Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Élménybeszámoló arrow Télen is lehet

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Télen is lehet Nyomtatás E-mail
Írta: Gotthárd Ferenc Alpár
2009. január 05. hétfő 06:33

A téli időszak a legtöbb horgász rémálma... Befagynak a vizek, a halak zöme elvermel, és életfunkcióik lelassulnak. Mit tehet ilyenkor egy megszállott horgász? Kimegy a jégre dacolva a mínuszokkal és vág néhány léket, majd beveti horgait abban a reményben, hogy talán az összes hal nem bújt mélyen az iszapba és akad köztük olyan, amelyik még kapásra bírható.

Köztudott dolog, hogy télen a csuka és a süllő is elég aktívan táplálkozik, ezért ha tehetem, télen is szívesen horgászom rájuk a lehetőségeknek megfelelően. Kis városunktól huszonegynéhány kilométerre akad egy tó, ami ha nem is híres süllőállományáról, de azért akad benne néhány tüskéshátú. Ezekből szerettünk volna nyakon csípni néhányat Imre barátommal. Mint később kiderült hiu ábránd volt, na de ne ugorjunk ennyire előre.

A tavon a jég vastagsága elérte a 25 centit – ennek örültünk is meg nem is. Biztonságunk szempontjából ideális volt a jég vastagsága, csak hát ugye, át is kell azt vágni! A lékek vágása közben egészen kimelegedtünk, a rajtunk lévő ruhák száma egyenes arányban fogyott a lékek számának gyarapodásával.

Eddig a napig Imre barátom nem tartozott a lékes horgászok közé… Téli tapasztalat híján a nyáron is használt, három-négy méteres botjait hozta magával. Fontos dolog, hogy minél közelebb álljunk a lék széléhez fárasztás közben, így lehet a legkönnyebben elkerülni, hogy a lék széle elreszelje a damilt! Ezért javasoltam is Imrének, hogy amennyiben lehet, csökkentse a botok hosszát a tagok egymásba tolásával.

Én a már jól bevált EnergoTeam Ice Bass és Pike, lékes pálcáit vettem magamhoz. A Pike-ot a süllők, míg a Bass-t a keszegek ellen élesítettem be.

A süllőknek szánt botok mellett, még bevetettünk egy-egy cájgot szúnyoglárvával csalizva, abban a reményben, hogy a keszegfélék közül is sikerül fognunk néhányat. Ilyenkor télen az ember szerényebb eredményekkel is beéri, a párdarabos keszegeredménynek is tudunk mi örülni. Szórtam is a lékbe néhány kisebb gombócot a már jól bevált kagylós etetetőanyagból, hogy legyen ami felkeltse a keszegek érdeklődését.

Az első kapás nem váratott sokáig magára. A szúnyoglárvás cájgom úszója szép lassan a jég alá merült. Óvatosan bevágtam, és máris megvolt az első halacska, ami nem volt más, mint egy kis durbincs.

Az első kapás eredménye.
Az első kapás eredménye.


A második, harmadik, sőt még a sokadik kapás is nekem jutott, de mint az első halam, ezek is durbincsok voltak. Imre kezdett furcsán nézni rám, hisz az ő horgán is szúnyog volt feltálalva, és a két lék közti távolság sem volt több két méternél, mégis csak nekem húzogattak a kis jószágok. Imre meg is jegyezte, hogy én biz belemártottam a botom végét abba a bizonyos valamibe, hisz neki még egy pöccintése sem volt. Széles mosollyal mintegy válaszként, egy újabb durbincsot húztam elő a lékből.

Újabb hatalmas fenevad a horgomon.
Újabb hatalmas fenevad a horgomon.


Próbáltam viccelődni barátommal, hogy szólok néhány szót az érdekében a durbincsoknál… És láss csodát! Imre úszója egyszer csak se szó se beszéd, elmerült!
– Na, itt a durbincsod! – mondtam mosolyogva, ám a bevágást követően, ijesztõen görbülni kezdett négyméteres telematch botja. Ez biz nem durbincs lesz! A hosszú bottal Imre nem tudta távol tartani a damilt a lék szélétől, a hal egyre csak körözött és vészesen súrlódni kezdett a 0, 14-es damil a lék szélén. Ez így nem lesz jó! – gondoltam magamban, és jobbnak láttam cselekedni, mielőtt még elpattan a húr! Barátom kezébe nyomtam a beélesített fotómasinát és benyúltam a lékbe, hogy ujjaim közé vegyem a damilt. Imre teljesen kilazította az orsó fékcsillagját, és a fárasztást én végeztem, kézben tartott damillal.

