Alig két hete Adél, a húgom azzal ált elém, hogy szeretne egyet horgászni, na és persze fogni is, mégpedig pontyot. Nekem, valahogy nem volt kedvem pontyozni, leginkább pergetni szerettem volna, és köztudott, hogy pontyra nem épp ez a legmegfelelõbb módszer. Ezért ki kellett találnom valamit, hogy mindenki jól járjon, hamarosan meg is volt a haditerv, irány a homoródszentpáli halastavak, ott tudok pergetni is, amíg Adél pontyozik.
És hogy Adél ne unatkozzon két pontykapás között, csatlakozott hozzánk Tüncikém is, így a húgom a barátnõmmel jól ellesz a pontyokkal, míg én pergetek a csukákra, jól ki van ez találva, kérem.
Volt egy kikötésem is: én botot meg, mindent, ami szükséges rendelkezésükre bocsátok, de nem asszisztálok nekik, a horogkötéstõl a halszákolásig minden rájuk vár, én csak fotózni fogok, no meg persze pergetni, hehe. Nem kell szõrös szívûnek gondolni engem, ugyanis Adél már nem kezdõ horgászat terén, gyerekkorunkban is folyton a sarkamban volt, ha horgászni mentem, mindig került horgászbot is, amivel horgásszon, és halat is fogott persze, olykor még nagyobbat, is mint én. Mostanában már ritkábban jövöget idõhiány miatt, de ha ideje van, akkor szívesen ragad horgászbotot a kezébe a békéshalak ellen.
Dél körül érkeztünk meg a tópartra, és rögtön neki is láttunk horgászni. A cájg rém egyszerû volt, egy etetõkosár, ami csúszóra volt szerelve, meg egy horog, hogy valamire a hal is fel tudjon akadni. Csalinak ínycsiklandozó giliszták voltak a horogra aggatva.
Hogy még érdekesebb legyen a dolog, a nap végén összesítünk, és aki kevesebbet fog annak teljesítenie kell a gyõztes óhaját. Igaz ketten voltak ellenem, de úgy éreztem ennyi elõnyt, adhatok, mégiscsak lányok.
 A cájgok beélesítve.  Adél fárasztás közben.
 Egyre közelebb a hal a sorsához.  Egy merítés és eldőlt a csata.  Gyerünk, köpd ki szépen a horgot.  Egy újabb hal a horgon...  ...és itt már a hálóban.
 Készül, a terülj-terülj asztalkám a pontyok részére.  Hát nem étvágygerjesztő?  Pontylesen.  Pontyok a terítéken, itt még azt hittük, hogy ez a végleges létszám.  Aranyszínű potyka visszaengedés előtt.  Örömteli pillanat.  Akkor most mész vagy maradsz?  Még egy utolsó fotó a szabadság előtt.  Legnagyobb csukám aznap...  ...és társa.
 Fotózkodás közben az egyik boton kapás van, Adél nyakon is csípi rögtön.  Még egy utolsó menekülési kísérlet.  Innen már nincs menekvés.  Épp csak szájszélben a horog, ezt a halat csak a szerencse tartotta a horgon.  A szabadság pillanatai.
Mondanom sem kell, hogy elvesztettem aznap a versenyt, jó néhány ponttyal túlfogtak a csajok rajtam, és, hogy mi is volt az óhajuk, az maradjon az én titkom.
 Ez a látvány feledtette velem aznapi kudarcomat.
Gotthárd Ferenc Alpár
|
Élménybeszámoló 
K Bela 
