„A domolykóról azt tartják, hogy szinte bármilyen módszerrel és csalival horogra csalható: pergetve különböző körforgókkal, wobblerekkel; legyezve száraz és nedves legyekkel; úsztatva csontival, gilisztával, kukoricával, kenyérbéllel, szúnyoglárvával; fenekezve kishallal és piócával”. Ezekkel a szavakkal érveltem egy korábbi domolykóról szóló írásomban.
A kijelentés most is megállja a helyét, de úgy érzem, szorul egy kis magyarázatra a téma.
Minden évszakban, sőt hónapban megvan a kiemelt tápláléka, melyet megkülönböztetett érdeklődéssel fogyaszt e mindenevőnek kikiáltott békés ragadozó.
Nyáron telhetetlen, szinte mindenre ráveti magát, csak jó nagy falat és jó sok legyen belőle. Találtam már kilós domolykó gyomrába békát, kishalat, sőt félig megemésztett egeret is, vagy fogtam már tyúkbéllel vizeinkben kapitálisnak számító példányt.
 Szépen dolgozik a 4 méteres Black Spider, azaz a Fekete Pók névre keresztelt bolognai. A fárasztás mindig öröm, még ebben a csattogó hidegben is!
Nézzük csak a pergetést, és emlékezzünk hányszor előfordult már, hogy a 8-10 centis wobblerekre, csukának szánt körforgóra, vagy támolygóra is odavágott a műcsalinál alig nagyobb domi. Lehet, csak a területét védi, vagy a kíváncsiság hajtja, de legtöbbször a mohósága és a telhetetlensége vezérli.
Ősszel, a nyári zabálás után kicsit alább hagy kapókedve és étlapján a különböző gyümölcsök kerülnek előtérbe. Meggy, szilva, szőlő vagy akár a kukorica, mind olyan csalik lehetnek, melyekkel eredményesen lehet ebben az időszakban horgászni.
 Ne bosszankodjunk, ha néhány dobás után elfagy a spicc gyűrű.
Ősz végén, télen kevesebbet mozog, kevesebb táplálékra van szüksége. Szereti az apró, és „finom” falatokat.
Tavasszal, nyár elején, mikor ébred a természet, újra előkerülnek a különböző férgek, bogarak, csúszómászók, melyeket az áradó víz magával sodor bőséges lakomát biztosítva ezzel a halaknak. Ilyenkor a legnehezebb megfogni, hisz a hosszú téli koplalás után hamar degeszre eszik magukat és ebben a néhány napban a legtöbb a természetes tápláléka. De ez csupán néhány nap, aztán minden kezdődik elölről…
 Szürke, ködbe borult a természet.  Azért ilyenkor is vannak vidámabb színek.
Ezeknek a dolgoknak persze csak azokon a vizeken van értékelhető jelentősége, ahol nagyobb a domolykó állomány és érdemes rájuk célzottan horgászni.
Ilyen a Maros, mely már többször szerepelt írásaimban és ahol sok tapasztalatot gyűjtöttem erről a mohó, de ugyanakkor óvatos, békés, de néha ragadozó halról, a domolykóról.
 Nem egy rekordlistára érett példány, de bizonyíték, hogy a domi az év leghidegebb időszakában is táplálkozik.  Télen is érdemes keresni a halakat!  Néhány hozzávaló.  Sok esetben nagy segítséget jelentenek az előkötött horgok, amelyeket a célnak megfelelő horoggal, többféle méretben, a hozzá illő zsinórvastagsággal állítanak össze a gyártók.  Ezzel az időt, jó látást és kézügyességet igénylő horogkötés feladatát átvállalják tőlünk.
De mért pont domolykó, mikor a folyóban élnek más pikkelyesek is: keszegek, paducok, márnák… mert a domi az év leghidegebb hónapjában is jól fogható, csak elég elszánt és kitartó kell lenni hozzá.
A tél, a dermesztő mínuszok, és a sűrű köd… Ez az az „ínséges” időszakok, mikor a legkevesebben horgásznak. Vannak, kiket a mínuszok ijesztenek el a vízpartról, vannak kik a kapástalanul eltöltött órákra hivatkoznak, és vannak, kik egyszerűen arra fogják, hogy nincs hol horgászni. A holtágak, kisebb tavak lassan befagytak, de ráállni még nem lehet, a ragadozók nem esznek, a pontyok meg „alszanak”.
 Egy kis szilva.  Ez bizony egy pénzes pér, és csontira kapott.
Pedig igen is van mit keresni, csak át kell értékelni és le kell egyszerűsíteni a dolgokat. Az elvárások sem lehetnek akkorák, mint a melegebb hónapokban.
Ami a legfontosabb, hogy ilyenkor nekünk kell keresni a halakat, nem pedig fordítva!
Nagy Levente
|
Rablóhalazás 
ANTAL CSOK ANDRAS 
