Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Élménybeszámoló arrow Vissza a kezdetekhez

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Vissza a kezdetekhez Nyomtatás E-mail
Írta: Gotthárd Ferenc Alpár
2008. november 25. kedd 05:23

Már apró gyermekként is megmagyarázhatatlanul vonzottak a vizek, igaz akkoriban még csak ágúsztatásban, meg kavicsdobálásban merült ki minden tevékenységem, de ennek köszönhetem, hogy horgász lett belőlem.

Történt egyszer, hogy szüleimmel egy hosszabb hétvégét töltöttünk a hegyekben, kisebb baráti társasággal. Természetesen én a közelben csörgedező patak partján csetletten botlottam mind a hat évemmel, és egy idősebb személy felügyeletével. Épp egy vízbedobásra alkalmas kavicsot keresgéltem a parti kövek közt, mikor egy pettyes testű halacskára lettem figyelmes, amint oldalra dőlve lebegett a víz szélében. Mindkét kezemmel megmarkoltam és büszkén emeltem a magasba életem első halát, melynek élénk színű piros pettyei teljesen elvarázsoltak. A délutáni nap sugarai már egy mogyorófa pálcából rögtönzött „horgászbottal” a kezemben találtak a parton. Az a varázslat az évek folyamán még mindig a hatalmában tart, és ha tehetem a mai napig is szívesen, keresek fel ilyen kis hegyi patakocskákat a bennük bujkáló piros pettyes halacskák után.

Hosszú évekig nem látogattam meg az első pisztrángomat adó patakot, ezért a minap úgy döntöttem, hogy ismét felfedezem magamnak, hátha tartogat némi meglepetést számomra. Ezúttal nem mogyorófa bottal készültem, hanem a 2,40 méteres Spin Blade pálcámat állítottam csatasorba, a Ryobi Zauberjével, és 0,18 –as monofil Sufix Primo XP –vel.
 
A mogyorófát felváltotta a modern technika.
A mogyorófát felváltotta a modern technika.


Általában fonott zsinórral pergetek, de az ilyen kis vizeken nincs értelme fonottat használni, sajnos a halak mérete nem teszi ezt indokolttá. A kristálytiszta vízben fő a láthatatlanság is, ha eredményes akarok lenni, tehát a Primo XP, pont a célnak megfelelő volt. A készletet néhány kisebb testű Salmo wobbler tette teljessé, és máris roboghattam a hegyek felé.
 
2,5 és 3 centis Hornet -ek, kedvenc pisztrángozó wobblereim.
2,5 és 3 centis Hornet -ek, kedvenc pisztrángozó wobblereim.


Amint megpillantottam a patakocskát, majd kiugrott a szívem az örömtől, még ma is olyan csodás és olyan gyors, mint évekkel ezelőtt, mikor utoljára erre jártam. Az idő mintha megállt volna.

Nem merengtem sokáig, felcsatoltam egy wobblert és máris belegázoltam a jéghideg vizű patakba. Sajnos az én időm véges volt, csupán háromórányi horgászidő állt a rendelkezésemre, ezért igyekeztem minden pillanatot kihasználni. Felfele indultam a patakocskán, folyásiránnyal szemben, így az igazi, én így szeretek pisztrángra pergetni. Már jó félórája dobáltam, de egyelőre nem történt semmi érdekes. Már-már azon kezdtem gondolkodni, hogy az elmúlt évek mégis otthagyták a kéznyomukat a vízen. -Eltűntek volna a fürge kis halacskák, amiért jöttem? Ám ekkor az egyik kő mellett valaki lecsapott egy a víztetején cikázó rovarra. Óvatosan a kő fölé pöccintettem csalimat, majd tekertem párat a hajtókaron, és ez pont elegendő volt, hogy az ott tartózkodó kispisztráng elkapja. Heves ugrálásokkal próbált szabadulni, de a horog erősen tartotta. Gyorsan készítettem néhány felvételt róla és visszaadtam a hangosan csobogó pataknak.

Végre megvan az első.
Végre megvan az első.


Színpompás halacska.
Színpompás halacska.


Örömmel nyugtáztam, hogy még mindig van ezekből a fürge uszonyosokból, a civilizáció káros hatásai még nem értek el itt őket.

