És máris vízen vagyok. Örök dilemma, hogy vajon a megfelelõ wobblert kötöttem-e fel, de most nem foglalkoztat - tudom és érzem, hogy a Salmo TINY család most sem hagy cserben! Merülõ Tinykkel kezdem a víz vallatását, abból az elgondolásból, hogy ilyenkor õsszel inkább a mélyebb rétegekben tartózkodnak a halak. Az éjszakák már elég hidegek a hegyek között és lehûtik a víz felszínét. Ennek ellenére az elsõ kapások mégis felszínen érnek, még a csali beesése pillanatában, ezért felúszó Tiny- re váltok, és azzal folytatom a horgászatot.
Dacára annak, hogy a Tinyket inkább tavaszi és nyári horgászatra javasolják a megalkotóik, én õsszel is értem már el velük igen jó eredményeket - különösen folyóvízen hozott szép halakat!
Egy kisebb példány idegesen próbál szabadulni a szúrós darázs-utánzattól.
Itt már mozdulatlanul tűri, hogy fotózzam. Hát nem könnyebb így nekem is?
A sokadik megfogott araszos domolykó után úgy döntök, hogy visszatérek a merülõ Salmócskákkal való horgászathoz. A nagyobb halak talán mégis a mélyebb vízrétegben lehetnek.
Végre komolyabb koppintásnak nyúlhatok oda, ez már nem holmi araszos halacska lesz! Jól küzd a horgon! Szépen korrigálja kirohanásait a Spin Blade pálca, igaz ez sem egy óriás hal, talán fél kilós lehet, de mindenképp nagyobb az elõbbieknél! Ezért hát nagyobb figyelmet szentelek a fárasztásnak.
Fröcsköl néhányat még mielõtt megadóan a kezem közé, csusszanna, majd megnyugszik - érzi, hogy már nagy baj nem érheti, és igaza van: néhány fotó erejéig tartom meg csupán. Ma nincs kedvem halpucolással bíbelõdni és neki is jobb lesz így. Hadd nojön még!
Szépen működtek a Tiny-k, valósággal elvarázsolták a domolykókat a hûvös õszies idõ ellenére is. Két típus különösen vonzotta a halakat: az IT3S BT, és az IT3S G, de a többi modellnek is köszönhettem már halakat! Általában nem tartom meg azokat a mûcsalikat, amelyekkel nem fogok halat - rövid idõn belül megszabadulok tõlük. De Tiny-t még egyszer sem ajándékoztam el.
A nap első nagyobb domolykója, és remélem nem az utolsó!
Alig néhány dobás után újabb testes domolykót akasztok. Ez még az elõzõ fajtársainál is nagyobb! Közelebb áll az egy kilóhoz, mint a fél kilóhoz! A kis Tiny horga alig szájszélben akadt, ahogy a korábbi domolykóknál is, de ez is elég volt ahhoz, hogy sikeresen csónakba emeljem a halat. Természetesen õ is amnesztiában részesült, mint minden "bukott" hal ezen a délutánon!
A mini Tiny-k... Régebbi és új modellek a Salmo Image Tiny családból.
Emlékszem, még kisgyerekként ha hasonló méretû halat fogtam, azonnal rohantam haza vele! Nemhogy visszaengedjem. De ahogy telnek az évek és gyûlik a tapasztalat, az ember megelégszik néhány fotóval is. Persze olykor ma is viszek halat a konyhára, mert szeretem a halhúst, de ma már gyakrabban "elérzékenyülök", és inkább szabadon engedem a zsákmányt.
A kis hármashorog alig szájszélben akadt, de jól tartotta a halat.
A nagyobb domik mind külön bandáztak. Ha egy helyen kisebb domolykót fogtam, akkor ott már nem is számíthattam nagyobbra az elkövetkezõkben sem. Viszont ha testesebb példány akadt a horogra, akkor a következõ is hasonló méretû volt. Ez azért volt szembetûnõ, mert nyáron például ritkán lehet megfigyelni hasonló elkülönülést.
A tájra lassan az őszi színek lesznek jellemzőek. Csak a fenyők őrzik zöld színüket, ezzel is változatosságot hoznak a sárguló tájba.
Az est közeledtével az erdõ apróbb állatai elcsendesedtek, és éjszakai búvóhelyet kerestek maguknak - nem ajánlatos sötétedés után bóklászniuk, ha meg akarják érni a reggelt! Következik a "nagyobb" ragadozók ideje. A halak is a mélyebb vízrétegbe húzódtak az est közeledtével, ezért egy mélyebben járó Salmot csatoltam fel, azaz egy 4 centis süllyedõ HORNET-et ( H4S-HP ) - hamar elnézést is kértem a kis Tiny-ktol hûtlenségemért, haha! A Hornet meghálálta a bizalmamat, mégpedig egy szép domolykóval, ami a sötétedés utolsó perceiben érkezett.
A nap utolsó hala a sügérmintás Hornetre jött.
Elcsomagoltam hát a felszerelést, wobbleres készletem is elcsomagoltam a táskám aljára, nehogy baja essen féltve õrzött kis ékszereimnek! Majd evezõt a kézbe és irány a föld! Amint partra léptem, rögtön feltûnt, hogy bizony ritka vendégek is jártak erre: egy medve nyomai rajzolódtak ki a parti vizes talajon: Amikor érkeztem, biztosan nem volt itt! Huh, szerencsésen elkerültük egymást! (Azért készítettem volna pár fotót róla, persze tisztes távolból, de így csak a nyomát volt szerencsém lefotózni - be kell érnetek ezzel.)
A látogató nyoma nem túl nagy, de azért tekintélyt parancsoló!
Gotthárd Ferenc Alpár
Teszthorgászat 
ghhghgh 