Pergetőhorgászként, néha találkozok érdekes fogásokkal a horgászataim során. Ha az ember sokat van a vízparton, előbb-utóbb történnek vele szokatlan események. Az idei évben is volt már pár furcsa, nem hétköznapinak mondható fogásom. Ezekből állítottam össze egy kisebb csokorra valót
Gondolom már több sporttárssal megesett, hogy kisebb wobblerekkel, néhanapján meg-megfogott egy-két küszt. Ez önmagában nem lenne olyan furcsa dolog, hisz a kis műcsalik többsége rovart imitál. Ezekkel a csalikkal nappal dobálva többször van enyhe érintős kapásunk, amit ezeknek a kis halaknak a rovására írhatunk. Ritkán ugyan de megakadnak a kis szerencsétlenek a számukra nagyméretű drillingeken. Az ilyen esetek nappal természetesek is, de ha már éjszaka történik az némiképp furcsán hat.
Az ide szezonkezdéskor a zetelaki víztározón kísértettem a szerencsémet. A sötétség beállta után néhány élénk színű illetve fluoreszkáló wobblerrel folytattam a horgászatot. Kisebb-nagyobb domolykók díjazták a kitartásomat. Nagyon élveztem a sötétben való horgászatot, az éjszakai süllőzések hangulatát idézte, csak kisebb volt a várható zsákmány. Több tenyérnyi domit is fogtam, ezért mikor az egyik bevágás után enyhe ellenállást éreztem, ismételten egy ilyen apróságra gyanakodtam. A meglepetés a fejlámpa felkapcsolásával ért. Egy szélhajtó küsz szorongatta a kisméretű wobblert. Nem tudom, hogy milyen nemű táplálékot vélt felfedezni benne, de az biztos hogy odavágott neki.
 Furcsa éjszakai zsákmány.
Köztudott dolog, hogy a csuka falánk ragadozó, még akkor is képes rárontani a műcsalira, mikor még a szájában van előző zsákmánya. Történt már hogy a kifogás után, egészen friss, vagy félig emésztett halakat öklendezett vissza némelyik krokodilpofájú. Náluk ez már nem meglepő, de egy alig fél kilós pisztránggnál, már érdekes jelenség.
Esős, nyálkás időben pergettem a Nagyküküllőn. Az egyik forgóban kemény, agresszív rávágást kaptam. Érezni lehetett a vehemenciájából, hogy nem csak megsimogatni akarta a csalit, hanem el akarta pusztítani. Rövid fárasztás után egy szépséges pisztrángot tarthattam a kezeim közt. Míg előkapartam a fotógépemet, hogy megörökítsem a pettyest, addig egy teljesen ép, nászruhás fürge csele jelent meg a szájában. Pár pillanat múlva még kiöklendezett két halacskát. Megtapogattam a gyomrát, mert még elég pocakosnak tűnt a kiöklendezett halak után is. Még két darab, jól kitapintható kishal volt a gyomrában. Sosem gondoltam volna, hogy egy ekkorácska méretű pisztráng, öt kifejlett csele után még képes nekirontani egy nem éppen aprócska wobblernek.
 Portrék.  Még jól láthatón feszül a gyomra.
A következő történet a közeli Ócfalván esett meg velem. A nyár közepén csukákra fájt a fogam. Sikerült kipergetnem a zavarosnak mondható vízből két jónak mondható krokit. A tóban a csukák mellett még pontyok, amurok, kárászok, busák és afrikai harcsák találtak otthonra. Ez a harcsa, a hazájában nem veti meg a kishalat sem, de a folyamatos tenyésztéseknek köszönhetően a mi vizeinkben élő egyedekre, már nem jellemző annyira a ragadozó életmód. Ezért ért meglepetésként, mikor a csukáknak szánt csalira egy ilyen bajszi mozdult rá. Azt meg kell hagyni, keményen tud harcolni, ezért nem csökkentette a fárasztás élményét, hogy nem csuka fickándozott a zsinór végén. A halőr is elcsodálkozott, mert a tóban ez volt az első „wobbleres” fogás. Talán csak kíváncsiságból nyúlt hozzá, de a végeredményen nem változtatott.