Az első pisztrángom lakhelye, már ezért a látványért is érdemes volt kijönnöm.
Az első pisztrángom lakhelye, már ezért a látványért is érdemes volt kijönnöm.


Újult lelkesedéssel dobáltam kis wobblereimet a sebesen áramló patakba. És láss csodát, alig haladtam száz métert felfele, újabb kapásom volt. Láttam, amint megvillant a kis teste a víz alatt, ahogy a wobblerem után kapott, de nem akadt meg. Ennek ellenére nem voltam szomorú, hisz nem a zsákmányolás volt a célom, hanem a felderítés.

Elmélázva haladtam felfelé a patakon, egyszer csak, iszonyatos zajra lettem figyelmes. Dübörgött a föld, recsegtek az ágak, és ami a legnyugtalanítóbb volt, hogy a zaj forrása felém közeledett. Próbáltam megállapítani, hogy mi is okozhatja e pokoli ricsajt. Nem kellett sokáig töprengenem, alig tíz méterrel előttem, szétnyílt a parti bozót és három fiatal szarvasbika ugrált át a patakon. A látvány egyszerre volt fenséges és rémisztő. Az ember elsőre mindig a legrosszabbra gondol, esetemben medvére gyanakodtam, de amint megpillantottam az agancsosokat, elszállt minden félelmem. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is, így én is tovább folytathattam a horgászatot.

Pár kanyarral odébb, újabb pisztrángocskával akadtam össze. Enyhe rándítást éreztem a boton, aminek rögtön bevágtam, és a kis hal máris a levegőben táncolt. Tipikus pisztrángvédekezési módszer, ugrálva, fejrázások közepette próbálnak szabadulni. Ő sem kerülte el a fotózást, és természetesen ment vissza a hűs, oxigéndús vízbe.

A második halacskám.
A második halacskám.


Még egy fotó róla...
Még egy fotó róla...

 
...és még egy.
...és még egy.


Egy, kövekkel, bedőlt fával tarkított szakaszhoz értem, valósággal éreztem, hogy halat tart a hely, és nem is csalódtam. Épp kiemelni készültem a wobblert, mikor egy kis loccsanással jelentkezett a következő pettyes halacska, de elvétette a célt, és észre is vehetett, mert hiába dobtam újra, többé már nem mutatta magát.

Az ilyen helyeken előszeretettel tartózkodnak a pisztrángok.
Az ilyen helyeken előszeretettel tartózkodnak a pisztrángok.


Nemsokára egy újabb áldozatra leső halacskát sikerült becsapnom. A hátán már begyógyult seb jelezte, hogy számukra sem fenékig tejfel az élet. Az életbemaradásért vívott harcból ő is kivette a részét.
 
Gyönyörű kispettyes.
Gyönyörű kispettyes.

 
A hegekből ítélve, ő is megjárta a hadak útját.
A hegekből ítélve, ő is megjárta a hadak útját.


Bámulatos, hogy mit ki nem bírnak ezek a pompás halak. Harcolnak a sebesen áramló vízzel, amit télen a hegyekben vastag jégtakaró borít, tavasszal meg akkorára duzzad a sok hólétől, hogy egész fenyőfákat hömpölyget a hátán. A vidrákról meg más ragadozókról nem is szólva. Ezért is nincs szívem bántani a kis harcosokat.

Néhány dobást követően, újabb virgonc halacska örvendeztetett meg, aznap az utolsó. Gyorsan szabadon bocsátottam, és az autó fele vettem az irányt.

Önfeledten lépkedtem a mederben lefele, mert boldoggá tett az a tudat, hogy egyetlen horgásszal sem találkoztam, sőt még lábnyomot sem találtam sehol. Úgy látszik, hogy más mindenki elfeledte már a patakot, de én, amíg élek emlékezni fogok rá, és időről-időre visszatérek.



Gotthard Ferenc



Hozzászólások (3)
2008. november 25. 16:15
1.
b_ jozsef (Regisztrált tag) írta:
Gyönyörű halak,igazi túlélők.
2008. december 10. 09:34
2.
ESZTI (Vendégként) írta:
GYonyoru halak szepseg versenyt is nyerhetnenek a pisztrangok.
2009. január 31. 16:37
3.
(Vendégként) írta:
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web