A Maros a maga 725 km hosszával, amiből 48 km Magyaroroszág területére esik, Románia leghosszabb folyója. Sok megpróbáltatáson folyik át, amíg eléri a Tiszát és eggyé válik vele. A forrásvidéke szép, változatos élőhely.
Horgászbeszámolókból ismerjük, hogy hegyvidéki halfajokban gazdag és testvére, az Olt irigykedve nézhet csak rá. El is szántuk magunkat néhányan, hogy felmérjük a forrásvidék különböző pontjain a halállományt. A csapatban részt vett Nagy András-Attila, Nagy Levente, Újvári Krisztián-Róbert és jómagam.
Július közepére tehető az a dátum, amikor elindultunk, hogy nézzük meg, mit rejt a Maros meanderes felső szakasza magában. Nem a nagy méretek és a kapitális példányok érdekeltek, hisz a víz rejt még sok apró halat is, aminek fontos szerepe van abban, hogy a pisztrángjaink és csukáink nagyra nőjjenek. Minden láncszem fontos egy egészséges vízfolyásban és szükséges néha felismerni és összekapcsolni ezeket.
Az első állomás nem messze Marosfőtől volt, ahol a Maros meg csak 1 kis patak, alig ér a gübékben térdig a víz. Ez a magasság a pisztrágszinttáj, amit a legszebb őshonos halunk képvisel. Jelen is volt, bár nagyon kevés egyedszámban, ami elszomorító volt. Az utánpótlás úgy tünt, hogy hiányzik. Jelen volt még a fejes domolykó, fürge cselle, kövi csík, fenékjáró küllő és a menyhal is egy példányával. Találtunk folyami rákot is, aki ugyancsak egy fontos láncszem és sajnos sok esetben ez a láncszem az éttermek tömeges áldozata lesz.
 A menyhalak egeszítik ki a ragadozók rétegét.  A fenékjáró küllő pedig a táplálék réteget.  A folyami rák integet ollóival.
Ezt követte a sorban Szenétén átfolyó szakasza a Marosnak. Itt már szélesebb és gyors folyása van, egyes forgókban 1 m mély is lehet. Édeskeser hangulat fogott el, amikor invazív fajok kerültek elő a vízből: ezüst kárász és kínai razbóra. A közeli, egyre több halastóból szabadulhattak a vízbe, mindketten kiszorítják táplálékszerzésben az őshonos fajokat. Nem volt sok belőlük, de ha folyamatosan szabadulnak ki a tavakból, akkor beláthatjuk, hogy 800 m-es magasságban nem tesz jót egy patak egészségi állapotának. Itt előkerült a pénzes pér (apró utánpótlásokkal is), fürge cselle, paduc, fejes domolykó, fenékjáró küllő, menyhal, Petényi márna, sujtásos küsz és a sebes pisztráng is, ugyancsak nagyon kevés egyedszámmal.
 Szem és hátsérüléses paduc.
 Puszit küldök a vésett ajkára.  Aztán vissza a vízbe társaival együtt.  A sodrásban péruszonyok rejtőznek még.  íme róla van szó, ők jelentik a jövőt.  Neki nincs mit keresnie ebben a vízben.  A razbórának meg Kínában a helye...  Újfalvi kanálisban.  Díszes nászruhában a cselle.
A harmadik célpont Újfalu határa volt. Itt is találkoztunk a pénzes pérrel, a meanderekben gazdag, sodros partok jó élőhelyek e gyönyörű hal számára. Aztán volt még Petényi márna, kövi csík, fenékjáró küllő, fejes domolykó, sujtásos küsz és fürge cselle. A negyedik pontunk kicsit messzébb, Csomafalva környékén volt. Itt a Maros szabályozva van, kanális jelleget öltött. Egyhangú, elég mély és lassú vízfolyás, melynek medre vastag iszapréteggel van kitapasztva. A halfajok is erről a szomorú, csendes állapotról árulkodnak: fürge cselle, fejes domolykó, fenékjáró küllő és kövi csík.
Az végállomás Borzont határa volt. Itt már kezd tekintélyes méreteket ölteni a Maros. Változatos a part, a meder mélysége változik, gyors és lassú szakaszok váltogatják egymást. Ezt a változatosságot halösszetételben is láthattuk: fejes domolykó, pénzes pér, menyhal, Petényi márna, fürge cselle, kövi csík, fenékjáró küllő és sujtásos küsz. Hiányzott a sebes pisztráng, ahogy az előző 2 szakaszról is.
 Ennek a dominak kitépték a szája egy részét.  Gyönyörű sporthal.  Méretes csókos szájú márna.  Megpihen a menyus a tenyeremen.
A Maros forrásvidékéről elmondható tehát, hogy gazdag halfajokban, változatos élőhelyek díszítik a folyását. A 12 fajból 2 invazív, betelepített faj. A sebes pisztráng alacsony egyedszáma érzékelhető volt ezen a szakaszon. Szerencsére van aki gondol a jövöre is nem csak a jelenre. Így a Martonka Sporthorgász Egyesületnek köszönhetően megtörtént az első telepítési akció. A 10 őshonos fajból 3 védett (Ord. De Urg. 57/2007): pénzes pér, Petényi márna és a menyhal. Ezek közül a menyhal fogása az év bármely időszakában Románia területén tiltott (Ordin 84/2009). Fontos megjegyeznem, hogy a folyami rák is védett faj. Ezek a fajok számára a védettséget úgy kell bíztosítani, hogy védjük az élőhelyet, ahol jelen vannak.
Reméljük még sok hasonló felmérést végezhetünk majd és hasonló változatos és értékes halközösséggel találkozunk a Maros szülőföldjén.
Imecs István
|
Zsombor 
