Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Rablóhalazás arrow Cseh nimfa - a kis dobás!

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Cseh nimfa - a kis dobás! Nyomtatás E-mail
Írta: Adorjáni István
2008. szeptember 14. vasárnap 05:21

A hideg hónapok beálltával a legyezőhorgászoknak két lehetőségük marad: szegre akaszthatják felszerelésüket, és "áthibernálhatják" a telet - vagy alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez, tovább nyomoznak pikkelyes kedvenceik után. Jómagam ez utóbbi lehetőség mellett döntök minden ősszel, és még soha nem bántam meg: a cseh nimfázás megismerésével váltak ezek a hűvös kirándulások nem csak egészségessé, hanem eredményessé is...

A nagy újítás

Abban a pillanatban, amikor a hagyományos módszerekhez ragaszkodó angolok, olaszok és franciák teret kezdtek veszíteni a legyezőhorgász világ- és Európa-bajnokságokon a lengyelekkel és csehekkel szemben, ez a technika hatalmas visszhangot váltott ki Európában.

A lengyelek, majd a csehek hozzávetőleg 1980-tól kezdődően kezdték zsinórban nyerni a versenyeket - német, francia és olasz versenyzők lekörözésével. A versenyeken résztvevők már az edzések legelejétől hitetlenkedve és megdöbbenéssel figyelték a lengyelek által alkalmazott módszert. Ők ugyanis csak két erőteljesen súlyozott legyet használtak, előkéjük hossza megegyezett a botéval, és a legyezőzsinórból is csak egy bothossznyit használtak. Ami a dobást illeti a tradicionalisták szemszögéből nézve - ez teljesen hiányzott. A lengyel horgászok egész egyszerűen csak maguk előtt lengették a szereléküket, majdhogynem a lábuk előtt dobva vízbe, éppen csak annyira távol, amennyire a lefejtett zsinórjuk hossza lehetővé tette. A sodrás kellős közepén állva horgásztak, legyeiket hagyván maguk fele sodródni. A maguk elé, vagy esetenként a lennebb sodortatott nimfákat kivették, és újra a sodrásba dobták.Még egy furcsaság volt megfigyelhető ezeknél a horgászoknál: mindig a gyors, erős sodrású vizeket keresték. Éppen azokat a helyeket, ahol a száraz és nedves legyek hívei nem boldogultak.

Ezt a módszert alkalmazva rengeteg halat fogtak, míg vetélytársaik "szóhoz sem jutottak" mellettük. A lengyelek tehát megnyerték a versenyt egy új módszer segítségével, amely szerintük nem is volt újdonság, egyszerűen csak nem került bevetésre addig egyetlen versenyen sem.
 
Image Image

Aztán a következő versenyeken megjelentek a csehek... Óriási lendülettel egyik versenyt nyerték a másik után. Hogy mi volt a titkuk? Hiszen ugyanazt a módszert alkalmazták, mint a lengyelek... A titok a nimfák milyenségében rejlett, ezek ugyanis teljesen eltértek az addig használt nimfáktól. Látszólag egyáltalán nem voltak vonzóak, testük igencsak vékony volt.

Főként a Hydropsyche családba tartozó rovarokat utánozták (szövőtegzes lárva) . Az ezt imitáló nimfák testét natúr vagy vonzó élénk színű dubbing-ból alakították ki, és vékony ólomhuzallal voltak súlyozva.Torrészük fekete volt, akárcsak a fejük, ezeket a részeket minél durvább fekete dubbing-ból készítették. A nimfák hátát pedig egy vékony, sötétbarna gumicsík alkotta. Ezek voltak a "nyerő" nimfák! Vékonyságuknak és tömegüknek köszönhetően gyorsan az aljzat közelébe értek - éppen oda, ahol a halak álltak.

Azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy ez a módszer az utóbbi években minden téren forradalmasította a műlegyes horgászatot. E rövidnek nem nevezhető történelmi áttekintés után lássuk, hogy melyek a módszer alapvető titkai:

Kora tavasszal éppen olyan kevés halat fogunk látni a víz felszínén szedegetni, mint késő ősszel. Képzeljük csak el, hogy a 4-5 fokos vízben mennyire kell takarékoskodnia a halnak az energiájával: nem cikázhat a felszínre hulló rovarok után. Sokkal inkább előnyére válik, ha az aljzathoz közel húzódik meg, és a szája elé sodródó víz alatti lárvákat szedegeti össze. Ilyen esetekben, és amikor zavaros vízben horgászunk, nyer létjogosultságot a cseh nimfázás... Természetesen vannak, akik olyannyira hívei a módszernek, hogy az egész szezont ezzel horgásszák végig - és eredményesen.