Kézben tartott damillal próbáltam felszínre kényszeríteni a halat.
Kézben tartott damillal próbáltam felszínre kényszeríteni a halat.


Két perc telhetett el, amire sikerült először megpillantanom a tettest, egy potyka személyében. Majd egy újabb perc kellett ahhoz, hogy ki tudjam emelni a halat a lékből... A fárasztás végére rendesen lefagyott kezem a hideg vízben. Mondtam is barátomnak, hogy ez a hal sok meleg teájába fog még kerülni! Örömünk nagy volt, hiszen egyáltalán nem számítottunk pontyra ezúttal.

Végre sikerült kiemelnem a lékből a potykát.
Végre sikerült kiemelnem a lékből a potykát.


Imre és potykája.
Imre és potykája.


A szúnyoglárvával csalizott horog az izmos szájszélben akadt.
A szúnyoglárvával csalizott horog az izmos szájszélben akadt.


A sikeres pontyfogás után, közel fél órán keresztül kapásunk sem volt. Ez idő alatt újra leellenőriztük süllős pecáinkat, de sajnos még mindig érintetlenek voltak a felkínált kishalak… Ezért minden figyelmünket a szúnyoggal csalizott pálcáinknak szenteltük, újabb ponty reményében. Az egyik pillanatban az úszóm minden átmenet nélkül elmerült, a szívem a torkomba ugrott, hogy itt a pontyom, de nem, ismét csak egy kis durbincsot sikerült kifognom.

A pontynak vélt durbincs.
A pontynak vélt durbincs.


A domboldalban két őz jelent meg, és elkeseredetten próbáltak a hótakaró alól némi élelem után jutni. Kapás híján őket figyeltük. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy barátom botjának a hegye erősen bólogat… Hopp, ennek fele sem tréfa! Barátom nem tétlenkedett, egykettőre bevágott, majd ismét következett az a jelenet, amikor én a lékben kotorászok a hal után – ez már csak ilyen, ha túl hosszú a horgászbot! Ez is egy ponty volt, igaz valamivel kisebb, mint előző társa, de mégiscsak ponty – télen. Mohósága meglepett: a horgot teljesen garatra vette, nem is bíbelődtünk a kiakasztásával, hanem egyszerűen elvágtuk a damilt.

Ponty a lékben, de már nem sokáig, hehe.
Ponty a lékben, de már nem sokáig, hehe.


A horog mélyen a szájában volt.
A horog mélyen a szájában volt.


Imre a második potykájával.
Imre a második potykájával.


A fogást követően jó darabig nem volt érdeklõdés a szúnyoglárvás horgaink iránt, és sajnos a süllős botjaink is érintetlenek voltak. De így sem volt miért panaszkodnunk: két ügyes ponty volt már a terítéken! A kapástalanságot egy kis durbincs törte meg, amely valami okból kifolyólag ismét az én horgomon landolt... Hát igen, én lettem a durbincsok réme!

Akárhányadik durbincsommal.
Akárhányadik durbincsommal.


Imre közben rendesen kitett magáért: fogott még egy termetes bodorkát is… A nap végére sikerült kijárnom a durbincsfogás magas iskoláját, míg barátom a pontyok terén jeleskedett. Bármennyire igyekeztünk találkozni a süllőkkel, még csak kapást sem sikerült kicsikarnunk tőlük.

Nap végi teríték.
Nap végi teríték.


Hát ilyen ez a tél… Jeges, fehér és hideg, de valahol mégiscsak izgalmas, úgy gondolom. Ez a nap végleg megpecsételte Imre barátom sorsát is: ő is csatlakozott a lékes téli horgászok szűk táborához. Már csak az igazi lékes botok beszerzése volt hátra, amit barátom másnap lelkesen be is pótolt – immár mindketten készen állunk! Ha ismét vastag a jég, mi ott leszünk!

