|
Néhány éve egy olyan horgászembert volt szerencsém személyesen is megismerni, aki nem csak a versenyhorgászatban bizonyított, de a horgászat más területein is jártas, tapasztalt horgásznak számít. Szerintem különösebben nem kell bemutatni személyét, hisz elég sokan ismerik elég, ha a nevét említem… Benzár Zsolt barátomra gondolok.
Beszélgetéseink alkalmával többször is szóba hozta, hogy hajdanán milyen szép domolykókat és péreket fogtak a Maros felső szakaszán, ahol én is horgásszá cseperedtem. Meglepődve vettem tudomásul, hogy szinte jobban ismeri a folyót mint én, aki szinte minden nap a partját járom és halait számolom.
 Fárasztás közben... de inkább a végén.  Ezek már az öröm pillanatai. Fogott már ennél sokkal nagyobb halakat, mégis tud örülni... sokan ezt nem tudják!  Örömében azonnal csókolozni kezd a hallal... remélem a felesége nem szerez tudomást róla.
Emlékszik minden kanyarra, ismeri a Veres Martot, a Görgény Hídját, a Gábor Tanyát… és sorolhatnám, pedig a folyótól kilométerekre lakik. Ezek mind olyan nevek, melyeket többnyire csak a helyi és azokból is az idősebb horgászok ismernek, pedig sokan megfordulnak itt.
Még tavasszal a Budapesti horgász (FEHOVA) kialításon felmerült egy közös horgászat ötlete, hogy valamikor a nyáron végigjárjuk ezeket a sokak számára semmit sem mondó „régi helyeket”…
El kellett telnie egy fél esztendőnek a nyár lassan őszre váltott, mire szinte véletlenszerűen, semmi egyeztetés nélkül, de összejött a közös horgászat egy rövid vasárnapi délutánba foglalva…
Délre harangoztak a közeli faluban, mikor megcsörrent a telefonom, Zsolt barátom hívott és a tőle megszokott vicces stílusban érdeklődött, hogy merre és mire csapkodom a vizet… Én éppen a műlegyeket úsztattam… a víz kristálytiszta és a halak is nyitott szájjal úszkáltak, csak oda kellet dobni nekik a legyet.
Eltelt másfél óra és Zsolt autójával megérkezik a Maros partra. Üdvözöljük egymást, megkínál finom rétessel (tényleg finom volt), majd egy rövid eszmecserét folytattunk. Én néhány szóban összefoglalom a Maros jelenlegi helyzetét, hol-merre és mit érdemes próbálni, ő meg viszonzásképpen mesél az elmúlt világbajnokság történéseiről, miközben egy vadonatúj 3, 90-es COMPETITION MATCH-botot vesz elő az autóból, erősített rá egy 2000-es méretű kis BANAX orsót, dobjára csévélt néhány méter vékony zsinórt.
Maga a szerelék sem volt bonyolult. A főzsinór végére egy apró forgó segítségével egy 60-70 centis előkét erősített melynek végén ott volt a tollakkal álcázott apró horog. A forgó egyben a súlyt is helyettesítette, aminek segítségével el tudta dobni az apró műlegyet.
 Apró műlegyek, melyekkel sikerült becsapni a halakat.
Kérdem tőle: Zsolt te mit művelsz, arról volt szó legyezni fogunk? Azt fogunk, én így szoktam! Jött vissza a határozott válasz. Mire letudtam nyelni a szavakat, már térdig gázolva a hideg vízbe egy bokor alatti kis forgóra dobta a legyet, aztán néhány perc elteltével már fárasztotta is a gyönyörű színekben pompázó halat, aztán a második, a harmadikat… az idő teltével már nem számoltuk hányadikat, de sokat.
 Valahol ott kell lenniük...
 ...ott láttam szedegetni őket.  És ott is vannak!  Látványos volt a kapás és a fárasztás is.  Gyere szépen.  Most már az enyém vagy.  Na lássalak, hogy is mutatsz közelről.  Nagy szemeit ránk meresztve várja, hogy mi fog történni vele.  Testéhez képest nagy hátúszóval rendelkezik, mely gyorsá és erőssé teszi a sebes vízben is.  Kérem vissza a legye...  ...aztán mehetsz.  A domolykók se hagyták békén a vízre hulló műlegyet
Közben persze faggatni kezdem, hisz meglepődtem, mikor a hosszú nem éppen erre módszerre tervezett bottal kezdte fogni a halat (én megvoltam győződve, hogy legyezőbottal fog érkezni). Nem, ő így szokta dobni! És eredményes, hisz aznap délután több domolykót és pénzes pért is sikerült becsapnia ezzel a technikával, módszerrel nevezzük bárhogy is azt, lényeg, hogy működik.
Jó kis horgászdélután volt, szerintem ő se fogja egyhamar feledni!
A halak se bánták az egészet, hisz fotózás után az összes szabadságot nyert!
Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
Vargyas Kalman 
