|
Írta: Imecs István
|
| 2010. március 01. hétfő 08:52 |
A Csíki-medence jellegzetes hegyvidéki madara a vízirigó (Cinclus cinclus). Láthatjuk őt horgászat, természetjárás közben a tiszta patakok, folyók köveire kiülve és hallhatjuk már távolról gyönyörű énekét. Vízközeli életmódhoz alkalmazkodott, így a vizeink tisztasága az ő jelenlétét is befolyásolja.
Elterjedése Eurázsia és Északnyugat-Afrika hegyvidékei. A Csíki-medencében tiszta vizű patakok kövein gyakran jelen van.
A vízirigó egy rövid farkú, tömzsi madár. Testhossza 17-20 cm, szárnyfesztávolsága 25–30 cm és testtömege 50–75 gr. Jellegzetes hófehér foltként olvad össze a mell, begy és toroktájék, amely már messziről virít a köveken űlő madarakon. Ezen kívül a tollazata barna, fekete színekben pompázik. A csőrük hegyes, vaskos, színe fekete és hossza 1.5-2 cm között változik.
A vízirigó teljesen a vizes élőhelyekhez adaptálódott. A hegyi tiszta vizek, patakok mentén élő állandó madarunk. Nem vándorol, hű marad területéhez télen is, aminek hossza a patak, vízfolyás mentén 0.5-1 km is lehet. Fészkét a víz közelébe építi. Többnyire a parti sziklás oldalba építi fészkét, gyökerek közé, néha teljesen közel a vízhez. A fészke nagyméretű, gömb alakú, ódúszerű építmény, melynek oldalsó bejárónyílása van. A fészket növényi anyagokból építi, kívülről mohával, zuzmóval álcázza. Első fészekalját február végén, március elején rakja. Ebben 4-6 fényes, fehér tojás található, melyeken 12-18 napig ül. Második költése májusra esik. A vízirigó-fiókák hamarább tudnak úszni, mint repülni, majd 20-24 nap után repülnek ki.
Táplálékai között szerepelnek a hegyi patakok ászkarákjai, rovarai, lárvái. Ezek mellett halivadékokat is fogyaszt, viszont ezekből csak a beteg, amúgy is életképtelen egyedeket fogja ki. Táplálékszerzése sajátos és két fontos alkalmazkodás eredménye: a csontozata nem légjáratos (pneumatikus) így nagyon erős, illetve a puha, de sűrű tollazata vízhatlan. A vízirigó alámerülve és a vízfolyás fenekén szaladva gyűjtöget a víz alatti rovarok gazdag választékából. Sodrással szemben a szárnyát használja evezőként és a hátára nehezedő áramlás nyomása tartja egyensúlyban.
A Berni Egyezmény II. mellékletében, a szigórúan védett fajok listáján. Ehhez az egyezményhez Románia az 1993-ban csatlakozott (Legea 13/1993). Az 57-es Sürgösségi Rendelet 4B mellékletében is szerepel, a nemzeti érdekeltségű, szigorúan védett fajok listáján (Ord. de Urg. 57/2007). A jelenlegi vadászati törvények értelmében illegális vadászata, pusztítása és élőhelyének rongálása egy 10 RON értékű, jelképes összeggel büntetendő (Legea 103/1996).
Ajánlott olvasmány:
Kelemen, A. (1978). Madaraskönyv. Kriterion Könyvkiadó Bukarest
Harrison, C. és Greensmith, A. (2008). A világ madarai. Taramix Kft. Budapest
Imecs István
Fotók: Kerekes István
|
Zsombor 
