Egy szombat este az interneten, egy lengyel műcsaligyártó cég, a Salmo honlapját böngésztem. Kerestem a 2009-es esztendő újdonságait, új modelljeit, színeit. Különösen érdekeltek a kisméretű wobblerek, mint amilyenek a Salmo Hornett-ek és az aprócska Tiny-k. Közben az asztalra kipakoltam a műcsalis dobozom bentlakóit és nézegettem melyik színből van, miből nincs, és mit szeretnék a közeljövőben beszerezni.
A tavaly elég sok halat, főként domolykót, meg pisztrángot fogtam velük, így egy kicsit elidőztem leírásuknál. Az angol nyelvel nem vagyok jó viszonyban, így párom fordította…
A Salmo Tiny elegánsan esik a víz felszínére, akár egy rovar, melyet a szél lökött bele. Közben rápillantok az egyik műcsalira és egyből egy darázs jut az eszembe (igazuk van). Vigyázat máris kapás lehet! Ha nem, akkor hagyjuk enyhén süllyedni és érezzük mágikus rezgését. Jól érezhető mozgása!
 Minden horgászat a felszerelés összeállításával kezdődik.  Fék beállítva...  Salmo Tiny wobblerek.  Az egyik kedvenc színem.
Hogyan horgásszunk vele? Fontos kérdés és a válaszon áll vagy bukik a horgászat sikere, vagy sikertelensége!
Felszíni és mélyvízi horgászathoz egyaránt alkalmas, ha használjuk a süllyedő (S) vagy felszíni (F) változatát. Klasszikus módja egy folyón, ha átdobjuk a víz túlsó partjára és olyan lassan vontatjuk, ahogy csak lehet. Ha sok az akadó, akkor hagyjuk, hogy az áramlat olyan messze vigye, amennyire csak lehet, majd lassan kezdjük vontatni, szünetekkel, ígéretesnek tűnő helyeken lassítva a vontatást, időzzünk többet.
Ez rendben is van, eddig is így csináltam, anélkül, hogy olvastam volna!
 Kezdődhet a móka.
Vasárnap délelőtt párommal sétáltunk a folyóparton, persze a pergető bot sem maradt otthon, kezemben tartottam. Dobtam néhányat körforgóval, amikor érdekes dolognak voltam szemtanúja.
Egy újbegynyi darázs esett a vízre. Szárnyait csapkodva próbált újra felemelkedni, de a víz nem engedte. Lassan sodorta az áramlat, aztán néhány méter után egy „semmiből érkező” búrvány eltüntette a víz felszínéről. Közel voltam hozzá, csupán néhány méterre, tisztán láttam a halat, még a cuppanó hangját is jól halottam. Egy gyönyörű domolykó volt a tettes!
Első reakcióm anélkül, hogy szóltam volna páromnak, elővettem műcsalis dobozom és találomra egy kis Tiny-t akasztottam a kapocs végére, majd dobtam.
 Itt az első jelentkező.  Jó hal, szépen dolgozik.  Most már az enyém vagy.
Csak ekkor mertem először megszólalni. „Emlékszel az este mit olvastunk… Elegánsan esik a víz felszínére, akár egy rovar, melyet a szél lökött bele”. Közben már éreztem a kistermetű műcsali rezgését, mikor hatalmas ütést kaptam. Szerencsére nem a páromtól, és nem a fejemre, hanem a kis Tiny-nek vágott oda valami. Félkörbe tűrődött a könnyű 0-10 grammos pálca teste, kezem meg erősen ráragadt a kényelmes parafa nyelére. Fárasztottam!
Érdekes nem? Előző este olvastam, ma meg szinte szóról szóra ugyanaz történik élőben. Mi ez, ha nem szerencse? Az is benne volt az biztos, hisz mindig benne kell lennie, de mégis a kis műcsalit illeti a dicséret.
 Gyönyörű domolykó.  Csók... aztán mehetsz.  C&R  Isten veled...
Gyönyörű domolykót ragadtam tarkón, majd a kamerának is megmutatva, megszabadítottam a szúrós falattól és egy csókot adva neki szabadjára engedtem.
Elmosolyogtam a történteken és hangosan megjegyeztem. „Ha ez mindig így menne...”
Ezzel még nem volt vége mindennek. Néhány méter után újabb halat akasztottam, mely méretben nem sokkal maradt alul előző tárástól. A kis Tiny újból bizonyította fogósságát!
Az elmúlt években több márkát, színt és modellt kipróbáltam, de bátran kijelenthetem, hogy a Salmo Tiny-k és Hornettek (mert azokról sem szabad megfeledkezni) az egyik legjobb műcsalinak számítanak a domolykó és pisztráng horgászatában, gondolok itt a hegyi patakokra, kisebb folyókra és csatornákra.
Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
Misi 
