Bármennyire is szerettem volna, kedvenc vizemhez nehezen jutottam el az idén. A kevés szabadidőmben egy többfordulós horgászversenyen vettem részt, többek közt ez is közrejátszott…
Na de végre minden a helyén volna, ha az időjárás is kegyeibe fogadna. Parancs kiadva indulás szombaton! Parancs lefújva, szakad az eső! Újratervezés, és most már, ahogy mondani szokás, ha vénasszonyok potyognak is indulás vasárnap.
Az autóknak minden sarka, és nem sarka foglalt, ruhák esős időre, és nem esősre, élelem a halaknak és nem halaknak, horgászbotok békés és nem békés halakra…
Mikor meglátom a kedves régi ismerőst, szívem gyorsabban kezd kalapálni, jó újra látni ezt a nagy, és titokzatos óriást, ki nem mindenkivel kegyes, de kit befogad azoknak adakozó.
Na de hová is állítsuk fel szállásunk, ami több napig otthonunk lesz? A sok eső miatt a kedvenc helyeimet nem igazán tudom megközelíteni, így marad a kényszer, közel másokhoz…
Ismerősöket fedezek fel - érdeklődök tőlük. Rossz hírek! Ők már több hete vallatják a vizet, de nem sok sikerrel! Marasztalnak - rövid tanácskozás, maradunk! Igaz nem lelkesített ez, mivel elég sokan horgásztak ezen a helyen az elmúlt hetekben, és én lettem az utolsó a sorban… Na, de mindegy, lesz valahogy…
Nem esik az eső, így könnyen megy minden: kipakolás az autóból, táborverés, hamar megvagyunk vele. Már munka közben figyelem a vizet, remélve, hogy látok valami halra utaló jelet, de semmi… Végre áll a sátor, és lassan minden a helyére kerül, vagy talán mégse? Még hátra vannak a botok! Na, ezzel is megvagyunk! Már jöhetne az etetés, na de hová, és mit?
Az etetés helye lassan kialakul gondolatomban, az etetőanyag is perceken belül összeáll, remélve, hogy ízleni fog a halaknak. A menü bojli, különböző pelletek, főtt kukorica, búza, és egy Method Mix. Én az első etetéskor a főtt búza, kukorica, pellet és a Method Mix keveréket használom. Ez a kisebb halakat csalja a meghorgászandó területre és ezek mozgása majd felkelti a nagyobbak figyelmét. Egyszerű az elmélet, működnie kell!
Egy fontos dolog a siker érdekében: próbáljunk egy időben etetni, és vigyázzunk a mennyiségre is. Ha sokat etetünk, megtörténhet, hogy ellenkező hatást érünk el, mint amit szeretnénk. Természetes vízen ahol bőven van táplálék, gyanús is lehet a terülj-terülj asztalkám.
Ha van elég időm és helyem a horgászatra, akkor 1-2 napig nem is szoktam horgászattal zavarni az etetett helyet.
Jönnek a szomszédok és panaszkodnak, hogy napok, hetek óta nem fognak „rendes halat”.
Én nagyon bizakodó vagyok, és érzem, hogy sikerül fogni „rendes halat” is. Majd meglátjuk…
Második nap már fogunk értékelhető halat, pontyocskát, hát úgy másfeles lehetett. Ez jó kezdet! Később aztán fogtunk dévért, kárászt, domolykót, meg süllőt, szép vegyesen mindenből.
A következő napokban minden éjszaka fogtunk egy „rendes halat” halat, ezek súlya 1, 5-2, 5 kg között volt…
 A tavat gyönyörű domolykók is lakják.  Meg ehhez hasonló önök.
Telnek a napok és csak nem akar az a „rendes hal” meglátogatni egy foto erejéig. A szomszédok közben csodálkoznak, hogy ők nem fognak és közben rosszindulatúan mondják, hogy itt nem fogod meg a „nagy pontyot”, de én a lelkem mélyén érzem, hogy ez nem igaz…
 Van itt mindenből, csak nehéz megfogni őket.
Lassan elérkezik az utolsó éjszaka is, másnap indulni kell haza. Hát úgy néz ki, mégis igazuk volt. De en tudtam, éreztem, hogy elfog jönni egy közös fotó erejéig az a bizonyos „rendes hal”.
Türelmesen vártam - nem hiába! Úgy éjszaka 1 óra körül csippent a kapás jelzőm, és a bot a kezemben is volt. Tudtam, nem tévedhetek, a sok akadó miatt akár vesztes is lehetek.
Úgy 10 perc küzdelem után szákoltam meg a halat és a reggeli fotózásig hálóba helyeztem...
 Íme, az a bizonyos rendes hal.  Megérdemel még egy fotót.
Reggel a szomszédok csodálkoztak, hogy nem láttak és halottak semmit és pár közös fotó után még nagyobb volt a csodálkozás. Miután egy csókot nyomtam a ponty orrára és súgtam neki, hogy viszlát, legközelebb, visszanyerte szabadságát.
Ezután már csak a legrosszabb következett, a pakolás, és indulás haza.
Köszönöm Bözöd! Remélem, legközelebb újra kegyeidbe fogadsz.
Bencze Árpád
|
Élménybeszámoló 
Tihamér 
