Nem bírtam a bennem szunnyadó fenevaddal, mennem kellett, hívott a természet. A sok kicsi kukac fel-alá járkált bennem nem hagytak egy perc nyugtot sem. Gyors telefonálgatás után, már össze is állt a haditerv. Irány a zetelaki víztározó. A jég még biztonságos a napok óta tartó melegek ellenére, ami a legtöbb tóról már nem mondható el.
A reggeli pirkadatban indultunk Leventével, hogy mihamarabb a vízen legyünk…izé, jégen legyünk. Ismerős arcok fogadtak a tóparton, ők gyorsabbak voltak, de nem tudtak még eredményről beszámolni. A szokatlanul meleg időnek volt némi „káros” hatása. A hirtelen elolvadt hótól megnőtt a vízszint, és eltávolodott a parttól a jéghatár, csupán néhány helyen lehetett biztonságosan rámenni a jégtakaróra. A másik gondot a zavaros víz jelentette. Elméletem szerint, ha sikerül tisztább vízrészt találnunk, akkor jobb esélyekkel próbálkozhatunk, mint ismerőseink, akik a zavarosabb részen lesték a lékben bóbiskoló úszóikat.
Nem volt könnyű feladat a tükörjégen csúszkálva 200-300 méterenként lékeket fúrni, hogy tiszta vizet leljünk. Némi keresgélés után áttetszőbb vízre bukkantunk, egy próbát mindenképp megért, ha nem jönne be, akkor még előttünk a nap és lehet keresgélni.
 Talán itt szerencsével járunk.
Kapás híján a türelmem hamar elfogyott – irány a gát – adtam ki a vezényszót. Nem volt könnyű kis séta, csúszkáltunk, csetlettünk – botlottunk, mint két részeg kacsa, de végül ép testrészekkel érkeztünk meg a gátat védő kövezéshez. Amint megpillantottuk az első lékben felbuggyanó vizet, rögtön tudtuk, hogy jó helyen járunk. Tisztább volt, mint addig bárhol. Hamarosan az elméletem bizonyságot nyert. Rövid várakozás után, elmerült a kis úszóm, az eredmény egy minipisztráng volt.
 Ő volt az első. Sötét színű kis vadóc, ő már a tóban született.  Gyerünk, ússz már el!
Hamarosan újabb kapásaink voltak, de nem akadt meg egy sem. Nem bánkódtunk különösebben, legalább már mozgatták az úszóinkat. Nekem kedvezett a szerencse ismét. A második halacskám is a pisztrángok nemzetségéből került ki, de ő sem az ősszel telepített szivárványosokat képviselte.
 Hibátlan, életerős halacska.
Néhány rontott kapás követte a hírtelen jött sikert. Végül Levi szakította át a szerencsétlenség fonalát. A part közelében fúrt lékben megelevenedett az úszója és szélsebesen alámerült. Egykettőre a jégre billentette a kis sebes pisztrángot, ami a meglepetéstől csak meresztette a nagy barna szemeit.
 Nagyobb is lehetett volna.
Hamarosan jött a hír, ismerőseinktől, hogy még kapást sem láttak aznap, és a csapat létszáma is megcsappant. Jaxi, aki híres bátorságáról, ezúttal ráfizetett, jeges fürdőt vett a tározóban. Túlságosan kimerészkedett a jég szélére és megnyílt alatta a frissen képződött vékonyka jégréteg. Ő már otthon kortyolgatta a meleg teát. A csapat szárazon maradt két tagja hozzánk szegődött. Nem kellett soká várniuk, már az első lékből egy formás domolykót segített a jégre Géza bácsi. Alig engedte vissza a horgot, máris újabb jelentkező húzta az úszót. Ez a példány valamivel virgoncabb és vadabb volt, elkelt a segítség, ugyanis a 0,12 – es madzaggal nem lehetett volna kiemelni. Néha megvillant ezüstös teste a jég alatt, de nem adta könnyen magát. Nem volt nehéz kitalálni, hogy pisztráng akadt a horogra, méghozzá nem is rossz darab. A második próbálkozásra sikerült alányúlnom és kipenderítettem a jégre, ahol már a fáradtságtól meg sem mozdult.
 A horog a szem alatt akadt, csak meg akarta nézni a csalit.  Csak látnám már a fejét.  Ezt már érdemes mutogatni.
A gyors kezdet után kissé alábbhagyott a halak kapókedve, de még így sem unatkoztunk, valakinek mindig akadt kapása, volt kinek drukkolni. A nap is kikandikált a dombok mögül, kellemesen simogatták szabad bőrfelületeinket a meleg napsugarak.
 Vacsorára ennyi is elég.  Pisztrángportré.  Egy jobbacska példány.  A pillanat, amiért a jégre merészkedünk.
A nap hátralevő felében a pisztrángok átadták a színpadod a domolykóknak, közülük csipegettünk néhányat, de többnyire kisebb példányokkal kellett beérnünk. Mindent egybevetve csodás napot töltöttünk a jégbe fagyott tó hátán. Az idő kellemes volt, halat is láttunk, legközelebb ismét megyünk.
Gotthárd Ferenc Alpár
|
Élménybeszámoló 
Zsombor 