Image Image

Nos, ez a technika nem annyira látványos, mint a "klasszikus" szárazlegyezés. Nem fogjuk látnia a pisztrángot, amint ráront a műlégyre és a pért sem figyelhetjük meg, amint sodródó legyünket a sodrásban "leállítja". Csakhogy, amint azt a bevezetőben is említettem, olykor alkalmazkodnunk kell, hiszen sok esetben ettől függ a sikerünk.Amikor a hőmérséklet már a fagypontot közelíti, a levegőben már alig vannak röpködő rovarok, a halak pedig ellustulnak, akkor minden más módszer csütörtököt mond.

Az elmúlt húsz évben rendkívül népszerűvé vált rövid zászlós nimfázást ilyen esetekben alkalmazhatjuk. A módszer lényege, hogy nimfánkat a vízszintesen tartott bot spicce alatt sodortassuk. A magyarázat egyszerű: csak így érhetjük el, hogy állandó kontaktusban maradjunk a rohanó vízben sodródó nimfákkal, és időben észleljük a kapást. Amennyiben magunktól messzire horgásznánk, a halnak a szájába kéne vennie a csalit, és megiramodni vele, hogy a horgász észlelhesse a kapást. Azonban a pisztráng, vagy pér, másodpercek alatt kiköpné a hamis legyet.
 
Mivel a halak az évnek ebben a periódusában a hideg víz és kevés élelem miatt igencsak lusták, legyeinket igyekezzünk az aljzathoz közel vezetni. Nimfáink így kőről kőre sodródva, természetes látványt nyújtanak. Fontos, hogy "érezzük" a halak tartózkodási helyét, óvatosan közelítsük meg azt, és a folyásra merőlegesen helyezkedjünk el. Ezután megközelítőleg 45 fokos szögben dobjuk szerelékünket a sodrással szembe, majd hagyjuk elsodródni magunk előtt - figyelve arra, hogy ne veszítsük el a kontaktust műcsalinkkal. Addig sodortassuk lefele a nimfákat, ameddig a lefejtett zsinórunk ezt lehetővé teszi, és hagyjuk kifeszülni a zsinórt. Néhány másodpercig tartsuk így őket, ekkor ugyanis legyeink elkezdenek felemelkedni az aljzatról - éppen úgy, mint az átalakulásra készülő rovarlárvák. Ezekben a pillanatokban rendszerint bekövetkezik a kapás. Nem érdemes túl sokáig időzni egy helyben, jómagam 4-8 dobás erejéig szoktam egy jónak vélt helyet vallatni. Ezután teszek egy lépést felfele vagy bennebb.

Egy jó tanács: ne tartsuk a botunkat túlságosan magasan, ez ugyanis rövid idő alatt kifárasztja a karunkat, és a zsinór hasa akadályozná a kapás érzékelését. Próbáljuk nimfáinkat úgy vezetni, hogy botunk spiccével kissé előttük járjunk. A magyarázat egyszerű: könnyebben észleljük a kapást, és bevágásunk is időben ér el a halig. Sokkal eredményesebbek leszünk, ha óvatosan megközelítjük a halak tartózkodási helyét, mint ha távolabbról kezdenénk dobálni. Ennél a módszernél a dobás nem sokat ér - minél távolabb horgászunk, annál kevesebb esélyünk van a halfogásra. És végül, ne felejtsük el óvatosan visszaengedni a kifogott halakat... Állítom, hogy néhány helyszíni fénykép segítségével, sokkal nagyobb elismerést arathatunk a barátaink között, mint egy pár halból álló vacsorával.