 Csak bámult a meglepetéstől.  Egy ága akadt a horognak, az is csak szájszélben.
A helyszín ismét a Nagyküküllő volt. A vadiúj orsómat avattam épp. Jó pár domolykó és néhány pisztráng áldozatul esett az avatásnak már. Mindvégig „fahalacskákkal” dobáltam, mígnem egy körforgót találtam az egyik fa ágán. Felcsatoltam a kis pörgőt és dobálni kezdtem vele. Nemsokára éles koppanás, majd egy kis pancsolás és meg is volt egy halacska. Az első pillanatban, mikor a vízben megvillant, tenyészetből szökött szajblingnak véltem, de hamarosan felismertem. Egy pér rabolt rá a kisméretű csalira. Már hallottam kósza híreket, hogy nagy ritkán fognak pergetve belőlük, de számomra ez volt az első eset.
 Pergetett pér.  Ijedten néz a nagy szemével.  Visszatérhet az otthonába.
Zetelaki víztározón, verőfényes időben, Miklós barátommal csaptuk a vizet. Óvatosan csipegettek a halak, ezért kisméretű wobblerrel pásztáztuk a kristálytiszta tavat. A parttal párhuzamosan vontatott csalira éles rávágást kaptam. A hal furcsán oldalazva menekült befelé. Nem tudtam mire vélni a dolgot a furcsa védekezési stílus miatt. A domolykók másképp védekeznek, a pisztráng ugrott volna, testesebb sügérre gyanakodtam, amit szóvá is tettem barátomnak. Hamarosan lehullt a lepel a rejtélyről. Egy aranyló kárász jelent meg a felszín alatt. Mindketten tágra nyílt szemekkel bámultuk a furcsa vendéget.
– Hát ezt is megértem, pergethetek kárászra – jegyeztem meg hangos nevetés közepette.
 Nem tudom ki volt jobban meglepődve, a hal, vagy én?  Nem szokványos kárászozó csali.
A legutóbbi eset nemrég esett meg Szentpálon. A hírtelen beköszöntött hidegek miatt csukázásra adtam a fejem. Kedvenc helyemen a kedvenc csalijaimmal kergettem a ragadozókat. Sajnos elég reménytelennek tűnt a helyzetem. Hosszas dobálás után csak egy másfeles csukát tudtam felmutatni. Mivel a napot nekik szántam, ezért lelkesen cserélgettem a csalikat és ostoroztam a vizet. A beeső wobbler egy örvénnyel eltűnt a felszínről. Bevágtam egy rendeset, hogy a horgok a csontos szájban rendesen akadhassanak. Abban a pillanatban felcsapott a megakasztott hal és nem tarka volt, hanem sárga.
- Ponty! – kiáltottam fel félhangosan… Régebb fogtam már körforgóval kétkilós potykát, de wobblerrel ez volt az első. Szaporán rótta a köröket, de nem volt menekvés. Egy tarkófogással az enyém volt, míg visszavettem a csalimat. Az idősebb pontyok előszeretettel fogyasztják el a kisebb elhullott vagy élő halakat is, de ezt a példányt valószínűleg a csali színe téveszthette meg.
 A zöld szín lehet a rejtély kulcsa.  A csukázó előke sem zavarta.
Mivel én többnyire pergetek, ezért nem tudok beszámolni kukoricával fogott csukákról, vagy kenyérgyurmával fogott harcsákról, de már ilyen történeteket is hallottam. Az ilyen és ehhez hasonló esetek teszik még színesebbé a horgászatokat, ezért sosem bánom, ha hasonló eseményekkel találom szembe magam.
Gotthárd Ferenc Alpár
|
benedek jozsef 
