Ha horgászatról van szó, akkor mindenki elsőnek a nagy neves tavakat részesíti előnyben, mint például a szentpáli tó, a bőződi, és így tovább lehetne sorolni a nagy tavakat.
De vannak ezen kívül más tavak is amiről szinte semmit sem tudunk, ilyenek a lengyelfalvi, a sükői tavak és lehet, hogy még vannak más tavak is csak azokról még én sem hallottam.
Most egy ilyen kis tó rendszert mutatnék nektek be, mégpedig a lengyelfalvi halastavakat, mert ugyebár kettő van belőle.
Sokan lenézik ezeket a kis tavakat, és ilyen-olyan jelzőket aggatnak rájuk jogtalanul. Pedig egy családi kirándulásnak is és akár gyerekeink horgásztudását csiszolni is lehet ezeken a vizeken, mert ezek kisméretűek, és könnyen beáll a hal egy párszem kukoricára, vagy pelletre.
Egy rövid leírás a tavakról, mélységük nem nagy a felső részen található tó mélysége 30-45 centiről 120-145 centi melységig terjed. Az alsó részen fekvő valamivel, mélyebb pontokkal rendelkezik, helyenként eléri 180-210 centimétert is. Egy fikszen rögzíthető 3-4 gr-os úszóval egy helyről bármely pontját könnyeden meg lehet horgászni. A tavakban felelhető halfajok a ponty, amur, dévérkeszeg, kárász, vörös szárnyú fejesdomolykó és ha az idő annyira melegedig, akkor afrikai harcsa és azok kizárólag az alsó tóba telepítődnek. Ezek mérete pontyoknál elérik a 4-5 kg-ot, amur a 2,5-3 kg-ot, kárászok a 0,5-0,8-kg, dévérkeszegek a 0,5 kg-ot. A szabalyzat nagyon egyszerű egy horgászbottal és egy úszóval lehet horgászni, viszont a töltésekről tilos mert omlás veszélyes.
 A felső tó, egy kis náddal a végében.  A tavak körül ötletes és nagyszerű náddal borított kis menedékhelyek vannak, melyek a nap tűzétől és nyári futó záporoktól véd.
Most nemrég voltam kint egy kis délutáni pecán, amin mondhatnám hogy a nagy tavakat meghazudtoló módon nagyon jól szórakoztam.
Nem vittem mást magammal, mint egy match botot, pár horgot és néhány úszót, ha netán valamiből veszítek. Etetőanyag 1 kg bővőn elég volt, melyet egy kis aromával pár szem kukoricává, és nehány szem csontival felturbóztam. 3-4 kétmarkos gombócot gyúrtam melyet olyan 80 centis vízbe egy helyre dobtam. Eleinte csak csontit raktam horogra, ami hozta dévérkeszegeket.
 Így van jól kisúlyozva az úszó.  Ilyen kis erős dévérek voltak az elsők.
Hamar ráuntam a dévérekre és komolyabb halakra fentem a fogam.
Csak kukoricát adtam nekik úgy 20 szemet és csalinak is egy szem kukoricát tűztem. Mindezt látván a tógazda, akit mindenki úgy ismer, hogy Gazsibácsi hamar mellém furakodott ő is egy pálcával. Engem soha nem zavart ha valaki szeret horgászni, legyen az mellettem, vagy kilométerekre tőlem. 15-20 perc várakozás után egy kis maszatolós kapásnak dörgöltem oda, mint akit puskából lőttek úgy tépte le a 12-es előkét. 16-os előkét neki és vissza ugyanoda. 5 percet sem váratott magára egyedül a kukorica máris bepuszilta egy tükrös. Ő is vitte volna, ha hagytam volna.
 Na ő nem bírta eltépni a 16-ost.  Búcsú pillanat.
Pörögtek az események Gazsi bácsi is akasztott egy pikkelyest. Ő direktbe nyomta 16-18-al kb. Nem tudta lerázni magát a kankóról.
 Na meg egyet fordulok.  Megadóan szippant a levegőből.  A büszke elejtője.
Ezek után csak annyit tudok hozzá fűzni, hogy nem szabad elsőre ítélkezni tavak, emberek, módszerek stb. felett, mert a látszat néha csal. Erre ezek a kis tavak a bizonyítékok. Most így utolsó felvonásképpen néhány emlékkép a tavalyi évről néhány jó barát társaságában.
 Lengyelfalvi amur.  Itt valamit nagyon fárasztottam.  Á szóval ezt a pontyot.  A csodaszép alsó részen lévő tó.
Péter Szilárd
|
Horgászvizeink 
Bedő Gyula 
