Legutóbbi írásomban ígéretet tettem, hogy nemsokára visszatérek a vízpartra, hogy újból próbára tegyem spiccbotomat, melyet előző írásomban BLADE POLE néven mutattam be.
A dolgok azonban nem úgy alakultak, ahogy azt szerettem volna, így egy kissé későre tolódott az a bizonyos folytatás... Ugyan, eltelt azóta néhány hét, de igazából semmi sem változott... Szinte ugyanazok a körülmények fogadtak a vízparton, amik legutóbb: hűvös reggel, délelőtt kevéske napsütés, délutánra felerősödő szél és időnként néhány percig tartó eső, éppen amilyennek lenni szokott az áprilisi időjárás.
A társaság és a hangulat az jó volt, hisz egy 5 fős legénység gyűlt össze erre a szeszélyes áprilisi horgásznapra.
Reggel elsőként érkeztünk a vízpartra: Krisztián, István, Levente, Szilárd és jómagam... mert a fiúkat is illik név szerint bemutatni.
Öten, öt féle módszerrel, technikával készültünk a halakat hálóba terelni.
Krisztián barátom egy 8 méter hosszú BENZAR POLE néven ismert és egy 5,5 m hosszú TRIANA TWISTER bolognai botot élesített be, Levente feederrel próbálkozott, István egy 3,90 m hosszú COMPETITION MATCH-botot talált szimpatikusnak, míg Szilárd egy LASERFISH rakósbotot választott.
 A horgászat egyik legunalmasabb része...  ...de ezt is megkell csinálni.  TWISTER BOLO, BLADE POLE, MENZAR POLE.
Jómagam betartva ígéretemet a 8 m-es BLADE POLE spiccbotot vettem kezelésbe, mely az első horgászatán már okozott kellemes meglepetéseket.
Magát a szereléket POWER WINTER zsinórból, mely 50 méteres kiszerelésben kapható, MARUTO horogból és CRALUSSO illetve DINÓ úszókból állítottam össze...
 A főzsinórt és az előkét POWER WINTER zsinórból kötöttem.  Úszók, miket használok: CRALUSSO és DÍNÓ.
Az előkészületek, az etetés hamar megtörtént, hisz úton az autóban már egy versenyszellem kezdett kialakulni. Találgattuk ki fogja az első, a legnagyobb és a legtöbb halat. Persze ilyenkor mindenki biztos a dolgában és megy a szöveg rendesen, aztán a vízparton teljesen felborul minden...
 Rövid készülődés után jöhetett az etetés...  ...mely eldöntheti a horgászat sikerességét, vagy éppen sikertelenségét.
A kezdet gyenge volt, későre álltak rá a halak az etetésre, eleinte apró kárászokat fogtunk, aztán ahogy teltek a percek - de jó sok belőle - a kisebb pontyok is jelezték, hogy hajlandóak együttműködni velünk.
Az elsőt Levente fogta (nem is csoda, hisz ő tapasztalt pontyhorgásznak számít), aztán szerre mindenkinek akadt 1-2 a kisebbekből a horgára.
 Elsőként, ahogy lenni szokott a kárászok találtak rá az általunk felkínált csalira.  A túlparton Levente fárasztja az első kis pontyot...  ...aztán Szilárdnál akadt valami a rakósra.  Mindjárt a hálóban!  Íme!  Végre nálam is görbül a bot.  Rövid fárasztás után megvan az első pontyocska...  Ez lenne az!  Élő csalival próbáltuk a halakat kapásra bírni.  Egy mosolyt kérek, mert fotózom!  Na talán így...  Fárasztok...  Gyere szépen.  Lássalak.  Megmutatom közelebbről.  A nap legnagyobb halát Szilárd fogta.  Ezek az apró pontyok tették színesé napunkat.
A szeszélyes időjárás ellenére jól éreztük magunkat, nem is csoda hisz mindenki ki volt éhezve már a horgászatra.
Szerényen, de szedtük a halakat, így nem volt okunk a panaszra... még ezeket a kisebb testű halakat is nagy élmény volt egy kézbe illő, könnyű, finom, de ugyanakkor erős pálcával fárasztani.
De sajnos minden napnak eljön egyszer a vége, mikor menni kell haza... ez a legkeserűbb a horgászatban, szedni a „motyót” és menni, aztán úton hazafele gondolkodni másnapra, az előttünk álló nehéz napokra...
Nagy Levente
|
Teszthorgászat 
Tusa Szilard 
