Az elmúlt években egyre többet olvashattunk Olaszország legnagyobb folyóvizéről, a Pó folyóról, annak mellékágairól, deltájáról, mely főleg a hatalmasra növő harcsáinak köszönheti hírnevét.
Egyre több és egyre nagyobb harcsákat ábrázoló kép jelenik meg a különböző írások sorai között. 70-80-100 kilós óriások vonzzák oda messze földről a horgászat megszállottjait. Osztrákok, csehek, szlovákok, magyarok és még ki tudja, milyen nemzetiségű horgászok keresik fel ezt az egész világon, főként a hatalmas harcsáiról elhíresült és egyre többet emlegetett horgászparadicsomot.
Én is mindig szívesen és nagy érdeklődéssel olvastam ezen írások sorait és minden alkalommal próbáltam a történetbe szereplő horgászok helyébe képzelni magam…
 A Pó folyó a maga 625 km-es hosszával Olaszország leghosszabb folyója. A Nyugati-Alpok-ban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe.  Régóta vártuk ezt a pillanatot.  Szinte elengedhetetlen a csónak használata, hisz a part kevés helyen horgászható.  A bajszos ragadozó, mely népszerűvé tette a folyót a horgászok körében.  A harcsák mellett rengeteg a süllő mely eredményesen fogható pergetve különböző wobblerekkel, gumihallal, vagy akár kishallal, halszelettel is.  Ez a süllő egy harcsának a fenéken felkínált, tenyeres keszeget kívánta meg.  Van bőven ön is, mely szinte bármilyen módszerrel bármilyen napszakban fogható.
Az elmúlt hónapban Józsi barátom (ki egy horgászokat fogadó vendégházat üzemeltet) meghívásának eleget téve nekem is szerencsém volt néhány napot Olaszországban tölteni barátaimmal. Persze az ezernyi turisztikai látnivaló és az olasz kultúra megízlelése mellett a horgászatra is próbáltam néhány napot szánni, pontosítva az ott eltöltött néhány napból minél több órát elragadni (több, kevesebb sikerrel).
Mivel nem volt lehetőségem több napig folyamatosan a vízen lenni, így nem lett volna szerencsés (legalábbis akkor úgy gondoltam) egyetlen halra, a harcsára koncentrálni azt a kevés horgászattal eltölthető időt. A folyóban és annak deltájában rengeteg a bajszos ragadozó, ez bizonyított tény, de egy hozzám hasonló horgásznak, ki kevés harcsás tapasztalattal és helyismerettel rendelkezik könnyen bukás lehet a horgászat vége, ha egy lapra tesz fel mindent, így „mindenből egy kicsit” elven néztem a dolgok elébe. Egy kis, harcsázás, fenekezés, feederezéz, pergetés… mindenből egy csipetnyit.
Aki azt hiszi, hogy elég csupán néhány horgászattal eltöltött nap, óra, hogy egy több tíz kilós hallal pózoljon a fotómasina előtt, az téved! Persze erre is van példa, de ezt már horgászszerencseként emlegetik, a „biztos sikerhez” azonban, helyismeretre, tapasztalatra és ami a legfontosabb, minél több vízen töltött órára van szükség.
 A hajóforgalom főleg a tengerre koncentrálódik, az ott tartózkodásunk alatt a folyón csupán egyetlen hajóval találkoztunk.  A kikötőkben főleg horgászcsónakok és kisebb horgászok által bérelt hajók pihentek.  Az ipari halászat is elenyésző! Csupán néhány helyi halászt találtunk, kik a tengerből felúszó csehfalókra dobták ki hálójukat.
A horgászok 90 százalékának, aki ide látogat, első számú célhala a harcsa. Van, akinek 2-3 hét áll rendelkezésére, hogy megfogja élete halát, van aki az időt csupán napokban vagy órákban méri. Sajnos én utóbbi táborba tartozom és kevésnek bizonyult az a néhány nap, amit a ragadozóknak szentelhettem, hogy megfoghassam életem harcsáját... de így is akadt mivel szórakozni bőven.
 Íme ezek a ragadozók nőnek meg 80-100 kilós nagyságra.  80 kilós harcsám csecsemő korában.
Talán soraim kissé csalódottságot sugároznak, de nem vagyok az, hisz számos ragadozót, kisebb harcsát, süllőt, önhalat sikerült az ott eltöltött néhány napban elejteni, melyek bizonyítják a folyó (és deltája) halállományának gazdagságát, sokszínűségét.
 Sosem tudni mikor akad össze az ember a bajszos ragadozóval.  Kivétel nélkül a fotózás után az összes hal visszanyerte szabadságát.
Ha nem sikerül megfognunk életünk harcsáját, akkor biztosan kárpótolnak a folyóban élő süllők (van bőven belőle érdemes néhány napot rájuk szentelni), „kisebb” bajszosok, balinok és nem utolsósorban békás halak, melyek talán még nagyobb számban vannak jelen a folyóban, mint ragadozó társaik.
Bizony azokkal is érdemes „szóba állni”!
- folytatása következik -
Ha bárki szeretne hasonló élményeket átélni az forduljon bizalommal Kiss Józsefhez: Web: www.podelta.hu , e-mail:
Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.
, tel: +36-30-628-39-24, +393298230589.
Nagy Levente
|
Távoli vizeken 
