Szótári meghatározás szerint, az "etika" nem más, mint "erkölcsi elvek rendszere" - más szóval: a szabályok maradéktalan betartásáról beszélünk.
De, valóban ennyi az egész? Tegyük fel, hogy egy olyan vízen horgászunk, ahol az összes kifogott csukát kötelező megölni, és fogunk egy halat, de mi visszaengedjük. Így tehát az elveink miatt megszegtünk egy szabályt... Etikusan viselkedtünk?
Csónakos gondok
A pontyhorgászattal foglalkozó szaklapok hasábjain gyakran feltűnik a kérdés, amely bizonyos esetekben vitatja a csónakhasználat etikusságát. Mégis vannak vizek, ahol használatuk megengedett és szabályos. De etikus ez?
Személy szerint, egyetértek a csónak használatával, ha például radar segítségével szeretnénk feltérképezni a medret. Nem látok semmi rosszat abban sem, ha a kiválasztott partszakaszig csónakázok (természetesen úgy, hogy ne zavarjam horgásztársaimat). Szintén egyetértek a csónakhasználattal az etetés során. Ám itt meg is állok... Soha nem használom a csónakot a végszerelékek behordására. Amikor ezt mondom, nem azt akarom bizonygatni, hogy én sokkal "rendesebb" vagyok, mint mások, csak egyszerűen úgy gondolom,
hogy ezen a téren túl messzire mentünk. A bedobást jómagam külön sportként könyvelem el: amennyiben messzebbre szeretnénk dobni, vagy esetleg egy belógó fűzfa alá akarjuk juttatni szerelékünket, ne legyünk restek elsajátítani az ide vágó fortélyokat!
Azonban a dolgok ennél jóval bonyolultabbak. Nem használom a csónakot, amikor a partról horgászok, viszont nem tartom etikátlannak a csónakból történő horgászatot... Nagyon sok csukát és pisztrángot fogtam csónakból horgászva, és a leghalványabb lelkiismeret furdalásom sem volt. Nem lennék következetes? Hát ez a baj az etikai kérdésekkel - olykor nem határolhatóak be egyértelműen.
Halak a hínárban
Néhány éve történt, hogy kedvenc tavam sekélyebb részeit ellepte a hínár. A pontyok szinte állandóan itt tartózkodtak, és a hínár körülbelül nyolcvan méterre hatolt be a tó közepe felé. Ezután hínármentes szakasz következett.
Aki el tudott dobni a tiszta szakaszig, annak nem kellett sokáig várnia a kapásra, de a baj ezután kezdődött: át kellett vonszolni a megakasztott halat nyolcvanméternyi hínármezőn... Nos, a halak rendszerint annyira belegabalyodtak a vízinövénybe, hogy a horgásznak nem maradt más választása,
mint elszakítani a zsinórt. Öt akasztásból négy biztosan így végződött, ez pedig azt jelenti, hogy jó néhány halnak kellett szereléket vonszolnia maga után...
A horgászok egyetlen szabály ellen sem vétettek, de etikus volt, amit csináltak? Én úgy gondoltam, hogy nem, és inkább lemondtam ezen a tavon a horgászatról.
Túletetés
Lássunk egy másik megtörtént esetet... Egyik télen két horgász elhatározta, hogy a házam mellett lévő tó pontyai között "rendet vágnak". A tó szabályzata tiltja a szoktató etetést, csak a horgászat ideje alatt szabad etetni. És mit tett a két etetőmester? Minden nap megérkeztek a tóra, előcsomagoltak egyetlen horgászbotot, bedobáltak néhány kiló bojlit a megszokott helyre, ezután összeszedték a botokat, és elmentek. Nem maradtak fél óránál többet a vízparton, úgy gondolták, hogy nem szegték meg az etetésre vonatkozó szabályokat. És valóban így van, a papír szerint semmi kifogásolhatót nem tettek - mégis csaltak.
Bevándorlók
Az utóbbi években rengeteg nagy halat hoztak külföldről hazánkba. Egy részük illegálisan volt importálva, más része hivatalos engedéllyel, a törvénynek megfelelően. Az illegális halimportot végzők figyelmen kívül hagyták a különböző halbetegségeket, amelyekkel az őshonos állományt könnyen megfertőzhették volna. A jó szándékú illegális haltelepítők tette kifogásolható etikailag?
Rekord-hajsza
Mire jó az, ha a kifogott nagy halak méretével dicsekszünk? Természetesen, mint statisztikai adatnak, van információs értéke, de sok olyan horgász van, aki megelégszik a kisebb halak fogásának élményével, és ettől még lehet igazi
mestere a horgászatnak... Tehát abból, hogy valakinek van egy hosszú listája a kifogott rekordhalakkal, még nem következik, hogy jobb horgász, mint a szomszédja. Na de ha az ilyen listák nem tükrözik a horgász felkészültségét, akkor hogyan teszünk különbséget?
A telepített nagy halak korszaka előtt valóban felkészülést és tudást igényelt egy rekordlistás óriás kifogása. Azokban az időkben még tényleg egy bizonyos státust jelentett a horgász számára egy "nagy fogás". Sajnálatos módon ma már a horgász-folyóiratok számára nincs különbség a telepített és vadon élő halak között - számukra egy húszkilós hal nem más, mint egy húszkilós hal... Etikus tehát, ha megjelenünk a horgászlapban egy importált rekordpontyot ölelgetve, anélkül, hogy egy szót is ejtenénk az intenzív tóról, amelyből fogtuk?
Híres halak
Korábban említettem a gyakran újra meg újra kifogott halakat. Ezeket a horgászok "fajankóknak" nevezik, ugyanis rendre hagyják magukat horogra keríteni. Vannak nagyra nőtt példányok, amelyeket a horgászok szisztematikusan kergetnek. Jó példa erre a faversham-i (Anglia) tóban élő tükörponty, amelynek már neve is van: "She"... Vajon hányszor került már partra ez a szegény hal? Százszor? Netán kétszázszor? Vagy esetleg még többször? Talán az lehet egyetlen megoldás e halaknak a védelmében, hogy áttelepítik őket egy csendes, a
horgászok számára tiltott tóba... Nos, ez már egy extrém példa volt, de enyhébb változataival a legtöbb intenzív vízen találkozhatunk. És mit mondhatnánk: szabályos!
Partfoglalás
Látogassunk ki egy olyan tóra, amelyben nagy pontyok élnek és állandóan horgászhatóak. Minden bizonnyal találkozni fogunk "maratoni" horgászokkal. Egyes esetekben teljesen uralják a jónak vélt helyeket, olykor heteken vagy akár hónapokon keresztül is. Ez hatalmas nyomást gyakorol a tóra, és ezáltal a halakra is: az ilyen mederszakaszok előbb utóbb "elhasználódnak". E mellett pedig korlátozza más horgászok hozzáférését is az adott partszakaszhoz. Amennyiben egy állandóan horgászható vízről van szó, ezek a "maratoni" horgászok semmilyen szabályt nem sértenek. De etikus ez?
Utószó
Esetenként az "etika" alatt altruizmust, korrektséget, tiszteletet is érthetünk, bár amint látjuk: az etikának nincs eléggé konkrét meghatározása. Ami az egyik horgász számára elfogadható, az a másiknak már etikátlan. Vagy fordítva. Tehát, egy Salamoni bölcsességgel felruházott etikai bíró hiányában, olykor nekünk kell döntést hozni az etika és szabályzat vékony határvonalán.
Murányi Anta
|
nemes janos 