Sikeres visszatelepítésnek köszönhetően újra láthatjuk országunk egyes vizein Európa legnagyobb rágcsálóját, az eurázsiai hódot (Castor fiber). A XIX. század végére szinte teljesen kipusztult faj, manapság több folyóvíz és patak partjain fogyasztja a puhafákat és a lágyszárú növényzetet.
Egy ilyen hódok által lakott folyószakasz a Hargita megye déli részére eső Újtusnád – Tusnádfürdő Oltszakasz. Sajnálatos és szomorú történet segíségével fogom közelebb hozni és bemutatni a hódot, illetve részletezem annak életviteli sajátosságait.
 Az élettel nem szabad játszani.
Április közepén, pontosabban 18.-án, a román Húsvét szombatján, egy váratlan esemény következett be. Tusnádfürdői lakós révén sok horgásszal találkozok és én is gyakran horgászok. Nem beszélve arról, hogy az Olt folyó a várost szeli ketté, így gyakran találkozhatunk horgászokkal és hallhatunk tőlük különböző történetet. Ezen a napon is egy horgász jelzett valami különöset egy természetbarát ismerősömnek, kinek lakása közelében horgászott (tilalmi időszakban persze). Az ismerősöm azonnal szolt nekem, hisz tudta, hogy az eset hamar felkelti érdeklődésemet. A horgász szavait hallva azonnal tudtam miről van szó. Nehézkesen mesélte el amit látott és ha idéznem kellene akkor annyit írhatnék, hogy “egy bárány nagyságú állat fekszik döglötten a parton, nagy sárga fogai vannak és nagy lapos farka”. Na hát ez egyértelműen csakis hód lehet. Szomorú volt hallani, hogy egy olyan horgász aki gyakran jár erre a szakaszra, abszolút nem ismeri ezt az állatot. Bár ez a telepítési és promoválási projektek hibája és hiányossága, hogy nem vitték a lakosság tudatáshoz közel az állatot. Minden esetre bíztató volt a horgász ismeretének hiányossága azért is, mert így megbizonyosodtunk az általa látottak hitelességéről és nem hiába indultunk neki a néhány kilóméteres útnak, hogy az elpusztult hód nyomára akadjunk.
 Tavasszal a gyorsan növő füz gyakori táplálék.
Gyorsan haladtunk felfele az Olt folyása mentén, a horgász leírásából ítélve nem téveszthettük szem elől a parton fekvő állatot. Ahogy közeledtünk egyre több és több rágásnyomot találtunk. Nem is csoda, hiszen kora tavasszal még lágyszárú növényzet, fűfélék nincsenek, így a legtöbb és leggyakoribb táplálék a puhafa, melyek közül a fűzfélék vannak az első helyen. A hely, ahová közeledtünk általam jól ismert volt. Már többször jártam hosszan itt, hódnyomok után kutatva. Azt is tudtam, hogy ahol a leírt tetem lesz, azzal szinte szemben, az ellenkező oldalon van egy kotorék, mely valószínű gyakori lakó- és menedékhelyként szolgál számukra. Ez így is volt. Nagyjából 2 kilóméter után megláttuk a parton fekvő állatot, számunkra teljesen érthetetlen pozícióban és nagy távolságra a víztől.
 Rejtélyes pozició és állapot.
A hódokról tudjuk, hogy a part közelében táplálkozik és nem merészkedik távolabb 10-20 m-nél, mivel nincs szüksége rá és nehézkes szárazföldi mozgása miatt ragadozók veszélyének van kitéve. Mivel teljesen vízhez adaptálódott, úszása nagyon jó és vízben szinte nincs természetes ellensége, így csak a parton képes más vad rátámadni és elpusztítani. Ez a hód a képen látható furcsa pozícióban és kb. 20 m-re a víztől feküdt, és ez csak az első bizonytalan jelenség volt.
 Sok fa volt a méretes metszőfogak áldozata.
Első látásra 20-25 kg-os állatnak bizonyult, melyen nem látszott semmiféle külső sérülés. Az orrától a farka tövéig mért hossza 86 cm volt és a farka hossza pedig 33 cm. Megfigyelhetjük az első lábait, melyeken aránylag nagy karmok vannak. Ezek első sorban a táplálkozásban és az üregek ásásánál segítik őt de a betolakodók elleni harcokban és a meredek partok esetében, a mászásoknál is hasznos segítség. Ezek mellett a hód legfeltünőbb jellegzetessége a nagy lapos, pikkelyes farka. Ezzel tud nagyszerűen kormányozni és úszni a vízben. Amikor veszély fenyegeti a családot, riasztó jelzésként, ezzel a lapos farkával nagyokat nagyokat csap a vízre, így hamar medéket keresnek a családtagok.
 A vízban való úszás és egyensúlyozás eszköze.  Első lábakon a nagy karmok sokban segítik a hódot.
Fontos kiemelni, és nem győzöm elég sokszor hangsúlyozni, hogy a hódok rágcsálók, növényevők. Így nem szabad abba a tévhitbe esni, hogy halat esznek. Erre az óriási, 3-4 cm hosszú, folyamatosan növekvő metszőfogak a jó bizonyíték. A ragadozóknak a szemfoguk növekedett nagyra és hegyesre, mivel azt használják a táplálék megfogására és eltépésére. A rágcsálóknak a metszőfoguk nőtt nagyra és élesre, hogy a növényi táplálékot azzal aprítsák. A képen láthatóak a nagy sárga metszőfogak, melyekkel sok fát és lágyszárú növény elfogyasztott már. Emelett arra is szolgálnak, hogy a vízen, úszás közben ágakat szállítsanak és néha rivalizációban, védekezésben is hasznos fegyver. A másik jellegzetes testrésze a hódoknak a hátsó, úszóhártyás lábuk. Ezek teljes mértékben az úszáshoz alkalmazkodtak és az úszóhártyák segítségével nagy hajtóerőt képesek kifejteni.
 Az állandóan növő metszőfogakat rágással kell féken tartani.  Úszáshoz alkalmazkodott hátsó lábak.
Miután a hódot közelről is megfigyeltük és megvizsgáltuk jellegzetes testrészeit, szerettük volna tudni elpuszulásának okát. Külső sérülése nem volt, a bundája nem volt felszakítva és kilyukasztva sem, ami golyó álatali pusztulásra adna okot. Friss volt az állat, így bátran megfordítottuk a hasára, az ő megszokott pozíciójába. A hátán se találtunk külső sérülést, így szinte ki is zárhattuk a ragadozók általi elejtést. Ami feltünk számunkra az az volt, hogy a hátának jobb oldalán a bordák be voltak törve. Emelett a másik fontos támpont az orrából és szájüregéből kifolyó vér, ami talán már több órája folydogált.
 Látszik a vér nyoma az orránál és a szájüregnél.
Sajnos nem sikrült kideríteni, hogy milyen okból került ilyen helyzetbe ez a hód. Ennél még sajnálatosabb az, hogy szombat és román Húsvét révén, még a rá következő hétfőn se tudta volna senki hivatalos szerv megvizsgálni az állatot. Nekem pedig nem volt lehetőségem elszállítani és lefagyasztani a hódot, így kénytelenek voltunk ott hagyni a parton. Persze, ahogy azt várni lehetett, néhany nap múlva már a medvék eltakarították onnan. Azonnal jelentettem a megfelelő természetvedelmi szerveknek az esetet, a megfelelő vizsgálati intézkedések végrehajtásának reményében.
Imecs István
|
Kovacs Attila 
