Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Élménybeszámoló arrow Kis halak, nagy örömök

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Kis halak, nagy örömök Nyomtatás E-mail
Írta: Nagy Levente
2008. október 26. vasárnap 07:36

Sokszor elhangzik „Nagy víz nagy hal”. Ha ezt visszájára fordítjuk, akkor „Kis víz kis hal”. Ebben van némi igazság, de lehet meglepetés is a dologban, erre volt és lesz is példa...

Ezelőtt három évvel történt

Rövid 2, 10 m-es, finom pálcával kis két centis Salmokat dobáltam. Domolykóra „fájt a fogam”. Jól is kezdődött a nap, az első órában sikerült négy „horogra érett” példányt is „kivarázsolni a vízből”. Jól kezdődött és még jobban folytatódott!
Egy növényekkel teli forgóhoz értem. Útnak indítottam a műhalat, jól dolgozott a kis Salmo, éreztem, hogy történni fog valami… Hirtelen ránehezedett valami a bot spiccére, majd ugyanolyan gyorsan vissza is engedett. Tudom, nem kell mondani csuka volt az, ami megfosztott a nagy becsben tartott műcsalitól. Előkét kötöttem, új csalit kerestem, és helyet változtattam.

A még nálunk kis patakként csordogáló Maros.
A még nálunk kis patakként csordogáló Maros.


Jó pergetőpálya!
Jó pergetőpálya!


Egy kettes számmal pecsételt, piros pöttyökkel díszített körforgó került a kis karabinerre... Behúztam az első dobást, majd be a másodikat, tudtam mi a dolgom. A sokadik dobásnál jártam, mikor erőteljes rávágás, akasztás, majd példátlan védekezés. Megvolt a nap első csukája. Másfelesre saccoltam! Meg a második, a harmadik... aztán a nap végére meglett a 13-dik ragadozó is. Egy közel járt a ketteshez, négy pedig a másfeles határt súrolta. A többi előtt is kalapot lehetett emelni.
Most kérdem én mi ez, ha nem meglepetés? Aki nem ismeri a Maros ezen szakaszát, az azt mondaná ez csupán egy jól sikerült horgászat volt. Én azt mondom annál itt többről volt szó!

Leggyakoribb zsákmány a domolykó...
Leggyakoribb zsákmány a domolykó...


...mely nagyon szereti a kis wobblereket.
...mely nagyon szereti a kis wobblereket.


Ezzel még nem volt vége mindennek! Hogy legyen min éjszaka gondolkodni, mikor már hazafele tartottam, megszólalt a telefonom. Csaba cimborám érdeklődött, a napi eredményekről. Büszkén és elégedetten számoltam be a történtekről. Nehezen akart hinni szavaimnak, de én is az övének! Sikerült megfognia élete eddigi legnagyobb ragadozóját, mely egy a négy kilótól alig néhány grammal elmaradó gyönyörű Esox Lucius volt.
Akkor már tudtam, hogy aznap nem mindennapi dolognak voltunk részesei, melyet elsősorban „egyetlen folyónknak” a Marosnak köszönhettünk. Sosem fogom feledni azt a napot!

Csukánk is van néhány.
Csukánk is van néhány.


Igaz nem nagyok, sőt átlagban kicsik. De keményen küzdenek! És ha szabadjára engedjük, lassan növekednek.
Igaz nem nagyok, sőt átlagban kicsik. De keményen küzdenek! És ha szabadjára engedjük, lassan növekednek.


Ez éppen egy Salmo Bulhed-et nyelt mélyre.
Ez éppen egy Salmo Bulhed-et nyelt mélyre.


Egy szombat délután
 
Egy szombat délután párommal a Maros felső szakaszán pergettünk. Néhány eseménytelen perc, vagy inkább óra után, egy kövekkel kirakott szakaszhoz értünk, ahol apró domolykók tizedelték a vízre hulló rovarokat (de jó lett volna akkor legyezni). Óvatosan bemértem a távolságot majd lőttem, pontosan a halak feje fölött landolt a kis Salmo. Mélyre törő volt a kisméretű karabineren, „lusta” voltam cserélni.

Egy kis szerencsével, pisztránggal is találkozni.
Egy kis szerencsével, pisztránggal is találkozni.


Első behúzásnál óvatos kopp, majd néhány méter után újabb, de most már duplázott. Bevágtam és sikerült kiragadnom egyet a több tíz domolykó közül, melyek a víz színén lakmároztak. Megszokott dolog, halat lát az ember, aztán megfogja. Így kell ezt csinálni, nincs ebben semmi csodálnivaló.
Magasba emelve megmutattam közönségemnek, majd óvatosan útjára engedtem. Jöhet a következő! Újabb dobás, melyet sikerült egy kissé túllőni a célon és a vízben hajladozó sásra dobni. Óvatosan megbillentem a kis műcsalit, majd az mind ki tudná dolgát, anélkül, hogy leakadt volna pontosan a növényzet előtt vizet ért. Behúztam neki, hogy minél hamarabb megszabaduljon a veszélyes környezetből (az ilyen hibáknak gyakran áldozat a vége). Aztán a „semmiből” rávágott valami. Nem valami volt az, hanem egy kis csuka!
Álmomban se gondoltam volna, hogy aznap csukát fogok, a folyó ezen szakaszán, ahol még a kisebb domolykók háta is kilátszik a vízből, sőt ha fordulni szeretnének az csak háromból sikerül. Patakban csukát? Mi ez, ha nem meglepetés?
Szerencsésen partot ért, majd bemutatásra került a parton várakozó zsűrinek. Szépségére 10-est kapott, méretét nem pontoztuk, szabadságot nyert. Gyönyörű volt sosem feledem azokat a színeket...


Kis Hornettek. Ezekkel mindig érdemes próbálkozni.
Kis Hornettek. Ezekkel mindig érdemes próbálkozni.


Kezdett érdekessé válni a nap. Néhány perccel később ugyanazon a helyen, egy kis sebes pisztrángot akasztottam. Pisztráng, csuka és domolykó ugyanazon helyen? Megint felteszem a kérdést: mi ez, ha nem meglepetés? Talán újra kellene fogalmazni a halak biológiájával foglalkozó szakkönyveket... Az biztos, hogy néha érdekes dolgokkal lep meg ez a kis folyó.
foto10. Apró műcsalik, finom felszerelés.
Az ilyen és ehhez hasonló élmények miatt lettem a könnyű pergetés megszállottja és talán e miatt nem is tudok hatalmas harcsákról, csukákról, süllőkről beszámolni. Könnyű 0-10, 10-30 gramm dobósúlyú, rövid 2, 10-2, 40-es pálcák, kis 2000-es orsók, apró néhány centis wobblerek, körforgók és nem utolsósorba igazi vadvizek melyek engem igazán izgatnak. Persze én is szeretek keszegre, pontyra, meg paducra horgászni, sőt nagy halakat is szeretnék fogni, de a végszó mindig ugyanaz, vissza az „egyetlen folyómhoz” a Maroshoz, pergetni.
Úgy gondolom ez sosem fog változni.

Nagy Levente



Hozzászólások (1)
2008. október 31. 08:03
1.
Zsombor (Vendégként) írta:
Ez egy nagyon jo kis cikk! 10-es  
Élyen a "Maros"!!!
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web