Gotthárd Ferenc Alpár



Hozzászólások (9)
2009. január 07. 16:04
1.
Ujvari Krisztian-Robert (Regisztrált tag) írta:
Tetszik a cik, de pontosabban nem arulnad el meik torol van szo?
2009. január 07. 17:31
2.
Veres Attila (Regisztrált tag) írta:
Ha legkozeleb ilyen jelegu pecara keszulsz oromelvennem ha szolnal mert egyedul nem szeretek horgaszni es nincsenek anyira fanatikus horgasz ismeroseim akik ijenkor is eljonnenek
2009. január 08. 10:22
3.
Gotthárd Ferenc Alpár (Regisztrált tag) írta:
Krisztián, ez a rugonfalvi tavon esett meg, még a tavaly télen. A friss infóim szerint, most kárászokat fogtak, még ponty nem jelentkezett amióta le van fagyva.
2009. január 09. 10:03
4.
Levente (Vendégként) írta:
Gratulalok a fogashoz,biztos maradando elmeny,amelye barmelyk horgasz alma,ilyen hideg teli napopkon.tovabbi sok sikert!
2009. február 19. 19:53
5.
Nagy Piroska (Vendégként) írta:
2009 febr.19-én teleptettünk újra nagyon szép pontyokat.Ha elhelyezkednek, megengedjük a horgászatukat is. Várjuk szeretettel a pontyokat fogni vágyókat. 
Az idén télen csak januárban lékeltünk, a tó nem fagyott be hosszasan. 
Verestóy Géza fogott süllőt, de valóban, mintha kevesebbet fognának belőle. Vagy a horgászok száma csappant? 
Üdvözlettel: a tó tulajdonosa
2009. február 19. 20:27
6.
ESZTER (Vendégként) írta:
Szeretnem megkerdeni pontosan melyik torol van szo/?Kosz a valaszt.
2009. február 20. 08:17
7.
Gotthárd Ferenc Alpár (Regisztrált tag) írta:
Eszter, a rugonfalvi tóról van szó pontosan. És azon egyszerű okból kifolyólag fogott csak Géza, mert ő sokat lejárt. A másik dolog meg az volt, hogy jó másfél hete lejártam az egyik haverral süllőzni, pergettünk kicsit. Míg ott voltam hívtak az ismerősök, hogy -ki van olvadva rendesen?, mert jönnének a következő napokban ők is. Erre jött Pintyő, hogy másnaptól hozat a pontyokat és nem engedi a horgászatot senkinek március elsejéig. Na mondom, faxa, én ugyan nem pontyoznék, hanem csak simán pergetnék süllőre. És azt miért nem szabad?, hisz a gumihalra, nem sok ponty fog ráugrani. Na mindegy, nem szabad, akkor nem szabad, az ismerőseim is el voltak keseredve mivel már ők is szívesen dobáltak volna süllőre. Erre meg az történik, hogy hallom, másnap biza ott vannak vagy hárman, és süllőzgetnek, meg miegymás, fenekező botokkal. Kérdem én, hol itt a rend, a szabály, vagy a mi pénzünk nem jó, hogy mi nem mehetünk és más mehet? De hát gond egy szálse, ott a SZENTPÁLI, az ÓCFALVI, ahol mindig szívesen látják a horgászokat, és aki süllőzni akar annak ott van BÖZÖD. Ha gy áll a bál, tudok én menni más tavak is.
2009. február 20. 09:39
8.
Eszter (Vendégként) írta:
Jo hogy mondod Ferenc illetve irod hogy potyara ne jarjunk mi is mert az kellemetlen hogy a kicsi szabad idonket se tudjuk kellemesen eltolteni persze hogy szivesebben megyunk oda ahol minket is szivesen latnak .meg egy kerdesem volna kiolvadtak e az alltalad emlitett tavak?
2009. február 20. 09:53
9.
Gotthárd Ferenc Alpár (Regisztrált tag) írta:
Szentpál, már hetek óta ki van olvadva, Ócfalva csak olvadozik meg, és Bözöd is tiszta már.
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web