|
Írta: Murányi Antal
|
| 2008. szeptember 13. szombat 19:02 |
A horgásznak kedvező, alacsony vízállás sokszor sodor végveszélybe apró életeket: a vízszélben keresgélő ivadékok könnyen találhatják magukat egy zárt pocsolyában. Ha tovább apad a víz, halainkat a madarak fogják összeszedegetni.
Látszólag jelentéktelen dolog ez számunkra... Van, aki látja, és van, aki nem. De akinek mégis feltűnik olykor, szánjon rá öt percet! Több száz majdani horgászhal vergődik ott a sáros lében, melyekért máshol darabonkénti árat kérnek, ha egyáltalán tenyésztik. Domolyók, márnák, paducok, csellék és küszök - a folyó halai élik itt utolsó napjaikat, és veszteségeink itt kezdődnek.
Ez a helyzet könnyen kialakulhat emberi beavatkozás nélkül is, de gyakoribb, hogy a gátak hirtelen elzárt zsilipjei okoznak drasztikus vízszintesést. Nem tudhatjuk, hogy hány ezer ivadék vész kárba ilyenkor a folyók mentén, és azt sem tudhatjuk, hogy a kis kézi hálóval végzett spontán mentés jelent-e valamit, vagy csak "csepp a tengerben" - de egyelőre bízunk abban, hogy minden egyes kimentett ivadék egykor majd felnőtt hal lesz, amely emlékezetes fordulattal veti rá magát a villantóra, vagy iramodik meg a remegő úszóval...
 A folyó elhúzódott, az apróhalak egy pocsolyában rekedtek.  Az idei termés...  Ez már jól felismerhető.  A lassan kiszáradó tócsából nincs menekvés.  Számtalan kedvelt horgászhal ivadéka került hálóba.  Domolykók, petényi márnák, paducok, küszök...  ...és egy jól fejlett fürge cselle az előtérben.  Tíz-tizenkét fordulattal sikerül folyóba üríteni a pocsolya foglyait.
Murányi Antal
|
