Kellemes dolognak tartom a téli évszakot, elsősorban azért, mert ismét megérhettem, másodsorban pedig ilyenkor bőven jut idő felidézni az elmúlt év eseményeit, és elemezni az esetleges hibákat, tévedéseket. Képzeletben már vágom a fát (hűvös halomba), csendben tüzet gyújtok a kandalló boltíve alá és hallgatom, ahogy fejemben a tűz pattogása keveredik a víz csobogásával...
Ugyan, nincs is kandallóm, se tűzifám, de ez most nem zavar... Illetve nem annyira. Most nem. Rendezetlenül kavarognak a fejemben az emlékek, most ezeket kell rendezni - próbálok szisztematikus számadást készíteni magamnak: volt egy tavasz, egy nyár és egy ősz.
Tavasz
Reményekkel telve indultam a pajkosan csacsogó, ezüsthajú habok elejébe. Pettyes oldalú halakat, péreket szerettem volna fényképezni. De mindannyiszor szomorúan nyugtáztam, hogy a folyó még árad... A vizek későre apadtak le, és tisztultak ki. Májusban, egy távoli barátom látogatásához kapcsolódott az első komolyabb túránk: egy érdekesnek ígérkező folyót, a Bodzát látogattunk meg, Bodzafordulónal. Érdekessége a folyónak, hogy a Kárpátok kanyarulatának egy olyan átjáróján szalad keresztül, ahol szinte mindig süvít a szél. Továbbá, a
Bodza azon kevés erdélyi vizek egyike, amelyben jelentősebb sebes pisztráng populáció tudta átvészelni a helyi gilisztázók ostromát. Nos, a nevezett kiránduláson még nem könyvelhettünk el kimagasló eredményeket, de én tudtam, hogy ezzel már "elkezdődött"....
Nyár
Aztán jött a nyár, és csak tovább esett az eső... Esett reggel, és esett este, a rövidke szüneteket leszámítva, majdnem folyamatosan. Bizony, fojtogató érzés egy megrögzött vadvízi legyezőhorgásznak otthon bámulni a reggeli híradót - jól tudjuk ezt... Amikor már a legyezés reménytelennek tűnt, beleástam magam a kocka-tavi egyenpontyok machbotos aprításába... Júniustól augusztusig, mint oázisként tündököltek a pontyozás sivatagjában azok a napok, amikor nem kakaó hömpölygött a környező folyók medrében, és nagy lendülettel kaptak a pérek - ilyenkor sietve kínáltam nekik a párás esténken kötött legyeimet: néha egy kis Pale Evening Dun, máskor Royal Coachman Para, meg egyéb finomságok. Hiányoztunk egymásnak...
Ősz
Majd eljött az ősz, és vele együtt a nyár - nem, ez nem elírás: csodálatos, ragyogó ősz köszöntött ránk az elmúlt év utolsó felében. Könnyű szívvel abbahagytam hát az úszós pontyhorgászatot, és örömmel kerestem fel a jól bevált péres helyeket. Meglepődve tapasztaltam viszont, hogy a megszokott helyeken már nem hemzsegnek a pérek... Hová tűntek, hiszen évekig itt fogtuk őket a nagy kövek körül, a gát alatt, a fűrésztelep mögött... Sok időbe telt, amíg rájuk találtam, kilométerekkel lennebb, a Küküllő folyó udvarhelyi szakaszán. Magyarázatnak nem tudok elképzelni egyebet, mint azt, hogy az állandó magas nyári vízállás miatt csendesebb, lassúbb folyású otthont kerestek maguknak, de bíztam abban, hogy visszaköltöznek régi helyeikre, amint az adottságok ott újra kedvezőek lesznek. Én pedig ebben az évben is ott leszek, és várom őket!
 A múlt évi legyes idényt a Bodza folyón kezdtük.  Vendég barátom a Bodzát teszteli.  A Bodza pisztrángjai, ha méretükkel nem is, de színezetükkel elkápráztattak.  Egy kis kapaszkodásba kerül, és ilyen szép kilátásban lehet része az embernek!  A kisebb patakok is nagy vízhozammal haladtak egész nyáron.  Olykor csak egy kis entomológiai búvárkodás jelentett felüdülést...  ...na, és a pontyok.  Ez sem utolsó látvány!  Attila öcsém is kivette részét a pontyozásból.  Pontyos fotóimat is neki köszönhetem.  Ősszel ismét előkerültek a nagy feketeszemű kedvenceim...  ...és minden visszatért a megszokott medrébe.  Öcsém a pergetőbotot is munkára fogta...  A körömvillantó olykor még a péreket is megbabonázza!  Ha tisztul a víz, nagy eséllyel találkozhatunk az erdélyi vizekben gyakori folyami rákkal.
Adorjáni István
|
Élménybeszámoló 
