Ha csak nehezen is, de végül elolvadt a jég néhány nagyobb tóról, és ezzel lehetőséget kaptam, hogy egy másik igen kedves szenvedélyemnek hódoljak, a gumihalas süllőzésnek. Nagyon vártam ezt a pillanatot, hisz néhány új gumi is lapult a dobozomban, bevetésre készen. Noha jó néhány típust használok sikeresen már évek óta ezekből a plasztikcsalikból, de mindig próbálkozom új modellekkel és főleg, új színekkel.
A hideg még rendesen tartotta magát, reggelente nem volt ritka a – 4, -6 fok sem, de nem fagyott vissza a tározó, ahová igyekeztem. Folyamatosan korbácsolta a szél a vizet és a képződő jéghártya összetört, csupán a szélvizek fagytak be reggelre. Partról történő gumizást el is lehetett felejteni, de csöppet sem bántam, hisz úgyis csónakból az igazi, és a jó öreg gumicsónak ismét hű társnak bizonyult a téli kényszerpihenő után.
 Energo Team gumicsónak, már a Duna-deltát is megjártuk együtt, az ilyen állóvizek meg sem kottyannak neki.
Egykettőre bedobáltam minden nélkülözhetetlen kelléket a csónakba és perceken belül már a vízen suhantam vele. Közben azon erőltettem az agyam, hogy hol is próbáljak szerencsét. Mivel friss infóm nem volt, hogy merre keressem a tüskéshátúakat, ezért az elmúlt ősszel eredményesnek bizonyult öblöket, medertöréseket céloztam meg.
 Egy jobbacska süllő az ősszel fogottak közül, Sandrára éhezett meg.
Mire sikerült lehorgonyoznom, a nap is előbukkant a tavat ölelő dombok mögül. Előkerültek a frissen beszerzett gumik és kezdődhetett a főpróba. Csupán nyolc-tízgrammos jigfejeket használtam, az áramlás nem volt jelentős. A lehetőségekhez mérten mindig a legkönnyebb ólomfejet használok, hogy a csalim minél lassabban hulljon az aljzatra, így a finnyásabb halakat is kapásra ingerelhetem.
 Amelyeket a leggyakrabban használok: Relax, Delalande és Action Plastics gumik.  Delalande Sandra, elsőre mindig ezekkel a twisterekkel indítok.  Darabosabb Relax shadek: Kopyto, Aqua és Laminat, a nagyobb süllőknek ilyen méret dukál.  Delalande Fury Shad és Shad GT, őket többnyire a folyóvizeken használom, állóvízen kissé lusták.  Delalnde Miss Shad, a viszonylag nagy farokkorongnak és a karcsúsított faroknyélnek köszönhetően igen nagy frekvenciával mozognak állóvizeken is.  A duplafarkú Action Plastics twisterek mindenhol bizonyítottak már.
Nehezen indult a dolog, lelkesen tapogattam az aljzatot, de egyelőre kapás nélkül teltek az órák. Dél körül járt az idő mikor egy leheletnyi koppintást ereztem, azonnal egy határozott bevágással reagáltam. Pillanatok alatt felhúztam a 11 méteres vízből egy kis sütyit. Végre halat láttam, mindegy mekkorát, de hal volt.
 A duplafarkú kellett neki.  Az év első gumis süllője.
Belelkesültem rendesen, végre rátaláltam a keresett halkra, reménykedtem, hogy akad ott még nagyobb is. Volt is még két kapásom, le is tépték a twinyó farkát, azzal kuss. Több hal nem mutatta magát aznap. Nem vagyok egy olyan típus, aki könnyen feladja, két nap múlva ismét emelgettem a gumi mütyüröket.
Új nap kezdődött, új reménnyel, a régi helyen a régi csalikkal. Van hal a tóban, csak meg kell keresni őket – így vigasztaltam magam. Természetesen az sem volt mellékes, hogy előző nap egy nyolc kiló feletti fogast terelt a szákba egy közeli barátom. Tehát lelkesedésnek nem álltam híján, és a csalijaim is rendben voltak, hisz a legjobbak közül valók, csupán kis szerencse hiányzott még a fogáshoz.
 Zsolt és az a bizonyos nyolc feletti tüskés, ami még inkább hajtott.
Bármennyire igyekeztem, három órán keresztül egyetlen kapást sem sikerült kicsikarnom. Az összes létező plasztikot kipróbáltam, próbáltam a sekély vízben, próbáltam a mélyben, de nem volt érdeklődő. Kicsit letörten, de ennek ellenére rendületlenül dobáltam. Az aláhulló twisternek odakaffantott valaki, a meglepetéstől egy rendeset odadurrantottam. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Egy suhanc fogas volt a tettes, megadóan jött felfele, no nem mintha lett volna választása. Egyketőre tarkón ragadtam, sipp-supp nyomtam pár fotót a meglepett vendégről, és máris mehetett amerre szeme látta.
 Akárcsak legutóbb, a zöld duplafarkú volt a nyerő.  Nagyobb is lehetett volna.
A délután még benne volt a pakliban, ezért reménykedtem még a jobb süllőben. Öt-hat dobás és gumicsere, így ment ez, hogy eltaláljam a halak aktuális ízlését. Odáig fajult a dolog, hogy már a legakadósabb helyeken keresgéltem, minek eredménye: tíz dobásból három beszakadás lett. A sok elakadás mellett akadt egy kapás is. Pár határozott emeléssel a felszínre húztam egy, az előzőhöz hasonló méretű tarajost. Estig nem is volt több kapás. A sikertelenség nem tört le, hazafele már azon gondolkodtam, hogy mikor lesz még időm, hogy újra vízre szálljak, hisz gumihalaim mindig készek a kalandra.
 Neki a fehér szín kellett.  A méret még hagy némi kívánnivalót maga után.
Gotthárd Ferenc Alpár
|
Rablóhalazás 
Misi 
