|
Védett halaink - második rész - A Menyhal (Lota lota) |
|
|
|
Írta: Imecs István (honline)
|
| 2010. február 07. vasárnap 07:22 |
A kannibalizmus az állatvilágban a legkülönbözőbb fajoknál fordul elő. Ilyen jelenséget tapasztalhatunk a tőkehalfélék egyetlen hazai képvizelőjénél, a menyhalnál (Lota lota). A menyhal ősei a tengervízben éltek és rokonai most is ott élnek.
Általánosan elterjedt az északi félteke hideg és mérsékelt égövi éghajlati öveiben. A Britt szigetek és a déli fészigetek kivételével Európában mindenhol megtalálható. Erdélyben is jelen van a nagy folyók árterében. A Csíki-medence is rejteget menyhalakat, az Oltban is és a befolyó patakokban jelen van mindenhol, ahol a víz megfelel neki.
Harcsáéhoz emlékeztető testalakja, lapos feje, nagy szája és nyálkás teste jól elkülöníti a többi haltól. Általában 0.5-2 kg-os egyedei fordulnak elő, de nagyobbra is megnő. Egyedi jellege a álla közepén lefele lógó hosszú bajusszálla, mely szakállra emlékeztet. A két hátúszója közül a második és a farok alatti úszó a farokúszóig ér. A menyhal tipikus hidegvízi halfaj, kedveli a kevésbé szennyezett, hideg folyókat, patakokat, a mélyebb tavakat és víztározókat. A felmelegedő vizű tavakban nyári álmot alszik. Ilyenkor csapatostul vándorol a mélyebb, hűvösebb mederrészekre, táplálkozása szinte teljesen szünetel. Éjszakai életmódot folytató ragadozó, október-novemberben egész napos aktivitást mutatnak, amely elhúzódik az ívási időszakra. Az ívás decembertől februárig tart, köves vagy homokos medrű folyószakaszokon vagy a tavak mélyén lévő homokpadokon. Általában évről évre ugyanarra az ívóterületre vonulnak a nagy csapatba verődő menyhalak. Rendkívül hideg, 2-5˚C hőmérsékletű víz szükséges a menyhal ívásához.
Falánk és magányosan élő ragadozó. A fiatalabbak rovarlárvákkal, halikrával, kisebb halakkal, férgekkel, rákokkal, az idősebbek kizárólag halakkal táplálkoznak. Táplálékának több mint 60%-át a saját fajtársai teszik ki (kannibalizmus), emellett más halak, békák és gerinctelenek is jelen vannak. Állományukat veszélyeztetik a felmelegedő vizek, a vízszennyezés és a túlhalászás.
A menyhal az egyike azon ritka fajoknak, melyek horgászata tilos az év bármely időszakában Románia területén. Ezt a 2009-ben megjelent 84-es Rendelet (Ordin 85/2009), írja elő, bár kevés az aki be is tartja és nem is ellenőrzik nagyon. A 2007-ben megjelent 57-es Sürgösségi Rendelet (Ord. de Urg. 57/2007) 4B mellékletében szerepel, ahol a szigorú védelemre szoruló fajok vannak jelen.
Ajánlott irodalom:
Bănărescu, P. (1964). Pisces-Osteichthyes. Fauna R.P.R., vol. XIII. Editura Academiei R.P.R. Bucureşti.
Gyurkó, I. (1972). Édesvízi halaink. “CERES” Könyvkiadó, Bukarest. p: 189
Pintér, K. (2002). Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest. p: 222
Terofal, Fritz (2006). Édesvízi halak. Mérték kiadó Kft, Budapest. p: 287
Imecs István (honline
|
forikaimre 