A cseh nimfázás végszereléke

Jellemző, hogy ezzel a módszerrel horgászó legyesek nem használnak hosszú, elvékonyodó előkét - egyszerű monofil zsinór végén úsztatják legyeiket. A hagyományos műlegyező előke szerepe egyszerűen megszűnik. Mint ismeretes a bothossznyi, elvékonyodó hagyományos előkék szerepe az, hogy csillapítsa a dobás energiáját, és a lehető legfinomabban ejtse vízre műlegyünket. Másodlagos szerepe pedig, hogy a légy és a vastag legyezőzsinór között jelentős távolságot tartson fenn. Mindezt azért, hogy leendő zsákmányunk ne riadjon el a vastag zsinórtól. Mivel a cseh nimfázás esetében a klasszikus értelembe vett legyeződobás nem kap szerepet, és rendszerint a zsinórunk sem érinti a vízfelszínt, az elvékonyodó előkék elvesztik létjogosultságukat. Sőt, az egyszerű monofil zsinórok használatával a horgász sokkal jobb kontaktust tarthat fenn a fenék fölött sodródó nimfákkal.
 
ImageImage

Semmiképpen ne válasszunk túlságosan vastag zsinórt előke gyanánt, hiszen a vastag zsinórok rendszerint merevebbek, és legyeink mozgása veszít természetességéből. Jómagam 0,16-os zsinórnál vastagabbat soha nem használok, a leggyakrabban azonban 0,12-esre vagy 0,10-esre kötöm a nimfákat. Ismerek vizeket, ahol a halak óvatossága miatt 0,08-as zsinórok használata sem túlzás.

Előkénk hosszúsága, szintén különbözik a megszokottól: rendszerint a bothossznál 50 centivel rövidebb előkét használok. Az előke viszonylagos rövidsége szintén a horgász és a horog közti jobb kontaktust segíti. Egy rövidebb előkét sokkal könnyebb függőlegesen, feszesen tartani a vízben.

Az előke felosztása


A cseh nimfázást alkalmazva, rendszerint három nimfával keressük a halakat, és ezeket egymástól elég távol kötjük az előkére. Éspedig olymódon, hogy egy enyhén ólmozott (vagy ólmozatlan) legyet a legyezőzsinórtól egy méterre kötünk fel, ezt követően fél méterrel lennebb következik egy nehéz, erőteljesen ólmozott nimfa, ez alá pedig (szintén félméternyire) egy enyhébben ólmozott. Így áll össze a körülbelül kétméteres előkénk.

Image

Miért kell a legnehezebb nimfát középre kötni? Mert ez tölti be a nehezék szerepét, amely a másik két nimfánkat fenék közelben tartja. Az egyik hozzánk közelebb, míg a másik tőlünk távolabb fogja fésülni az aljzatot. Figyeljünk arra, hogy a középre kötött nehéz nimfával ne essünk túlzásokba. Mindenképpen a körülményeknek (sodrás, mélység stb.) megfelelően válasszuk meg, hiszen a túlságosan nehéz műcsali könnyen elakad a kövek között. A lengyelek rendszerint csak két nimfával horgásznak, ebben az esetben a felső a nehezebb.

A nimfákat semmiképp ne kössük 10 centinél hosszabb zászlóra, ugyanis dobás közben könnyen feltekerednek a főzsinórra. A csehek ezt a kis zászlót úgy kötik, hogy megfelelő távolságra egymástól, egyszerű páternoszter-hurkot kötnek az előkére, majd a hurkoknak az egyik szárát közvetlenül a csomónál elvágják.

Vigyázzunk a bevágással, mert a túlságosan erős bevágással legyünket könnyen a hal szájába szakíthatjuk - mindez a rövid és vékony zsinórnak "köszönhető".
 
Image

Az összeállítás egyetlen hátránya, hogy nem cserélgethetjük kedvünkre nimfáinkat, hiszen a légycsere a teljes előke ismételt elkészítésével jár. Éppen ezért javaslom, hogy még otthon készítsünk el néhány előkét, ezzel is meghosszabbítva a tulajdonképpeni horgászat idejét.

Adorjáni Istvá



Hozzászólások (1)
2008. november 03. 17:09
1.
Atács (Vendégként) írta:
Jo es hasznos cikk,teljesen lenyegre toro tartalommal,az oldalon megszokott marketing tartalom nelkul!a hasznalt legytipusok egy kisse bovebb leirast megerdemelnenek(anelkul hogy titkos favoritokat elarulnal).Varom a kovetkezot:))))
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web