Rugonfalva újratöltve
Nemrég elkísértem Bencze Árpi és Máté Levi barátaimat egy rugonfalvi horgászatra. Hajtott a kíváncsiság, hogy sikerül-e barátaimnak pár öreg pikkelyest a szákba terelni.
Néhány nappal korábban egy közös ismerősünk egy-két kisebb méretű ponty mellett egy gyönyörű példányt fogott ki a tóból és engedett vissza. Ez a tény még izgalmasabbá tette a pár napos horgászat előkészületi fázisát. Az elszánt fiúk már napokkal korábban szorgosan gyúrogatták a bojlikat, csíráztatták a magvakat.
Az első éjszakát nem tudtam a vízparton tölteni más irányú elfoglaltságaim miatt, de már a második naptól én is aktívan drukkoltam. Nem történt túl sok esemény az első éjszakán, mikor megérkeztem három halról számoltak be barátaim. Fél órát sem töltöttem a parton, máris szóltak a kapásjelzők. Pillanatok alatt a partra került öt ponty, és estig még kicsalogattak pár darabot a fiúk. Úgy látszott nem volt hiábavaló a bojligyártással eltöltött idő, lassan beindulni látszott a bolt. A parton aromák illatai terjengtek. Ha arra gondolok, hogy a vízben is így keveregtek az esszenciák az áramlatokkal, akkor nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb látogatásukat teszik a nagyok is az etetésen.
Az erős fronthatások ellenére úgy látszott, hogy van mozgás a beszórt anyagok körül. Ide-oda billegett a merítőháló nyeléből kialakított bója. Lökdösték a halak, néha úgy tűnt, mintha el akarták volna távolítani, hogy kényelmesebben falatozhassanak. Pergetéssel próbáltam eltölteni az éjszakát, de rablásnak nyoma sem volt, a hold fényesen ragyogott az égen, amit általában a ragadozók nem szívlelnek, néhány kisebb süllőn kívül nem is volt érdeklődő, ezért korán nyugovóra tértem, meghagyva barátaimnak, ha valami komolyabb hallal akadnak össze, mindenképp ébresszenek. Végül a lehűlés csak éreztette hatását a halaknál. Ennek köszönhetően csak pár darab kisebb halat sikerült a parthoz terelniük a pontyhorgász tímnek az éjszaka folyamán.
A nappali órákban a pontyos aromáikat mutogatták meg barátaim… Hát mit mondjak? Nem egyszer összefutott a nyál a számban, a banános-ananászos bojli illatát még most is az orromban érzem. A legtöbb cukrászdában, vagy fűszeresnél nincsenek ilyen intenzív illatok, mint amikkel akkor találkoztam. Még jóféle házikolbászra emlékeztető esszenciákat is véltem felfedezni némelyik csalin. Igazi boszorkánykonyha volt kipakolva a parton.
Mikor már végleg elteltem az illatokkal kézbe vettem pergető botomat, hogy némileg kiszellőztessem az orromat, mert attól tartottam, hogy végül megdézsmálom a készletet. Még szerencse, hogy műcsalijaimnak nincs ilyen illatuk, mert az évek folyamán biztos megrágtam volna párat. Nem is értem, hogy bírják a pontyhorgászok.
Az est közeledtével fátyolfelhők gyülekeztek az égen. Néhol nagyobb halak fordulásait lehetett felfedezni a felszínen. Egyre inkább kezdett visszatérni a remény, hogy az öreg pontyok is megtalálják egyik-másik horgot. Az alkonyat óráiban Árpi akasztott oda valami nagyobb jószágnak, de pár másodperc múlva megkönnyebbült a szerelék. Az éj folyamán az átlagos három kiló körüli pontyok tartották ébren a fiúkat, én éjféltájt bekúsztam a sátorba, hogy megálmodjam a nagy ponty eljövetelét. Süllőkről, harcsákról álmodtam, de ponty nem szerepelt álmaimban, talán ezért is nem jelentkezett barátaim horgán a pontyok atyja. Kora reggel a harmatos füvön békák igyekeztek visszatérni a tóba az éjszakai vadászútjukról. A kapásjelzők irányából néma csend, egy kósza pittyenés sem hallatszott. Lassan a nap is előkúszott a dombok mögül, és felszárította gyöngyszemként csillogó harmatcseppeket. Ekkor visított fel Levi kapásjelzője. Súlyosat akasztott. A hal a túlsó part fele vette az irányt, majd egyre gyorsuló tempóban a mély víz fele vette az irányt. Barátom alig győzte tartani a botot. Egyre csak görnyedt a pálca, a fék recsegett, majd egy pillanat alatt vége lett az egésznek. Elment! Keserűen vettük tudomásul.
Ezzel véget is ért a horgászat, lassan kitekerték a cájgokat a fiúk, és az összepakolás unalmas, véget érni nem akaró ideje következett. Habár nem sikerült a partra kényszeríteni a megakasztott nagyobb példányokat, nem volt hiábavaló a túra. Igen sok halat fogtak barátaim, igaz egyik sem érte el a négy kilót, de a kisebb halakat is meg lehet becsülni, hisz bennük van a jövő. Talán majd legközelebb meglesznek a nagyok és majd arról is beszámolhatok, addig pedig íme néhány fotó, ami a horgászat alkalmával készült.
|
Fenekező horgászat 
Máté Attila 
