A Csíki-medence az ország egyik legnagyobb összefüggő medencéje, melyet észak-dél irányban az Olt folyó szel ketté. Az Olt folyó eredése is erre a földrajzi térségre tehető és a medence zárt szerkezetének köszönhetően e folyó felső szakaszának vízgyűjtőjét képezi.
Számos patak ered a medence nyugati pereméről, a Hargitából, illetve a keleti hegykeretről, a Csíki-havsasokból, és végül mindenik egyenesen az Oltba ömlik, növelve annak vízhozamát. A sok patak és változatos vízrajz ellenére, tudomásunk szerint, mindeddig senki nem végzett még egy felmérést, melyből megismerhetnénk a halfaunát, annak szerkezetét és a halakfajok eloszlását.
Többek közt ez volt az oka, hogy Krisztián barátommal elindultunk és megpróbáltunk kiértékelhető felmérést végezni a csíki patakokbon. Kiváncsiak voltunk arra, hogy milyen fajok találhatók a különboző patakokban, hogyan oszlanak ezek el a patakok mentén, illetve hogyan változik a fauna a patakokban.
Az őszi patakok mellé tavasszal is választottunk 4 patakot, a nyugati oldalról Nagyos, Bánya és Vermed patakokat, illetve a keleti oldalról a Fitód patakot.
 A csíki patakok és a vizsgált pontok.
A térképen láthatóak az általunk vizsgált patakok és a rajtuk végzett 4-4 vizsgálati pont. Piros körökkel az ősszel vizsgált patakok pontjai (észak – dél irányban: Szeges, Béta és Fiság), illetve a sárga háromszögekkel a jelenleg vizsgált patakok pontjai (észak – dél irányban: Fitód, Nagyos, Bánya és Vermed).
Fontos megfigyelni, hogy a nyugati hegyvonaulatról lefolyó patakok rovidebbek, nagyobb mederesésűek mint a keleti oldalról befolyó patakok. Ennek elsődleges következménye, hogy az keleti oldalon kevesebb település jöhetett létre. Ezért is láttuk fontosnak, hogy olyan patakokat is vizsgáljunk melyen fokozottan érintve vannak a folyamatos kommunális szennyezésnek.
Ígyhát elsőként megvizsgáltuk Fitód patakát, melynek vízgyűjtőjében több település is található (Fitód, Mintszent, Szentlélek és Zsögöd). Előzetes tapasztalataink itt is bebizonyosodtak. A patak nagy mértékben szennyezve van kommunális hulladékkal, le nem bomló anyagokkal és mindennek köszönhető az, hogy túlnyomórészt kistestű, hulladékfogyasztó fajokkal találkoztunk. Ilyenek voltak a kövi csík, fenékjáró küllő, fürge cselle.
 Az örökségünk.  Nemkívánatos faj a természetes vizeinkben.
A patak táplálja az egykori Suta tavat, melynek nyoma a tó utáni mintavételi ponton is érzékelhető volt, ugyanis 1-2 nyaras ezüstkárászokkal találkoztunk. Emellett felbukkantak a sujtásos küszök, vágócsíkok és fejes domolykók fiatal példányai.
A patak halállománya nem változott a tóból való kifolyás után sem, ahogy annak arculata is megmaradt. Egyes mintavételi szakaszokon nehezünkre esett kiválasztani olyan part- és mederszakaszt, ahol bele tudtunk menni a vízbe anélkül, hogy a csizmánk törött üvegek és rozsdás konzervdobozok áldozata legyen.
 Mindent nem visz el a víz, amit itthagy azzal minket jellemez.
A következő patak a Nagyos pataka volt, mely egy településen halad keresztül mielőtt elérné az Oltot, mégpedig Csíkszentkirályon. A településen kívüli pontokon jelen volt a botos kölönte, a sebes pisztráng, a fürge cselle és a kövi csík. Majd a befolyás közelében a víz és a partok narancssárga színűek voltak és kénszagot árasztottak, ami nem tünt egy ideális élőhelynek a halak számára. Valójában meg csak nyoma sem volt a halaknak.
