| 2008. augusztus 17. vasárnap 07:24 |
Dacára annak, hogy a gyári mûcsalik palettája egyre szélesedik, és ma már könnyedén beszerezhetõ a legkeresettebb darab is, még sokan megpróbálkozunk odahaza kedvenc mûcsalink legyártásával - legyen az körforgó, támolygó kanál vagy wobbler. Természetesen nem azért tesszük, mert nem óhajtunk többé a boltból vásárolni, hanem mert a barkácsolt darab tényleg a miénk, "kezünk munkája", és ez némi pluszt ad a sikeres pergetés örömeihez.
Bár sok hasznos wobblerkészítõ ötlet forog közkézen (egyes sporttársak már a nagy gyárak termékeivel is vetekedõ minõségû fahalakat készítenek), valószínûleg sokan lesznek, akik a fenti cím láttán legyintenek, és olyan megvalósíthatatlannak találják, mintha azt olvasnák, hogy "hogyan készítsünk Shimano orsót házilag"...
|
|
| 2008. augusztus 15. péntek 07:28 |
Aki gyakran perget, az tudja, hogy a ragadozókat rendszerint az
akadók közelében találjuk - ezért számolni kell a gyakori elakadással.
Láttam már horgászokat, akik a beakadt mûcsalit gondolkodás nélkül
veszni hagyják, és újat kötnek fel helyette...
Én sohasem adom ilyen könnyen. Egy jó mûcsali nem olcsó. A bevált,
"sokat látott" mûcsali értéke pedig az áránál is nagyobb. Az
alábbiakban a hozzám hasonlóan gondolkodó horgászoknak szeretnék néhány
tippet adni az elakadt mûcsali kiszabadításához.
Ha beakadtunk az elsõ és legfontosabb, amit tennünk kell, hogy ne
tegyünk semmit. Semmi esetre se kezdjük el eszeveszetten rángatni és
erõltetni a felszerelést, mert így a horog egyre jobban megfogja az
akadót, ráadásul a zsinórt is alaposan meggyötörnénk ezzel (fõként a
spiccgyûrûnél lévõ rész reszelõdik ilyenkor, a kint lévõ zsinórrész
pedig végig megnyúlhat). Inkább támasszuk le a botot, fújjuk ki
magunkat, és higgadtan próbáljuk átgondolni a mentés lehetséges
módozatait. Minden reményünk megvan, amíg össze vagyunk kötve a beakadt
mûcsalival. Ha a zsinór elszakadt, talán le is mondhatunk az egészrõl,
ezért erre fokozottan figyeljünk, és kíméljük a zsineget!
|
|
| 2008. február 01. péntek 01:00 |
Többször eszembe jut az eset, amikor egy régi nyáron, még kisgyerekként szőnyegmosásnál lábatlankodtam a Sebes-Körösön. A szőnyegek tisztítására akkoriban házi főzésű szappant használtak, és a kiázott szappan leve jól látható felhőkben terjedt a folyó szélén, mialatt az asszonyok serényen dolgoztak. A vízben ácsorogva arra lettem figyelmes, hogy valami - vagy valamik alig érezhetően csipegetik lábamról a rátapadt szappandarabkákat...
Mozdulatlanná dermedtem, és figyelni kezdtem: tenyérnyi domolykókat meg kisebb küszöket vettem észre, amint vakmerően kerülgetik lábszáramat. Különösen merészek voltak, már-már pimaszok is.
|
|
|
Ötletek praktikák 
