Nemrégiben két igazán szórakoztató napot tölthettem a homoródszentpáli halastónál. Az elsõ és legfontosabb tényezõ az volt, hogy horgászhattam végre a több napos rossz idõ után, és az sem mellékes, hogy még halat is sikerült fognom. Igaz nem a rekordlistások közül, de azért én nagyon örültem nekik is. Az említett napok egy hétvégét takarnak, és ebbõl is konkrétan a vasárnapi napot emelném ki.
A szombati eredményes nádi potykázástól felpaprikázva, vasárnapra is hasonló programot terveztem be. Hajnalok - hajnalán vágtunk neki az útnak, vígan szelte az autó a kilométereket, egészen az elsõ komolyabb gödörig, amit nem sikerült kikerülni a mellette lévõ három gödör miatt, és durrdefektet kaptunk. Mire a kerékcserén túl voltunk, már javában pitymallott. Végül is a hátra lévõ utat akadálymentesen megtettük és nemsokára horgászbottal a kezünkben rohantuk meg a tavat. Kis csapatunk többi fele a fenekezõ horgászat mellett döntött, mondván, hogy nekik nem kellenek holmi apró potykák, õk csak nagyot akarnak fogni. Én szerényebb voltam és beértem a maximum másfeles potykákkal is, ezért visszatértem elõzõ napi színhelyemre.
 Tükörsima vízfelület fogadott.
A vízfelszínen nem voltak halakra utaló jelek, de én tudtam, hogy ott rejtõznek a bajszosok, ugyanis elõzõ nap ott hagytam õket. Alig szereltem fel a matchbotomat, iszonyatos erõvel kezdett fújni a szél. Nem vagyok az az ijedõs gyerek, ezért gondolkodás nélkül begázoltam a vízbe és megszórtam a helyet, némi kukoricával és etetõanyaggal vegyesen. De sajnos a halak nem tartózkodtak a sekély vízben, ezt be kellett látnom, bõ egy órás eredménytelenség után. Zizegett a nád, erõsen hullámzott a víz, ezért a mélyebb részekre húzódtak. Kénytelen voltam abbahagyni a nádi horgászatot és visszatértem a partra, abba a reményben, hogy ha alább hagy a szél ereje, ismét felkeresem halaimat a nád szélén. Végül csak megkegyelmezett az idõjárás és némileg csillapodott a vihar is, így hát ismét megcéloztam a nádast, újult reményekkel.
 A kis nádöbölben szélcsend honolt.
A nádas némileg kifogta a szelet, így teljes szélcsend volt a kis öblöcskében. Hamar beszórtam némi kaját a halaknak, és sietve horgászni kezdtem. Kicsit bátortalanul, de hamarosan mégis megjelentek az elsõ pontyok az etetésemen. Már csak ki kellett várnom, hogy mikor kapja el a horgom egy éhes potyka.
 Két szem kukoricába rejtve várta a bevetést a horgom.
Nemsokára megjött az elsõ kapás is, amit el is izgultam, ezért fárasztás helyett bogozhattam le a cájgomat a mellettem lévõ nádcsomóról. A baklövésemet hamarosan kijavítottam, a következõ kapásnak idõben nyúltam oda, és máris fáraszthattam a nap elsõ halát. Az elsõt hamarosan követte a második is és így tovább. Egyik kifogott halam sem volt a nagyok közül. Egy komolyabb halat akasztottam a nap folyamán, de az, gondolkodás nélkül letépte a 0,18- as damilomat. Esélyem sem volt a kb. 5 kilós tükrössel szemben, mert hát tükörponty volt a tettes, ugyanis a kis vízben jól láttam a halat teljes pompájában. Nem bánkódtam nagyon, ami nekem volt rendelve azt megfogtam, ami meg elment, hadd menjen, megyek még úgyis, és akkor találkozunk majd.
Tovább nem is szaporítom a szót, íme néhány fotó az aznapi kalandomról.
 Gyere szépen a bácsihoz.  Bottartó állvány helyett a zsombék is megtette.  Óvatosan közlekedtem, hisz a madarak jó része már tojásait őrzi, ez pont egy szárcsafészek.
 Próbál menekülni, de nincs kegyelem, én vagyok az erősebb.
 Egy tarkófogás és vége.
 Átlagponty.
 Kapásra lesve.
 Meg is van a tettes.
 Nézet nagy bambán, nem értette, hogy mi is történik vele.
 Egy harcosabb ellenfél.  Csoportkép.
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, társaim hívó szavának engedve szétszedtem a botomat, és kivittem potykáimat a partra egy kis fotózkodás erejéig. A parton meglehetõsen fújt a szél a kis öblöcskéhez képest, ezért sebtében felkaptam a vízálló kabátomat, hogy némileg védjem magam az éles széltõl. A néhány emlékfotó elkészülése után útjára bocsátottam a pikkelyes brigádot, hadd legyen kikkel szórakoznom legközelebb is.
|
Élménybeszámoló 
MOLDOVAN ZS.ATTILA 