 Borvízfürdő a halaknak.  A kövi csík a hegyi patakok jellemző lakója.  Sebesek és botosok barátkoznak pár percig.
Délre haladva a következő patak a Bánya pataka volt, melynek fele a teljes hosszából az erdőkben fut. Ez azért jó, mert egyrészt az a szakasz kevésbé van zavarva az emberek által, másrészt pedig árnyékban van a víztest, így hideg marad és megfelelő ívóhely a pisztrángok késő őszi szaporodásának.
Meglepetésünkre nagyon kevés faj bukkant elő és azok is kevés egyedszámban. A befolyási szakaszig csak botos és sebes került a hálónkba, majd a befolyásnál, az Olt közelében, találtunk fejes domolykót, petényi márnát, fenékjáró küllőt és kövi csíkot is. Ez érthető, mivel a patak alsó szakasza szabályozva van és így az Oltból felúszó fajok könnyedén találnak számukra megfelelő, az Olthoz hasonló életteret. (8, 9 és 10 képek)
Ennek a felmérésnek az utolsó pataka a Vermed pataka volt, mely a Bánya patakától délre húzódik el, vele szinte párhuzamosan fut, majd ömlik bele az Oltba. Földrajzi elhelyezkedése hasonló a Bánya patakáéhoz, annyi a különbség köztük, hogy a Vermed pataka nem érint emberi települést. Ez máris sokat elmondott a patakról, anélkül, hogy láttuk volna mi rejtőzik benne.
A legmagasabb szakaszról sebes pisztrángok és botos kölönték szép számban bukkantak fel, ami egy egészséges halközösséget sejtetett. Ezt lennébb haladva kiegészítették a menyhalak és az erdélyi ingolák. Utóbbiak nagyon érzékenyek a víz tisztaságára és kifejlett korban sebes pisztrángok, botos kölönték és menyhalak parazitája. Jelenlétük tehát indikálja az egészséges hegyi patak életközösségét.
 Sebesek es botosok menedéke.  Hamar visszakerültek a saját vizeikbe.  Apraja-nagyja.
Végezetül elmondható, hogy a csíki patakok első sorban a kommunális hulladék által vannak veszélyeztetve. A szemét és szennyvíz tárolása mai napig a hegyi patakjaink keresztje maradt. Mindez szépen körvonalazódik a bennük lakó halközösségek összetétele által. A három patakból összesen 12 faj, 264 egyedét sikerült kimutatni, melyek a szükséges adatok lejegyzése után, azonnak visszakerültek eredeti közegükbe. A halközösség jelentősen változott az emberi települések számával. A Fitód patakában, amely több települést is érint, eltünnek a szinttájra jellemző ragadozók és dominálnak a kistestű, hulladékfogyasztó és horgászati szempontból nem értkes fajok.
Patakok 2009.03.28-29
Tudományos/Magyar név Bánya p. Nagyos p. Fitód p. Vermed p.
Salmo trutta fario/Sebes pisztráng + + - +
Cottus gobio/Botos kölönte + + - +
Phoxinus phoxinus/Fürge cselle - + + +
Barbatula barbatula/Kövi csík + + + +
Gobio gobio/Fenékjáró küllő + - + -
Lota lota/Menyhal - - - +
Squalius cephalus/Fejes domolykó + - + -
Cobitis taenia/Vágócsík - - + -
Barbus petenyi/Petényi márna + - - -
Alburnoides bipunctatus/Súlytásos küsz - - + -
Carassius auratus/Ezüstkárász - - + -
Eudontomyzon danfordi/Erdélyi ingola - - - +
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a halak tűrő- és ellenállóképessége véges, így ha nem bírják a szennyezést lokálisan eltünhetnek. Ezek a változások sok esetben visszafordíthatatlan szerkezeti zavarokat idéznek elő a halközösségekben, a fajösszetétel változik és értékes halfajaink megfogyatkoznak.
Imecs István
|
Zsombor 
