Már egy ideje készülök, hogy pár sorban, és több fotóval is elmeséljem a szentpáli csukákkal töltött két nap eseményeit, de valahogy nem sikerült a dolog végére jutnom. Ami késik, múlik - vagy hogy is van ez? A lényeg, hogy végre sikerült leülnöm és kalap alá hozni a dolgot.
A két alkalomra, mintegy másfél hét különbséggel került sor. Ami viszont mindkétszer ugyanaz volt, hogy Nagy Levente és Becási Attila mellé társultam be a csukavadászatba. Már pirkadatkor a tóparton tébláboltunk, vártuk, hogy a csukák is felébredjenek.
Az első horgásznapon erőteljes széllel kellett hadakoznunk, hogy a műcsalikat a megfelelő helyekre tudjuk bejuttatni. Semmiképp nem volt egyszerű feladat, elég gyakran landoltak a csalik a nádon, néha azért sikerült a vízbe is pottyantani őket. Már az elején mindannyiunknak jutottak kisebb ragadozók, de mi szerettünk volna az öregebbekkel is barátságot kötni. Sajnos nem minden úgy alakul, ahogy az ember szeretné.
 Az első jobbacska hal.  Viszlát három év múlva.  Egy kicsit esett az eső is.
Első nekifutásból a sekélyebb részeket vallattuk meg könnyű támolygókkal, felszíni wobblerekkel, jómagam meg néhány körforgót is bevettem a cél érdekében. Mindenre volt kapásunk, csak valamiért nagyon óvatosak voltak a krokik és zömmel már a kapás pillanata után megszabadultak a horgoktól. Hogy még nehezebb legyen a dolgunk, a víz bezavarosodott a folyamatos hullámzástól, és egy adag esőt is kaptunk a nyakunk köré. A mélyebb részeket, ahol esetleg a vénebb útonállók bújhattak, teljesen elfelejthettük, a zavarossá vált vízben a szemükig sem láthattak a halak. Fémdetektorra lett volna szükségük, hogy a támolygókat illetve körforgókat megtalálják. Teljesen a sekély részekre szorultunk, ahonnan azért sikerült a nap végére kipiszkálni néhány ordast. Szerencsém volt, sikerült két combosabb halat magamhoz édesgetnem, sajnos még ők sem az igazi nagyok közül voltak, de mindenképp örültem nekik is.
 Harcos ellenfél.  Csak én vagyok az erősebb.  Az agyonhasznált csali egy újabb áldozata.  Pózolunk.
A második kiránduláson már valamivel kegyesebb volt az idő hozzánk. Nem szakadt az eső, és az orkán is másfele tombolt. A halak ezúttal még finnyásabbak voltak. A kis vízben látványos ráfordulásokkal vették el a vasat, de pillanatok múlva már vissza is adták. Mikor két dobásból két jobbacska halam hagyott faképnél, elhagyta a számat néhány olyan szó, amiért a jobb helyeken is másfél rózsafüzért kell elmorzsolni.
 Nem kell megijedni, gázlóruha van Becán nem mackónadrág.  Levente máris akasztott...  ...és nem enged a nád, nyomás utána!
Már a déli harangszó visszhangzott a dombokon, és még nem volt csukaszagú a kezem. Ráadásul egyik kedvenc csalim is bent maradt banális hibából és annak ellenére, hogy feltúrtam az iszapot, mégsem leltem rá.
Az egyik kis öbölből fiatal csuka ugrott a csalimra. Amint átmarkoltam, már ki is esett a szájából a kanál. Annak ellenére, hogy újrafentem a horgokat, mégsem volt jobb az akadás.
Aztán jött a feketeleves. Sikerült egy pénztárcát kibúvárkodnom, amiben a ronggyá ázott horgászjegy mellett egy még rongyosabb 500 eurós lapult….hogy az a….!!
A horgászjegy dátumából ítélve majd két évig ringatta a víz, ezért nem láttam már értelmét, hogy az amúgy is szétázott iratokat visszajutassam, a tulajdonosa egész biztosan már újat szerzett magának. Azt még meg kell jegyeznem, hogy a szúnyoglárvák egész otthonosan érezték magukat a tárcában.
 A jövő nemzedéke.  A múlt maradványa.
A sorozatos kudarcok után végre reccsent a fék, görbült a bot és ezt a halat már a fotógépnek is megmutathattam. Sajnos ezúttal sem volt eget rengető fogásban részünk, de a tó jelét adta, hogy vannak szép csukái, amikért érdemes még visszatérni.
 Majd levert a lábamról.  Most meg menekülne.  Na gyere csak!  Heh, én győztem.  Na mutasd magad.  Próbálom óvatosan visszatenni...  ...de ő sajátos megoldást választott.
Összegezve az eltelt napokat, volt részünk jóban és rosszban is, de hát végül is erről szól a horgászat. Egy dolog biztos, amint tehetem ismét ott leszek, és remélem, összeakadok az öregekkel is.
Gotthárd Ferenc Alpár
Fotók (egy része): Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
Lukács Levente 
