Téves ismeretek, babona, kultúrtörténetek hatására alakult ki és maradt fenn egy oktalan félelem a kétéltűek és hüllők iránt. Sajnos így van ez a vízisikló (Natrix natrix) esetében is, mely egyike a hasznos, méreg nélküli, ártalmatlan hüllőinknek.
Elterjedési területe Európára (É-Európa kivételével), É-Ny Afrikára és Nyugat Ázsiára tehető. Romániában Duna-deltában a leggyakoribb, de szinte bárhol előfordul, ahol megfelelő vízmennyiség és táplálék előfordul, egészen 1100 m-es magasságig. Így van ez a Csíki-medencében is, ahol patakok mentén, tavak, istállók közelében, de akár a nedvesebb erdőkben is előfordul.
Legfőbb határozó bélyege a feje két oldalán lévő világos félhold alakú folt. Erről nevezik a székelységben „keszkendős kígyó”-nak. Testhossza 80-100 cm között változik. Hátoldal szürkés, barna vagy fekete, rajta 4-6 sorban fekete foltok. A hasi oldal zongorabillentyűhöz hasonlóan fekete-fehér mintás. Víz alatt 15 percet is tartózkodhat. Harapása nem veszélyes az emberre nézve, mérge nincs, apró fogai vannak. Jellegzetes védekezési módszere, hogy döglöttnek teteti magát, reménykedve, hogy támadója életben hagyja. Áldozatát hátsó lábaitól ragadja meg és élve nyeli el.
Tápláléka nagyon változatos. Az unkák kivételével minden békafajt fogyaszt, szalamandra és gőte mellett. Pocokjáráskor sokat elpusztít. Kártételnek számít a pacsirtafészkek dézsmálása és mesterséges tavaknál a halivadékok alkalmi fogyasztása. Viszont szitakötő-, csíkbogár- és csíborlárvákat fogyaszt, amelyek a legnagyobb halivadék pusztítók. Ezek mellett a kártételét a sok káros rágcsáló fogyasztásával jóvá teszi. Több mint 300 napot is kibír táplálék hiányában, utólagos károsulás nélkül. Természetes ellenségei is vannak: tojásait patkányok és kutyák, a kis siklókat halak és békák, a kifejlett egyedeket gázlómadarak, sünök fogyasztják előszeretettel.
Párzása nyár elejére esik, 15-35 tojást rak le melyek füzérszerűen tapadnak össze. Nyirkos földbe, moha, rothadó szénaboglyák alja, nedves fűrészporkupacok, trágyadombok, avarlomb alá teszi tojásait. Ilyenkor találkozhat a legtöbbet emberrel és ha sikerül letenni tojásait majd megmenekülni, akkor szerencsésnek mondhatja magát. 9-10 hét múlva a 15 cm-es újszülöttek kikelnek és önálló életet kezdenek. Télire föld alatti lyukakba húzódnak le, ahonnan március-áprilisba bújnak elő.
A siklók sorsa a néphit, babonák miatt megpecsételődött. A nem megfelelő népszerüsítés és tanítás hiányában az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek velük. Országszerte pusztították óraszíj- és szandál- nyersanyagának bíztosítására, ezek mellett a vizek szennyezése és a vizes élőhelyek pusztulása csökkenti a faj állományát. Fontos lenne a költség-haszon elv alapán mérlegelni a vízisikló és társai károsságát és hasznát, majd ez alapján dönteni sorsukról.
Ajánlott irodalom:
Vásárhelyi, I. (1965). A kétéltűek és hüllők hasznáról, káráról. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest p: 220
Kiss, J. B. (1985). Kétéltűek, hüllők. Dacia könyvkiadó, Kolozsvár p: 280
Deckert, K. (1974). Urania Állatvilág – Halak, kétéltűek, hüllők. Gondolat Kiadó. p: 495
Imecs István (honline)
Fotók: Zsók Hunor Tamás
|
Imecs Istvan 
