokkal inkább a körforgó kanala által keltett vibráció kelti fel érdeklődésüket és ebben az aprócska dologban rejlik ezen műcsalik fogóssága. Lehet, tévedek, de aznap ezzel tudtam magyarázni a történteket.
Mikor lehetnek még sikeresek? Például „agyon dobált vizeken”, ahol már a halak „ismerik” a pergetőhorgászok által vontatott fahalakat, plasztik csalikat, támolygó kanalakat, vagy olyan esetekben, mikor a meghorgászandó víz mélysége csupán néhány centiméter és a kedvenc wobbler típusok folyton leakadnak. Ezzel már mások is egyetértenek!
És akkor nem is említettem, hogy a csukák mennyire kedvelik.
 A minőségi horognak köszönhetően ez a domi is szépen akadt.
Habár aznap csukával nem sikerült találkoznom, de a röpke három óra alatt, amit vízparton, illetve a vízben töltöttem sikerült néhány suhanc domolykót átverni, és ami a legfontosabb, hogy nem éppen pergetésre alkalmas vízből is halat fogni. Ezt elsősorban a Mosca körforgóknak köszönhetem.
Nagy Levente
|
Teszthorgászat 
Kali 
