|
Néhány óra rakózás - zord időben |
|
|
|
Írta: Újvári Krisztián Róbert
|
| 2008. szeptember 27. szombat 07:53 |
Az elmúlt hetekben annyira fejest ugrottam a munkába, hogy már lassan kezdtem elfeledni, hogy horgászat is létezik a világon. Aztán Levente barátom bíztatására, beadtam derekam és végre időt tudtam szakítani egy néhány órás rakózásra. Helyszínként egy kis Gyergyószentmiklóstól 17 km-re található magántavat választottam mely Eszenyő-tó néven ismeretes a horgászok körében.
Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe, de mit is vár az ember az itteni, őszi időjárástól. Hát meleget semmiképp…
Mire leértem a tóra hideg szél fodrozta a víz felszínét…
Pontyugrásokat láttunk nem is egyet, így nem csüggettem a zord idő ellenérre sem. Mivel a víz is elég zavaros volt és hideg, etetőanyag szempontjából egy piros színű és gyümölcsös etetőre esett a választásom: a Van den Eynde epres, amiből egy kiló bőven elég volt egy félnapi pecához. Ehhez adtam egy negyed 250 ml Bio epres flakon csak a VDE - től, egy fél konzerv kukoricát és 100 ml csontit, vagy ahogy mifelénk mondják nyüvet.
 Majd ráetetni pontosan az úszóra.
A kész etető 80%-a ment az alapetetésbe, hat kétkezes gombóc formájában, pontosan a bot spiccére. A horgászhelyet Levente választotta mondván, hogy a nádban tartózkodnak a „bajszosok”.
Majd egy órát kellet várnom az első halamra, ami egy fejes domolykó volt.
A halak kapókedve egyezet az időjárással, nagyon „finnyásan” kapva.
Gondoskodtam arról, hogy az etetésemre kerülő halak ne vigyenek hiányt fehérjében, őt-percenkét megszórva az úszom környékét 10 szemnyi csontival. és félóránként egy „kupica” azaz etetőcsészényi kukorica és csonti fele-fele arányba.
 Az első érdeklődő egy kis domolykó.  Néhány szem csonti az etetésre, mindig kell, hogy a halakat helyben lehessen tartani.
Annak ellenére, hogy sok csali variációval próbálkoztam, elkezdve a szúnyoglárvától szimplán, vagy kombinálva fehér nyűvel, egészen a konzerv kukoricáig, szimplán vagy szendvicsként pinkivel, fehér vagy piros nyűvel, a halak még várattak magukra.
 A nyerő csali! Csonti és szúnyoglárva a horgon.
A nyerő csali végül is a 2-3 szem csonti volt ugyanannyi szúnyoggal megtűzve. Ezzel fogtam azt a néhány kárászt és pontyot mely végül kíváncsiak lettek az epres aromájú etetőanyagra.
Tanúlságként azt vontam le a Remetei horgászatból, hogy rossz meteorológiai viszonyok között türelmesebbek kell legyűnk a halakhoz, hisz kapó kedvük ilyenkor sokkal tompább mint vidámabb időjárásnál.
Szerintem ilyenkor elengedhetetlen a jó minőségű etetőanyag és a több fajta csali próbálgatása és ezek kombinálása. És ez az összes lehűlőben lévő vízre igaz lehet.
Újvári Krisztián Róbert
Fotó: Nagy Levente
|
Rablóhalazás 
Péter 
